Kétszáz éve született Gregor Mendel, a genetika atyja

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Kétszáz éve, 1822. július 20-án  született Gregor Mendel (vagy Mendel Gergely, ahogy azt még száz éve vernegyulázva mondták), akit általában a külön tudományágként elismert genetika előbb elfeledett, majd újra felfedezett atyjaként tartunk számon, és akinek neve a híres borsókísérletek és a belőlük származtatott „törvények” révén még azok számára is ismerős lehet, akik egyébként nem érdeklődnek sem a genetika, sem a biológia iránt.

A Természettudományi Közlöny 1922-es híre, Mendel születésének 100. évfordulóján.Forrás: Arcanum

A Mendelről kialakított tankönyvi kép kvázi magányos, a semmiből érkező és a maga korában meg nem értett zseniként tekint a brünni Ágoston-rendi barátra, de ez a százéves, erősen romantizált kép sok szempontból hibás. Egyre bővülő ismereteink szerint egyáltalán nem véletlen, hogy pont Brünnben (ma: Brno) történhetett meg a genetika szabályszerűségeinek felfedezése, mert már a Mendelt megelőző természettudós generációt is élénken foglalkoztatta az öröklődés, és igyekezett annak törvényszerűségeit megfogalmazni. Hogy miképp alakulhatott ki ez a brnói „örökléstani iskola”, és miért kellett mégis Mendelig várni az áttörésre, erről beszélgetünk az Impakták aktuális számában Poczai Péterrel, a Helsinki Egyetem Természettudományi Múzeumának munkatársával, a Szisztematika és Evolúció Kutatási Program igazgatójával.

A juhokkal kezdődött minden

Mendel borsóinak történetéhez az örökléstan egy másik, mára kicsit feledésbe merült modellorganizmusával kell kezdenünk, a juhokkal. Sőt, az egész történet mélyebb megértéshez muszáj egy picit geopolitikai szemszögből szemlélnünk a kor történéseit, és nem kell Jared Diamondnak lennünk ahhoz, hogy felismerjük: mint annyiszor a tudománytörténetben, itt is a gazdasági kényszerűség és a háborús érdekek vezettek egy fontos felfedezés megszületéséhez.

A 18. század vége, a 19. század eleje egybeesett az ipari forradalommal, amely a korabeli Nagy-Britanniát olyan gazdasági szuperhatalommá tette, amit mindenki utánozni próbált. A gépesítés első nagy hulláma mellett a produktivitás növekedésének olyan prózai okai is voltak, mint a különböző haszonállatok, így például juhok termelékenységének megnövelése szelektív szaporítás révén. Utóbbi tevékenység ikonikus alakja lett Robert Bakewell, akinek dishley juhai a kor egyik legértékesebb gyapjúját termelték, ráadásul igen nagy mennyiségben.

A napóleoni háborúkba belebonyolódó (és ennek okán széteső) Német-római Birodalomnak kiemelt fontosságúvá vált a katonák megfelelő öltöztetése, amihez szintén szükség volt sok, jó minőségű gyapjúra. Épp ezért a nem éppen progresszivitásáról híressé vált II. Ferenc (későbbi I. Ferenc osztrák császár) a birodalom egyik ipari erősségének számító, „morva Manchesterként” is számontartott Brünnben bizonyos szabadságjogokat adott a Christian Carl André körül szerveződő tudományos társaságoknak. Így jöhetett létre a Morva Mezőgazdasági és Természettudományi Társaság (MAS), majd annak részeként a Festetics Imrét is soraiban tudó Juhtenyésztést Tökéletesítő Társaság (röviden Juhos Társaság).

Thomas Weaver – Thomas Morris báránybemutatója a Lincolnshire-i Barton-on-Humberben (Thomas Morris’s Sheep Show at Barton-on-Humber, Lincolnshire), 1810. Photo © Tate. Creative Commons CC-BY-NC-ND (3.0 Unported) Forrás: Tate

Beltenyésztett birkák

A társaság tagjai, különösen Festetics valóban sikeresek is lettek a birkák termelékenységének megnövelésében, de közben meg kellett szegniük a kontinentális Európa (és különösen a konzervatív Birodalom) egyik fontos tabuját: az elit birkafajtákat beltenyésztéssel hozták létre, amit a korabeli társadalom természetellenesnek tartott.

A Juhos Társaság számos ülést szentelt annak megfejtésére, hogy a beltenyésztés miért lehet társadalmi szinten rossz, és mégis, bizonyos specifikus (adott esetben kívánatos) tulajdonságok hogyan erősíthetők fel a segítségével a juhokban. Ezek a viták vezették Festeticset is saját megfigyeléseinek összefoglalásához. Ezek ugyan nem egyeznek meg a későbbi mendeli törvényekkel, de bizonyos elemeiben mégis tekinthetjük azok előfutárainak, még ha előbbiekben nagyon is érezhető, hogy Festetics saját empirikus megfigyeléseit próbálja megfelelő elméleti alapok nélkül valahogy kontextusba helyezni.

A Juhos Társaság nem bizonyult hosszú életűnek. A napóleoni háborúk vége I. Ferenc politikai engedékenységének a végét is jelentette, és hamarosan a cenzúra ellehetetlenítette, hogy Christian Carl André szellemi műhelye korábbi formájában tovább működjön, a köré szerveződő szabadgondolkodók közül pedig sokakat kifejezetten üldözni is kezdtek. Andrét kvázi száműzték Brnóból, és a Festetics család is kegyvesztett lett: Imre testvérétől, a keszthelyi Georgikon alapítójától, Györgytől az uralkodó számos előjogot megvont szabadelvű nézetei miatt.

Az öröklődés tanulmányozása, ha tartaléklángon is, azonban tovább folyt Brnóban, és ez leginkább Cyril František Napp apátnak köszönhető, aki egyfajta kapocsként tudott működni a korabeli MAS (és Juhos Társaság), illetve a csak később, 1861-ben megalakuló, az alkalmazott kutatás helyett a hangsúlyt az alapkutatásra helyező Brünni Természettudományos Társaság között. Ennek a társaságnak az 1865-ös ülésein ismertette később Napp ifjú protezsáltja – és apátként későbbi utódja –, Mendel megfigyeléseit, amelyeket a következő évben a Társaság lapjában publikált is.

Gregor Johann Mendel a szerzetesei társaságában 1862 körül. Mendel a hátsó sorban az utolsó, kezében egy Fuschia (vagy Krisztus vércseppje) virágával. A növény nevét Leonard Fuchs német orvos-botanikusról kapta. A dísznövényként tartott fuksziák többnyire hibrid növények, azaz különböző fajok keresztezéséből hozták létre őket. Szerzetesek a képen, első sor: Benedikt Fogler (csípőre tett kézzel), Paul Krizkovsky, Baptist Vorthey, Cyrill Franz Napp, F.M. Klácel, Wenzel Sembera.Hátsó sor: Anseim Rambousek (állát fogja), Antonin Alt, Thomas Bratranek, Josef Lindenthal, Gregor MendelForrás: Mendelianum Brno

További részletekért hallgassátok meg a podcastet, ahol arra is fény derül, hogy bár az inkább csak városi legenda, hogy Darwin könyvtárában ott volt felvágatlanul Mendel cikke, de Mendel maga nagyon is tudatában volt az evolúciós hipotézisnek és kifejezetten progresszív gondolatokat fogalmazott meg a fajok kialakulásával kapcsolatban.

Akit még részletesebben érdekel a történet, az itt rendelheti meg magyarul Péter könyvét Festeticsről (vagy letöltheti PDF formában), itt pedig angolul, illetve ajánljuk még az alábbi cikkeket:

  • Poczai P, Bell N, Hyvönen J (2014) Imre Festetics and the Sheep Breeders' Society of Moravia: Mendel's Forgotten “Research Network”. PLoS Biol 12(1): e1001772. doi: 10.1371/journal.pbio.1001772

  • Poczai P, Santiago-Blay JA, Sekerák J, Szabó AT. (2021) How Political Repression Stifled the Nascent Foundations of Heredity Research before Mendel in Central European Sheep Breeding Societies. Philosophies 6, 41. doi: 10.3390/philosophies6020041

  • Poczai P, Santiago-Blay JA. (2021) Principles and biological concepts of heredity before Mendel. Biol Direct 16, 19. doi: 10.1186/s13062-021-00308-4

  • Poczai P, Santiago-Blay JA. (2022) Chip Off the Old Block: Generation, Development, and Ancestral Concepts of Heredity. Front Genet. 13: 814436. doi: 10.3389/fgene.2022.814436.

  • Poczai P, Santiago-Blay JA, Sekerák J, Bariska I, Szabó AT. (2022) Mimush Sheep and the Spectre of Inbreeding: Historical Background for Festetics’s Organic and Genetic Laws Four Decades Before Mendel’s Experiments in Peas. J Hist Biol doi: 10.1007/s10739-022-09678-5.

Péter munkáját az Institute of Advanced Studies Kőszeg (iASK) és a British Society for the History of Science támogatta. A borítóképen a brnoi Mendelianum képén Mendel kezébe egy borsóvirág került.

A szerző genetikus, az ELTE TTK oktatója. További írásai a Qubiten itt olvashatók, a korábbi Impaktákat itt találjátok.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: