Magyar kutatók genetikailag bizonyították, hogy a honfoglalók egy része tényleg a Volga-Urál régióból származott

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A rangos Human Molecular Genetics folyóirat legutóbbi számában jelent meg az a tanulmány, amely szerint egyértelmű genetikai kapcsolat mutatható ki a  nyelvészeti-történeti alapon meghatározott, népvándorláskori szálásterületeken élő kora középkori csoportok és a honfoglaló népességet alkotó emberek között.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének legújabb magyar őstörténeti kutatásai a magyarság feltételezett vándorlási útvonalán feltárt temetkezések anyagát vizsgáltak – olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) honlapján július 8-án pénteken publikált ismertetőben. A korai magyarok népességtörténetével foglalkozó magyar–orosz–ukrán kutatási projektben 18 intézet és egyetem régészei, antropológusai és genetikusai vettek részt. 

A most megjelent tanulmányban az Archeogenomikai Intézet tudományos munkatársa, Szeifert Bea és szerzőtársai a két évvel ezelőtti munkát kiterjesztve 112 személy maradványainak archeogenetikai vizsgálatáról számolnak be. A maradványok az Ob és a Volga folyók közötti térségben feltárt kora középkori oroszországi temetőkből kerülte elő.

A korai magyarok szállásterületei és vándorlásuk feltételezett nyilakkal jelölt útvonala, valamint a vizsgált maradványok lelőhelyeiFotó: ELKH/ Csáky és munkatársai 2020

A kutatók kronológiai és régészeti szempontok alapján csoportosították a lelőhelyeket. Így vizsgálták a korábbi időszak kusnarenkovói kultúrájának temetőit, a magyarok és a Volga–Urál régió egyéb népcsoportjai (korai volgai bolgárok, permi népek) által közös 9–11. századi, illetve a Julianus barát által a 13. század első felében megtalált „keleten maradt” magyarok temetkezési leleteit a 11-14. századi csijaliki kultúrából. De elemezték a magyar etnogenezishez tágabban kapcsolódó, a szamarai Volga-könyökben található 8–9. századi Novinki típusú temetőket, valamint a korai nyugat-szibériai obi-ugor temetők leletanyagát is. 

A mitokondriális DNS és az Y-kromoszomális vonalak elemzésének eredmény szerint a „volga-uráli csoportokban azonosított anyai és apai vonalak többsége a Kárpát-medencei honfoglalás kori csoportokban is megtalálható. Az újabb vizsgálatok nyomán néhány leszármazási vonal a két régió lakosságának közvetlen kapcsolatairól árulkodik, ami azt jelzi, hogy származásuk egyaránt a Volga–Urál régióra, vagy legalábbis az ahhoz közeli területekre vezethető vissza” – olvasható az ELKH ismertetőjében.

Mindez a kutatók szerint arra utal, hogy a 9. század végén nemcsak férfiak, hanem egész családok érkeztek a Kárpát-medencébe. A Volga–Urál régióban sikerült azonosítani a Kárpát-medence lakosságában korábban leírt „keleti” elemeket is, amelyek archeogenetikailag is alátámasztják azt a történelmi, nyelvészeti és régészeti feltételezést, miszerint a honfoglalók egy része közvetlenül vagy közvetve ebből a régióból származott.

Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: