A balkezesség és a homoszexualitás az emberi történelem során szinte mindig megbélyegzett sorsot jelentett. Az elmúlt száz évben azonban eleget megtudtunk ezeknek a jellegzetes viselkedésmintáknak a kialakulásáról ahhoz, hogy a hozzájuk kapcsolódó előítéleteinket ugyanúgy száműzzük a gondolkodásunkból, mint a napfogyatkozástól vagy a hullócsillagoktól való oktalan rettegést.
Tévedés azt hinni, hogy ha majd kellően feltárjuk örökítőanyagunk rejtelmeit, pusztán a DNS alapján megjósolhatóvá válik bárki jelleme. A genomra inkább érdemes receptként, mintsem tervrajzként gondolni: nem a pontos, végső állapot leírását találjuk benne, hanem a lépéseket, amelyeket követve eljutunk a kifejlett szervezethez.
A molekuláris biológia fejlődésével tudományos polgárjogot nyert epigenetikai kutatások azt igyekeznek bizonyítani, hogy a felmenőket ért traumák az utódgenerációkra is hatással vannak. Egy újabb kutatás talált erre bizonyítékot.