A testi adottságokat és a viselkedésbeli jellegzetességeket egyaránt genetikai és környezeti hatások összessége alakítja, a végeredmény pedig, akárcsak a házi sütemény, egyedi lesz, magyarázza a videó- és podcastformában is elérhető Qubit Live-előadásában az ELTE Természettudományi Karának docense.
Mendelt mindenki klasszikus borsókísérleteiről és a belőlük levezetett genetikai törvényekről ismeri. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a történet nem Mendellel és nem borsókkal kezdődött. Erről szól az Impakták podcast új epizódja.
Az új vizsgálati módszer nemcsak a családfakutatásban jöhet jól, hanem akkor is, ha valaki egy betegséggel összefüggő génváltozatot hordoz, és nem akarja az egész családot elküldeni szűrésre.
Természetes, hogy minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de a poligénes pontszámokban utazó cégek nem fejtik ki ügyfeleiknek a módszereikben rejlő bizonytalanságot. Így alulinformált szülők hoznak meg etikailag kérdéses, egészségügyileg és társadalmilag indokolatlan döntéseket.
A balkezesség és a homoszexualitás az emberi történelem során szinte mindig megbélyegzett sorsot jelentett. Az elmúlt száz évben azonban eleget megtudtunk ezeknek a jellegzetes viselkedésmintáknak a kialakulásáról ahhoz, hogy a hozzájuk kapcsolódó előítéleteinket ugyanúgy száműzzük a gondolkodásunkból, mint a napfogyatkozástól vagy a hullócsillagoktól való oktalan rettegést.
Tévedés azt hinni, hogy ha majd kellően feltárjuk örökítőanyagunk rejtelmeit, pusztán a DNS alapján megjósolhatóvá válik bárki jelleme. A genomra inkább érdemes receptként, mintsem tervrajzként gondolni: nem a pontos, végső állapot leírását találjuk benne, hanem a lépéseket, amelyeket követve eljutunk a kifejlett szervezethez.
A molekuláris biológia fejlődésével tudományos polgárjogot nyert epigenetikai kutatások azt igyekeznek bizonyítani, hogy a felmenőket ért traumák az utódgenerációkra is hatással vannak. Egy újabb kutatás talált erre bizonyítékot.