Rejtélyes lyukakat fedeztek fel az Atlanti-óceán mélyén

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) kutatói az Atlanti-óceán medrének középvonalában húzódó Közép-Atlanti-hátság északi részén, egy nagyrészt feltáratlan területen végeztek expedíciót, amikor egy furcsa jelenségre figyeltek fel: a mélytengeri üledékbe vájt apró lyukakra, amelyek több tucatnyi, viszonylag egyenes vonalban helyezkedtek el.

Ez önmagában nem lenne olyan szokatlan, ha a szárazföldi területekhez közel eső óceánfenéken találták volna, de a talált lyukak a semmi közepén, az Atlanti-óceán felszíne alatt 2,5 kilométerrel, feltűnően szabályos alakzatban helyezkedtek el. Az NOAA kutatóinak nem sikerült a távirányítású járművekkel bepillantani a lyukakba, de azt elmondták, hogy a körülöttük lévő kis üledékkupacok arra utalnak, hogy ásott lyukakról van szó.

Hasonló lyukakat már 2004-ben is találtak, akkor német kutatók „életre utaló nyomokként” hivatkoztak rájuk. Mint írták, „a lyukak forrása és kialakulásuk módja ismeretlen, de a megemelkedett üledék egy infaunális [vagyis a vízfenéken élő] élőlény általi ásásra utalhat”. A lyukakba akkor sem tudtak bepillantani, ahogy az is rejtély maradt, hogy azok összekapcsolódtak-e az üledék alatt.

A NOAA friss expedíciójának részeként mintát is vettek a lyukak körüli üledékből, annak reményében, hogy a minták fényt deríthetnek arra, hogy él-e valami a lyukakban vagy az óceánfenék alatt.

A Közép-Atlanti-hátság 16 ezer kilométeren keresztül húzódik, és a világ leghosszabb hegyvonulatának számít. A régió azonban nagyrészt ismeretlen, a NOAA épp ezért kutatja a területet, a 2022 májusától szeptemberig tartó Voyage to the Ridge 2022 nevű expedíójában. Ennek keretében a hátságot megszakító Charlie-Gibbs-törészónát, valamint a három nagy tektonikus lemez találkozási pontjaként szolgáló Azori-fennsíkot is megvizsgálják.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: