Robotmedúzákkal tárják fel az óceán ismeretlen mélységeit
Medúzák szinte mindenhol akadnak a tengerben – épp ezért döntöttek úgy a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) kutatói és a Stanford Egyetem óceánbiológusai, hogy munkára fogják őket, és a segítségükkel próbálnak meg tájékozódni a tengerek állapotáról. Komoly feladat vár ezekre az egyszerű állatokra, a tudomány jelenlegi állása szerint ugyanis még a Holdról is többet tudunk, mint a tenger mélyéről.
Miután természetes állapotában egy medúza nem túl beszédes, a kutatók szenzorokat akarnak elhelyezni az állatokon, hogy így jelenthessenek a tengerfenékről. Az eddigi kísérletek alapján a medúzák mozgását már képesek egy implantátummal befolyásolni, a következő lépés a távirányítás lehet.
John Dabiri, a tanulmány vezető szerzője szerint a medúzák azért is tűnnek jó választásnak, mert rengeteg van belőlük, a szenzorokat a segítségükkel pedig oda is el lehetne juttatni, ahol eddig nem végeztek méréseket – ráadásul a hajókkal történő vizsgálatoknál jóval olcsóbb is lenne az állatok munkára fogása.
A kutatók a biorobot segítségével az óceán hőmérsékletét, sótartalmát és oxigénszintjét szeretnék monitorozni.
A medúza többre képes
A 2013 óta végzett kísérletekben a biológusok a háromszorosára tudták gyorsítani a medúzák mozgását gyenge elektromos stimulációval, méghozzá úgy, hogy a jelek szerint nem okoztak különösebb kínokat az állatoknak. A medúzának hiába nincs agya, az eddigi kutatások szerint azért reagál a stresszre, az implantátumokkal turbózott medúzák viszont nem mutatták ennek jeleit – az implantátum eltávolítása után pedig épp úgy viselkedtek, mint a kontrollcsoport tagjai.
Ha elterjedne a technika, a biorobotokkal néhány dollárból már hatékony kutatóhálózatot lehetne létrehozni, ha pedig távirányítani is lehetne a medúzákat, minden eddiginél olcsóbb és hatékonyabb méréseket lehetne végeztetni velük.
A kutatók az amerikai hazafiaknak és az elszánt állatvédőknek is szolgálnak egy-egy jó hírrel: az implantátum minden alkatrészét az Egyesült Államokban gyártották, az eddigi megfigyelések szerint pedig nem tekinthető állatkínzásnak, ha távirányítanak egy medúzát. Nicole Xu, a tanulmány társszerzője szerint a kutatásból az is kiderül, hogy a medúzákban eddig feltáratlan lehetőségek rejlenek: az elektromos inger hatására hiába úsznak háromszor olyan gyorsan, mint implantátum nélkül, csupán kétszer annyi energiát használnak fel hozzá.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: