Egy többek között cambridge-i, oxfordi, amerikai, ausztrál, német és kínai klímakutatókból álló csoport friss elemzésében arra figyelmeztet, hogy a globális társadalmi összeomlás vagy az emberiség kihalásának kockázata veszélyesen alulértékelt.

A szakértői csoport szerint ugyan elég kicsi az esélye annak, hogy az „éghajlati végjátéknak” nevezett katasztrófa bekövetkezik, de a jövőbeli kibocsátások és az éghajlati rendszer változásainak kiszámíthatatlansága miatt egyáltalán nem lehet kizárni ezt a kataklizmikus forgatókönyvet.

A kutatók a hidegháborús időkhöz hasonlították a mai helyzetet, mivel a nukleáris háborút követő nukleáris tél fenyegetése is arra ösztönözte a közvéleményt, hogy helyén kezelje a végzetes katasztrófa kockázatát, aminek köszönhetően elindulhatott a nukleáris leszerelési hullám. Az amerikai tudományos akadémiák lapjában (PNAS) megjelent tanulmány szerint a kutatásoknak az éghajlati végjáték „négy lovasának” megfelelő területekre kell összpontosítaniuk: az éhínségre, a szélsőséges időjárásra, a háborúkra és a betegségekre.

„Rengeteg okunk van azt feltételezni, hogy a klímaváltozás katasztrófát idézhet elő, még a felmelegedés mérsékelt szintje esetén is” – mondta a Guardiannek Luke Kemp, a Cambridge-i Egyetem Egzisztenciális Kockázatok Kutatóközpontjának szakértője, a kutatás vezetője. Kemp szerint az éghajlatváltozás minden tömeges kihalási eseményben szerepet játszott, és a katasztrófákhoz vezető út nem korlátozódik a felmelegedés közvetlen hatásaira, például a szélsőséges időjárásra, hanem továbbgyűrűzve pénzügyi válságokban, fegyveres konfliktusokban és újfajta betegségek terjedésében is jelentkezik.

Az elemzés szerint a 3 Celsius-fokot meghaladó felmelegedés következményeit eddig nem vizsgálták kellőképpen, így azokról a forgatókönyvekről tudunk a legkevesebbet, amelyek következményeire a legfontosabb lenne időben felkészülni. Sérelmezik, hogy idáig nem készült alapos kockázatelemzés a katasztrófák egymásra gyakorolt hatásáról, pedig a covidjárvány is bizonyította a ritka, de nagy hatású globális kockázatok vizsgálatának szükségességét. „Ha például egy ciklon tönkreteszi az elektromos infrastruktúrát, akkor a lakosság még kiszolgáltatottabbá válik az azt követő halálos hőhullámnak” – írták a kutatók példaként.

Különösen aggasztónak nevezik azt, hogy a dominóhatást kiváltó fordulópontokat sem tanulmányozták még eléggé – például az olyan forgatókönyveket, ha mondjuk a szárazság miatt égő Amazonas esőerdő pusztulását nem lehet megállítani, vagy ha hirtelen eltűnnek a rétegfelhők, ami további 8 Celsius-fokos globális felmelegedést okozhat. Mindezek fokozhatják a már létező fenyegetéseket, például a szegénységet, a terméskiesést vagy a vízhiányt is.

A kutatók új számításai szerint a 29 fok fölötti éves átlaghőmérséklet ma nagyjából 30 millió embert érint, jellemzően a Szahara és az Arab-félsziget országaiban, de ötven éven belül 2 milliárd ember élhet ilyen szélsőséges hőségben. „2070-re ezek a hőmérsékletek, valamint a társadalmi és politikai következményeik közvetlenül érintenek majd két atomhatalmat és hét olyan laboratóriumot, ahol a legveszélyesebb kórokozókat vizsgálják” – mondta az elemzésben részt vevő Hszu Csi, a Nankingi Egyetem munkatársa.

A jelenlegi kibocsátások mellett az évszázad végére 2,1–3,9 fokos felmelegedésre lehet számítani, míg a meglévő cselekvési tervek ezt 1,9–3 fokosra mérsékelnék, a kitűzött hosszú távú célokkal pedig 1,7–2,6 Celsius-fok lenne a felmelegedés mértéke. A kutatók szerint azonban még ezek az optimista számítások is előreláthatatlan veszélyeket rejtenek magukban, hiszen a Földön az elmúlt 2,6 millió évben nem volt az iparosodás előtti szintnél 2 fokkal magasabb tartós hőmérséklet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: