A gége egyszerűsége lehet az emberi beszédkészség kulcsa
Bár nem önmagában a gége egyszerűsödése adta a beszéd képességét az embereknek, az biztos, hogy a főemlősökénél egyszerűbb hangképzés elengedhetetlen volt az érzékeny hangmagasság-szabályozás megjelenéséhez, derül ki egy friss kutatásból.
Takeshi Nishimura, a Tokiói Egyetem primatológusa munkatársaival összesen 43 főemlősfaj hangképzését vizsgálta. Kizárólag jelenleg is élő állatfajokkal foglalkoztak, hiszen az olyan lágy, porcos szervek, mint a gége és a garat általában nem maradnak fenn a fosszíliákban.
A kevesebb több
Alapvető eltérés a főemlősök és az ember között, hogy az emberek hangszálairól hiányzik az úgynevezett hanghártya, ami a szalagok nyúlványa, illetve nincs meg az a ballonszerű gégeszerkezet sem, ami mintegy légzsákként segít a főemlősöknek hangos, rezonáns hangokat képezni. Bár ezek elengedhetetlenek a hangosabb és magasabb hangok létrehozásához, amire az állatvilágban szükség lehet, gátolják a hangmagasság hatékony és rugalmas szabályozását.
A beszédhez pedig hosszú és stabil hangok előállítására van szükség, amire az emberi egyszerűbb gégeszerkezet képes, mondta Nishimura a Guardiannek. Így bármennyire is közel állnak a fejlődésben a főemlősök az emberhez, a beszédre csak az ember képes.
Khm, khm, azért a gorillák is megértetik magukat
Az viszont, hogy a főemlősök nem rendelkeznek a beszéd képességével, nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnának meg olyan hangokat, amelyek segítségével akár más fajok felé is kommunikálhatják igényeiket. Egyelőre kiterjedt tudományos kutatás nem támasztja alá, Roberta SalmiI, Monica Szczupider és Jodi Carrigan, a Georgia-i Egyetem és az Atlantai Állatkert munkatársai megfigyeléses kísérletei viszont demonstrálják, hogy az állatkerti gorillák (Gorilla gorilla) speciális hangon kommunikálnak gondozóikkal.
Már korábban is megfigyelték, hogy a csimpánzok (Pan troglodytes) és az orángutánok (Pongo) nemcsak képesek egyes emberi hangok utánzására, hanem egyes vokális reakcióik csak akkor jelennek meg, ha embereknél élelmet látnak, írja a phys.org. Most ugyanezt a jelenséget figyelték meg az Atlantai Állatkert gorilláinál is.
A gondozók a véletlen kizárása végett több szituációban is megfigyelték a gorillák reakcióját, de a különös horkantásszerű hangot (mint az emberi khm) csak akkor hallatták, amikor embert láttak élelemmel. Önmagában egy gondozó látványa vagy az ennivaló feltűnése nem váltotta ki a reakciót.
Az emberi beszédhez egyébként a csimpánzok kommunikációja állhat legközelebb. Egy májusi kutatásból, amely a Communications Biology-ben jelent meg, kiderül, hogy a csimpánzok által használt hangok szabályszerűséget mutatnak. Cédric Girard-Buttoz és munkatársai közel 5000 hangfelvételt elemeztek, és 390 egyedi hangsorozatot azonosítottak, amelyekben kettős és hármas hangegységeket fedeztek fel. Ezek a sorozatok óriási jelentésgenerálási potenciált jelentenek, és komplex üzenetek hangokkal történő átadására is alkalmasak lehetnek .
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: