Ismeretes, hogy az aktuálisan használt szókészletet erősen befolyásolja a beszélő társadalmi környezete. Úgy tűnik, nincs ez másként a Természetvédelmi Világalap (WWF) által a különlegesen veszélyeztetett fajok közé sorolt szumátrai és a borneói orangutánoknál sem. Legalábbis erre jutott az a nemzetközi kutatócsoport, amely a természetes környezetében figyelte meg az emberszabásúak kommunikációját.

A Nature Ecology & Evolution folyóiratban március 21-én megjelent tanulmányukban a szumátrai (Pongo abelii) és a borneói orangutánok (Pongo pygmaeus) vokalizációját vizsgáló kutatásuk eredményét foglalják össze. 70 orangután cuppantó (angolul: kiss-squeak) hangjait elemezve a kutatók azt állítják, hogy a figyelemfelhívásra és riasztásra szolgáló szignálok csoporton belüli terjedése meglepő hasonlóságot mutat az emberi közösségek szlengjével.

A népesebb orangutánközösségekben a kutatók megfigyelték, hogy a csoport tagjai gyakran alkottak a korábbi repertoárban még nem szereplő, terjedelmükben és hangkészletükben új cuppantásokat, amelyek azonban nagy fluktuációt mutattak, magyarán gyorsan kikoptak a használatból. Ezzel szemben a szerényebb létszámú csoportokban ugyan ritkábbak voltak az efféle kommunikációs újítások, viszont, ha megjelentek, akkor jóval tartósabb közkincsnek bizonyultak. Az új verziók pedig afféle védjegyeivé váltak az adott közösségnek.

A kutatók szerint az énekesmadarak vizualizált hangmintáihoz hasonlóan sonogramként elemzett szignálváltozatok a fiatalabb, kezdeményezőbb, bátrabb egyedek alkotásai. Az ilyen orangutánok vélhetően a „nyelvi kreativitással” is fel kívánják hívni a figyelmet magukra, ezzel is növelve a párválasztási és reprodukciós sikerüket. A vokalizációs újítások ráadásul magasabb rangra is emelhetik őket a hierarchiában.

Az alábbi felvételen meghallgatható hogyan cuppant egy borneói orángután:

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

A fiatal hím orangutánok kevésbé hallgatnak az anyjukra, mint a nőstények

Dippold Ádám majom 2021. május 21.

A Zürichi Egyetem egy friss kutatása szerint a szumátrai és borneói orangutánok tanulási mintázatai attól is függenek, hogy milyen neműek: a hímek inkább egy másik csoport tagjait utánozzák, a nőstények viszont az anyjuk viselkedését másolják.

A majmok viccelődése az emberi humor evolúciós előfutára

Vajna Tamás majom 2020. október 9.

A majmoknál megfigyelt heccelődés növeli az elköteleződést, és az elmét is csiszolja. És bár az összetett viccek és szójátékok képzéséhez szükséges kognitív kapacitás feltehetően nincs meg a főemlősökben, a viccelődés iránti lelkesedésük mértéke összevethető az emberekével – derült ki egy átfogó antropológiai kutatásból.

A nyugati verébsármányok egyedi dala lett a sláger egész Kanadában

Vajna Tamás tudomány 2020. július 3.

Ornitológusok a madarak énekfelvételeit elemezve jutottak arra, hogy az 1950-es évektől az ezredfordulóig alig változtak a regionális dialektusok, ám az elmúlt két évtizedben a keleti partvidéktől eltekintve szinte a teljes kanadai populáció átállt a nyugati stílusra.