Nagyszabású kísérletsorozat bizonyítja, hogy pofonegyszerű módszerekkel csökkenthető a pártos gyűlölködés
A Heineken 2017-es reklámkampányában társadalmi kísérletként különös párokat alkottak: egy transzfób hazafit egy transznemű exkatonával, egy klímaváltozás-tagadót egy környezetvédővel, végül egy feminista nőt egy „új jobboldali” nőgyűlölő férfival ültettek le beszélgetni, hogy a végén kiderüljön: több minden köti össze, mint amennyi elválasztja őket.
Ezek az emberek, akik most látták egymást először életükben, a kísérlet során kapnak néhány lapra szerelt bútorlapot, amiből egy bárpultot kell építeniük, miközben utasítások alapján mindenféle dolgot kell magukról mondaniuk. Ezután az általuk épített bárpultnál ülve megnézik a kísérlet előtt a résztvevőkről szóló előre felvett bemutatkozó kisfilmeket, amikből akkor derül ki a számukra, hogy valójában milyen ideológiai ellentétek húzódnak közöttük, és amikben olyanok hangzanak el, hogy az éghajlatváltozás „totális baromság” vagy hogy a nőknek „nem szabad elfelejteniük, hogy szükség van rájuk, hogy szüljenek”. Miután kiderül, kivel is építették együtt a bárpultot, a résztvevők választhatnak: vagy elmennek, vagy maradnak, és egy sör mellett vitathatják meg nézetkülönbségeiket. Mind a hatan úgy döntenek, hogy maradnak, sőt az egyik pár még számot is cserél.
„Ez is mutatja, hogy nincs olyan szakadék, amit ne lehetne áthidalni egy frissítő Heineken mellett” – szól a reklám üzenete, ami 5 évvel a megjelenése után része lett annak a Demokráciaerősítő kihívás (Strengthening Democracy Challenge) nevű megakísérletnek, aminek eredményeit augusztus közepén tette közzé a Stanford Egyetem Polarizáció és Társadalmi Változás Laboratóriuma. Magyarországon a kutatásról az elsők között a Vox Populi választási kalauz nevű Facebook-oldal számolt be. A kísérlet során olyan gyakorlatban is használható módszereket próbáltak ki, amelyek véget vethetnének az amerikaiak demokráciaellenes attitűdjeinek, a pártok közötti gyűlölködésnek és a politikai erőszak támogatásának, vagy legalábbis csökkenthetnék őket. A kísérletben 25 módszert teszteltek 31 000 ember bevonásával, és a kutatók nem kevesebbet állítanak, mint hogy a tesztek során sikeresnek bizonyult módszereket a civil szervezetektől a politikusokon át a különböző médiaplatformok is sikeresen alkalmazhatnák az amerikai demokrácia javítására.
A több mint 250 beérkezett pályázatból végül a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT), a Northwestern, a Columbia és a Pennsylvaniai Egyetem tudósai a 25 legígéretesebb módszert tesztelték, és eredményeik szerint a 25-ből 23 alkalmas arra, hogy csökkentse az amerikaiak pártos gyűlölködését. Ezek közül a leghatékonyabb módszerek azok voltak, amik a különböző politikai meggyőződésű embereknél a közös, pártokon átívelő identitás érzését építették ki. Hat módszer a politikusok antidemokratikus viselkedésének támogatását, öt pedig a pártpolitikai erőszak támogatását csökkentette jelentősen.
Téves a képzet, hogy a rivális pártokhoz tartozók közül mindenki antidemokratikus lenne
Azok a módszerek bizonyultak a leghatékonyabbnak – olvasható a kutatási jelentésben –, amik képesek voltak módosítani az olyan téves elképzeléseket, hogy a rivális pártok között mennyire gyakoriak a demokráciaellenes attitűdök, az erőszak támogatása vagy a pártok dehumanizálása. Azok is hatásosak voltak, amik szemléletesen mutatták be a más országokban bekövetkező demokratikus összeomlás következményeit, az ezzel járó társadalmi instabilitást, erőszakot és gazdasági zűrzavart. Végül azok a módszerek is képesek voltak az emberek hamis percepcióit befolyásolni, amik olyan széles körben elismert politikai vezetőket mutattak nekik, akikről lehet tudni, hogy elkötelezettek a demokratikus értékek és az erőszakmentesség mellett.
„Ez a kísérlet bebizonyította, hogy meg lehet változtatni az emberek politikai riválisaikról alkotott nézeteit és a demokratikus elvek iránti elkötelezettségüket, de hogy mi működik és mi nem, az már kevésbé egyértelmű - mondta a projekt vezetője, Robb Willer szociológus, a Polarizáció és Társadalmi Változás Laboratórium igazgatója, a Stanford Egyetem bölcsészettudományi és tudományos tanszékén működő Filantrópia és Civil Társadalom Központ társigazgatója. – Azt reméljük, hogy a kísérlet eredményei olyan bizonyítékokon alapuló módszertani eszköztárat kínálnak, amelyek segítségével helyre lehet állítani az antidemokratikus retorika által okozott károkat, és meg tudjuk erősíteni az emberek demokrácia iránti elkötelezettségét."
„Bár már korábban is voltak kísérletek arra, hogy különböző eszközöket dolgozzanak ki a demokráciaellenes attitűdök leküzdéséhez, ezek a kísérletek általában elszigetelten vizsgáltak egy-két ötletet" - mondta Jan Voelkel PhD-hallgató, a projekt egyik vezető kutatója. A Demokráciaerősítő Kihívás projekt azért egyedi – állítják a kutatók –, mert sok okos és kreatív ember ötleteit egy kísérleten belül hasznosítják, így aztán közvetlenül össze lehet őket hasonlítani egymással, és ki tud derülni, hogy melyiknek van a legnagyobb hatása. A több egyetem kutatóiból összeállított csoportot az Egyesült Államok demokráciaellenes attitűdjeinek és a politikai erőszak támogatásának egyre aggasztóbb szintje motiválta, amivel párhuzamosan egyre erősödik a pártok közötti gyűlölködés is – derül ki a kísérletet összefoglaló tanulmányból. Így aztán ahelyett, hogy olyan módszereket kerestek volna, amikkel meg lehet változtatni az emberek véleményét bizonyos politikai kérdésekről, inkább olyan megoldásokhoz nyúltak, amelyekkel csökkenteni lehet a mérgező polarizációt, és erősíteni lehet az emberek elkötelezettségét az erőszakmentes és demokratikus értékek mellett. Willer azt reméli, hogy az általuk azonosított módszereket alkalmazzák is az USA-ban az egyre erősödő demokratikus problémák leküzdésére.
És hogy melyik az az öt módszer, ami a legjobban működött?
1. Demokratikus félreértések
A Kaliforniai Egyetem (Berkley) és a bostoni MIT munkatársai által kidolgozott Demokratikus félreértések (Democratic Misperceptions) nevű beavatkozás jelentősen csökkentette az antidemokratikus attitűdöket, a pártos ellenségeskedést és a politikai erőszak támogatását. Az online kérdőív olyan adatokat mutatott be a résztvevőknek, amelyekből kiderült, hogy a rivális párt támogatói valójában nem is olyan rossz emberek, és nem is annyira antidemokratikus a hozzáállásuk, mint ahogy azt a résztvevők korábban feltételezték. A kérdőívben még az elején meg kellett jelölni, hogy melyik politikai oldalon áll a kitöltő (demokrata vagy republikánus), ezután pedig olyan kérdéseket tettek fel a résztvevőknek, hogy
- „Támogatna-e a republikánusok/demokratikusok többsége olyan újságírók felelősségre vonását, akik republikánus/demokrata politikusokat vádolnak visszaélésekkel anélkül, hogy felfednék forrásaikat?”
- „A republikánusok/demokraták többsége támogatná-e a szavazóhelyiségek számának csökkentését a demokratákat/republikánusokat inkább támogató városokban?”
- „A demokraták/republikánusok többsége támogatja-e azt, hogy ne fogadják el a választások eredményét, ha veszítenek?”
A kérdések után aztán rögtön meg is mutatták a válaszadóknak, hogy országos felmérések alapján igazából mit gondol erről az egyik, illetve a másik oldal. Ezekből a felmérésekből kiderült, hogy igazából egyik oldal sem viselkedik antidemokratikus módon, így nem is meglepő, hogy a fenti kérdésekre az adatok alapján mindkét oldalnál a „soha" vagy a „majdnem soha" volt a leggyakoribb válasz.
2. Félelem a demokrácia összeomlásától
A megakísérlet következő jól bevált ötletét a Stanford Egyetem munkatársai dolgozták ki, és a Félelem a demokrácia összeomlásától (Fear of Democratic Collapse) nevet kapta. Ez a módszer szignifikánsan csökkentette az antidemokratikus viselkedés támogatását és a pártok közötti ellenségeskedést. A kísérletben szereplő videóban különböző országok - Venezuela, Törökország, Zimbabwe és Oroszország – összeomló demokráciáit látták a résztvevők. A kisfilmet a horrorfilmekbe illő zenei aláfestés és a káoszt bemutató képek tették még hatásosabbá, majd a végén a január 6-i Capitolium elleni támadás jeleneteinek bemutatása során felteszik a kérdést: hogy vajon az Egyesült Államokban is összeomolhat-e a demokrácia? A beavatkozás vegyes eredménnyel zárult, mert míg a függetlenek és a demokrata szimpatizánsok között nagyon pozitív volt a reakció, a támadások idején hivatalban lévő amerikai elnök, Donald Trump híveinek nem tetszett a január 6-i események és a venezuelai balos terroruralom összekapcsolása, hiszen a republikánus résztvevők körében ez a beavatkozás még növelte is a politikai erőszak támogatását.
3. Vezetői tipp
A Utah-i Egyetemen által kidolgozott módszer is bekerült az 5 legsikeresebb beavatkozás közé. A Vezetői tipp (Elite Cues) néven futó beavatkozás mindhárom kimeneti változó értékét, az emberek antidemokratikus attitűdjeit, a pártos ellenségeskedést és a politikai erőszak támogatását is csökkentette azzal, hogy lejátszottak a résztvevőknek egy rövidfilmet, amiben a 2020-as Utah állambeli kormányzóválasztás demokrata és republikánus párti jelöltje, Spencer Cox és Chris Peterson beszélnek közös elkötelezettségükről, méghozzá arról, hogy tiszteletben fogják tartani a 2020-as választások eredményeit.
4. Pozitív kapcsolat
Ezt az ötletet a Bowdoin College és a Harvard Egyetem munkatársai hozták össze: ez volt a már említett Worlds Apart című Heineken-reklám. A kutatásban Pozitív kapcsolat (Positive Contact) néven szerepelő kísérlet szignifikánsan csökkentette a pártok közötti gyűlölködést. Ha a film megnézése után jól válaszoltak a résztvevők a filmben szereplő részletekkel kapcsolatos kérdésekre, ajánlhattak egy filmet vagy cikket a másik politikai oldalhoz tartozó, de számukra ismeretlen résztvevőknek, akiknek, ha benne akartak lenni a kísérletben, el kellett olvasniuk vagy meg kellett nézniük a másik oldal által ajánlott művet.
5. Félreértés-film
Az ötödik leghatásosabb ötlet a Félreértés-film (Misperception Film) nevet kapta, öt amerikai egyetem kutatói hoztak össze, és szintén mindhárom kimeneti változó tekintetében hatékonynak bizonyult. A résztvevőknek itt is egy rövidfilmet kellett megnézniük arról, hogy a demokrata és republikánus párti szavazók mennyire látják hibásnak a másik párt híveinek nézeteit; később kiderül, mennyire meglepődnek azon, hogy mekkora az átfedés a demokraták és a republikánusok nézetei között. A filmben mindkét oldalhoz tartozóktól megkérdezték, hogy mennyire támogatják a bevándorlást. Először azt kellett megmondaniuk, hogy ők maguk mennyire támogatják, aztán azt, hogy szerintük a másik oldal mennyire támogatja, és végül szembesítették őket az eredményekkel. A demokraták úgy látták, hogy a republikánusok senkit, a republikánusok szerint a demokraták viszont minden bevándorlót beengednének – ehhez képest amikor a saját véleményüket kellett elmondaniuk arról, hogy mennyi bevándorlót engednének be az országba, alig volt különbség a két oldalhoz tartozók között (egyébként mindkét oldal inkább kevesebb bevándorlót szeretett volna látni az USA-ban).
Nem minden függ össze mindennel
Úgy tűnik, nagyon különböző tényezők befolyásolják, hogy mi hat az emberek antidemokratikus attitűdjeire, a pártok közötti ellenségeskedésre és a politikai erőszak támogatására. A kutatásból egyrészt kiderült, hogy csak azért, mert a különböző pártokhoz tartozó emberek utálják egymást, egyik oldalhoz tartozók sem lesznek feltétlenül antidemokratikus gondolkozásúak, és a legtöbben nem fogják támogatni a politikai erőszakot. Másrészt az is kiderült, hogy hiába léteznek módszerek, amelyek képesek csökkenteni a politikai erőszak támogatását, ettől még nem lesz javulás az emberek antidemokratikus attitűdjeiben és a pártok közötti ellenségeskedésben – derül ki a kutatási jelentésből.
Mindezeket figyelembe véve a leghatásosabb technika az, amikor az embereknek a másikról alkotott téves elképzeléseit próbálják lebontani. Amikor kiderül, hogy a másik oldal nem maga az ördög, és nem is olyan ordítók azok a különbségek, amiket előzetesen gondolt egymásról a két oldal. A másik reményteli irány a demokratikus összeomlás következményeivel való riogatás, amit viszont úgy kell megtervezni, hogy közben ne erősítse a pártpolitikai erőszak támogatását – magyarán a trumpisták is lássák a Capitolium ostroma és a venezuelai zavargások közötti hasonlóságot, és ez ne váltson ki belőlük még erősebb ellenállást.
A megakíséretből az is látszik. írják a kutatók, hogy mindez végső soron szorosan összefügg az empátia kérdésével és az észlelt hasonlóságnak a csoportközi konfliktusok csökkentésében való szerepével, így a jövőbeli demokratikus attitűdöket erősítő és a polarizációt csökkentő beavatkozások során mindenképpen érdemes erre a két alapvetésre építeni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: