A polarizáció egyre több társadalmi feszültséghez vezet, de nem a közösségi média tehet róla
A világ egyik legeredetibb közgazdász kutatója, Matthew Gentzkow, a Stanford Egyetem professzora kapta 2021-ben a Rajk Szakkollégium Neumann János-díját, amit a járvány miatt a múlt héten adtak át Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A Gentzkow által vizsgált jelenség, a polarizáció világszerte, így Magyarországon is egyre több feszültséghez vezet, de, ahogy a kutató eddigi munkáiban rámutatott, a jelenség okai jóval összetettebbek annál, mint sokan gondolnák, és a folyamatért korántsem csak a közösségi média a felelős.
Gentzkow tanulmányait a Harvardon végezte, és a Chicagói Egyetem üzleti karán, a Booth School of Businessen eltöltött professzori évek után szerződött a kaliforniai Stanfordhoz, amit a világ egyik legjobb egyetemeként tartanak számon. 2014-ben John Bates Clark-éremmel tűntették ki, amit az Amerikai Közgazdasági Társaság olyan negyven év alatti amerikai közgazdászoknak ítél oda, akik jelentős mértékben hozzájárultak a közgazdasági gondolkodás és tudás fejlődéséhez.
A most 47 éves Gentzkow csütörtöki díjátadót követő előadása a világban egyre gyakrabban tapasztalható polarizációról és a közösségi média szerepéről szólt, és egyik leglényegesebb gondolata az volt, hogy ezeknek a folyamatoknak a megértéséhez nem elég az anyagi vagy demográfiai mutatókat vizsgálni – az emberek egymás iránti érzéseit is figyelembe kell venni. A közgazdász másik fontos észrevétele, hogy a polarizáció erősödését nem lehet kizárólag a közösségimédia-platformok megjelenésével magyarázni.
A polarizáció az emberek egymás iránti érzéseiből fakad
A médiapiaccal sokféle módon lehet foglalkozni, és Gentzkow maga is számos olyan részterületet érintett, amelyek hívószavak szintjén nap mint nap előkerülnek. Ide tartoznak az álhírek (fake news), az interneten megjelenő visszhangkamrák (echo chambers) és az előadás fő témája, a polarizáció, amit Gentzkow korábbi empirikus kutatási eredményeire támaszkodva mutatott be.
A polarizáció mint jelenség már a 2000-es évek elején felmerült a tudományos diskurzusban – akkor a kérdés még elsősorban az volt, hogy létezik-e, és ha igen, milyen módon mérhetnénk meg. Kutatói körökben konszenzus alakult ki arról, hogy a jelenségre nincs egzakt bizonyíték, ezért tudományosan nem is érdemes foglalkozni vele. Gentzkow-nak köszönhetően azonban mára ez az álláspont gyökeresen megváltozott: a közgazdász cikkeiben jól mérhető és értelmezhető jelenségként ábrázolja a polarizációt. Az alapötlet egyszerű: a jelenség méréséhez nem elég csupán demográfiai adatokat figyelembe venni, hanem vizsgálni kell az emberek egymás iránti érzéseit is – ez az úgynevezett affektív polarizáció, aminek elemzéséhez kifinomult módszertan és a szövegelemzési technikák innovatív használata szükséges, ahogyan az a Neumann-díj indoklásában is szerepel.
Gentzkow kutatásaiból, amelyeket amerikai adatok alapján készített, kiviláglik, hogy míg néhány évtizeddel korábban az USA társadalmának legnagyobb része a két vezető párt, a demokraták és a republikánusok közötti mediánban helyezkedett el, mára a társadalom zöme konzisztensen vagy liberális vagy konzervatív beállítottságúnak vallja magát. Különösen érdekes az az index, ami azt méri, hogy az állampolgárok mekkora része fogadja el az éppen megválasztott elnököt, és itt is hasonló trend figyelhető meg: mára a nem kormánypárti szavazók drasztikusan alacsonyabb mértékben fogadják el az elnököt, mint a kormánypárt szavazói, és ez mindkét politikai oldalra igaz (ugyanez a különbség a 20. század jó részében lényegesen alacsonyabb volt).
Gentzkow szerint a polarizáció olyan mértékű, hogy a demokraták és republikánusok konkrétan más nyelvet beszélnek. És hogy mire alapozza ezt az állítást? A közgazdász kollégáival egyik kutatása során kongresszusi felszólalásokat vizsgált, és megpróbálta megállapítani, hogy egy-egy beszéd demokrata vagy republikánus politikus szájából hangzott-e el. Gépi tanulási módszereket alkalmazva képesek voltak nagy pontossággal megjósolni, hogy a felszólaló melyik párthoz tartozik. A kvantitatív szövegelemzésből kiderült, hogy a két párt képviselői jellemzően egészen más kifejezéseket használnak beszédeikben, és más-más szavakkal utalnak ugyanazokra a jelenségekre. Amikor például az adókról esik szó, demokrata oldalon leginkább az adóreform kifejezés hangzik el, míg a republikánusok az adóelengedést használják előszeretettel.
A közösségi média kétélű fegyver
Amikor a polarizáció jelenségének okai közül a közösségi média szerepét vizsgáljuk, Gentzkow előadása szerint két releváns kérdést érdemes feltenni:
- Mennyire fontos tényező a közösségi média?
- A közösségi médiát használók a leginkább polarizált csoport-e a társadalomban?
A második kérdésre könnyebb a válasz: megállapítható, hogy míg a fiatalok használják a legtöbbet a közösségi oldalakat, nem ők tekinthetők a leginkább polarizáltnak. Ami az első kérdést, a közösségi oldalak fontosságát illeti, arra választ adott Gentzkow egy másik kutatása, amelynek során a résztvevők egy részének nem volt szabad Facebookot használni, míg a többieknek lehetett. És az eredmény?
- A Facebook használata tájékozottabbá teszi a felhasználókat;
- a használat során bizonyos esetekben nő, máskor csökken a polarizáltság;
- a Facebook boldogtalanabbá teszi a felhasználót.
A közösségi oldalak tehát kettős hatással járnak: használatuk során a felhasználók egyszerre válnak jobban informálttá és boldogtalanabbá. A polarizáció tekintetében viszont nem állítható fel egyértelmű oksági kapcsolat, azaz nem lehet kimondani, hogy a társadalmi megosztottságért a közösségi média a felelős. Gentzkow ezt a megállapítását egy további kutatásával is igazolta, amiből kiderül, hogy a polarizáció mérésére használt mutatók már azelőtt elkezdtek növekedni, hogy a közösségi oldalak a mai szinten megszokott mértékben elterjedtek volna.
A Gentzkow által kutatott jelenségek azért különösen relevánsak ma a világ minden táján, mert nagy tétje lehet annak, hogy melyik társadalmi csoport milyen válaszokat ad rájuk. Az általa használt módszertan, amellett, hogy innovatív, kellően széles körben alkalmazható, így megfelel arra, hogy magyarországi jelenségeket is vizsgáljunk.
A Neumann-díjat a Rajk Szakkollégium diákjai alapították 1994-ben azzal a céllal, hogy olyan akadémikusokat díjazzanak és hívjanak el magukhoz, akik a tágan értelmezett közgazdaságtan területén alkottak kiemelkedőt, illetve inspirálták a kollégium tagságát. A korábbi díjazottak közé tartozik számos későbbi Nobel-díjas, világhírű kutató, mint például Daron Acemoglu, Joshua Angrist vagy Alvin Roth. A Neumann-díj mellett két másik tudományos díjat is kioszt évente a Rajk: ezek a Herbert Simon-díj az üzleti tudományok területén, és az Andorka Rudolf-medál a társadalomtudományok területén. Az első Andorka Rudolf-díjazott, Robert D. Putnam, aki szintén május végén vette át a díjat Budapesten, az amerikai társadalom kettészakadását vizsgálja, ami sok ponton kapcsolódik a Gentzkow által feltett kutatási kérdésekhez.
A cikk szerzője a Rajk Szakkollégium végzős hallgatója. A teljes előadás és a díjátadó itt tekinthető meg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
