Videóajánló: Hogyan vegyünk rá egy orvost arra, hogy megmossa a kezét?
Ki?
Stephen J. Dubner amerikai újságíró, aki 2005-ben Steven D. Levitt közgazdásszal közösen írta meg a Freakonomics című sikerkönyvet, ami érthető nyelven, érdekesen, habár helyenként felszínesen mesél arról, hogy a közgazdaságtan az ő értelmezésükben nem más, mint az ösztönzők tanulmányozása. Hogyan érik el az emberek, amit akarnak, különösen, ha mások ugyanazt a dolgot akarják, mint ők?
A Freakonomics köré kiadása óta egész kis tartalomgyár nőtte ki magát: Superfreakonomics néven kiadták a folytatását, Dubner pedig elindította podcastját, amelyben hétről hétre igyekeznek a társadalmat és a gazdaságot mozgató, hétköznapi jelenségeknek utánajárni szórakoztató alapossággal. Mire jó az amerikai individualizmus? Átverés lenne az NFT? Mire ad megoldást a kriptó? Releváns-e a 21. században a filozófia? Hogyan fest az egyetemek jövője, és van-e benne helyük a férfiaknak?
Mit?
Ebben az előadásában Dubner az ösztönzők természetéről beszél, olyan helyzetekről, amelyekben működött és amikor egyáltalán nem. Végigvezeti a hallgatóságot például a Cedars Sinai kórház esetén: ez a világ egyik legjobb kórháza a világ egyik legjobban fizetett orvosaival, ahol a kézfertőtlenítésnek vagy kézmosásnak minden egyes páciens vizsgálata előtt és után alapvetőnek kellene lennie. Ha megmérnék, hogy a Cedars Sinai kórházban az orvosok hány százaléka mos kezet rendszeresen, az ember azt várná, hogy legalább 90 százalék fölötti arányt kapnának.
Ehhez képest az eredmény 60 százalék körül mozgott, így az intézmény úgy döntött, megpróbálják különféle ösztönzőkkel javítani a kézhigiénia arányát. Először is bizottságot hoztak létre, kiküldtek egy memót, majd amikor ezeknek semmi hatását nem tapasztalták, bevezettek egy rendszert, amelyben véletlenszerűen ellenőrizték az orvosok viselkedését, és akinél úgy tapasztalták, hogy kezet mosott vagy kézfertőtlenítőt használt, mielőtt a betegéhez lépett, kapott egy 10 dolláros kávékupont. Annak ellenére, hogy az orvosoknak nagyon tetszett az ingyen kávé, és sikerült egyfajta társasjátékká alakítani a problémát, a rendszeres kézmosás aránya nem változott számottevően.
Hosszas kísérletezést és ötletelést követően végül az hozott eredményt, hogy a kézfertőtlenítés megoldására létrehozott bizottság tagjainak kézlenyomatáról vett mintát, amelyből kitenyésztették az adott orvosok kezein tanyázó baktériumokat, képernyőkímélő (screen saver) formájában kitették a kórház összes számítógépére. A következő mérésnél a kézmosások és kézfertőtlenítések aránya szinte száz százalékosra ugrott fel.
Hol?
Dubner a 2019-es Marketing Analytics & Data Science konferencián osztotta meg az ösztönzőkkel kapcsolatos gondolatait marketinges adatelemzőkkel és az adattudomány gyakorlati oldalát űző vezető szakemberekkel.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: