Nem jött be a vakcinalottó, a tombolakecske és az ingyen sör, helyettük egyre több országban vezetik be a kötelező oltást
Január közepétől Görögországban minden hatvan év felettit havonta 100 euróra, vagyis 37 ezer forintra bírságolhatnak meg a hatóságok, ha nem oltatja be magát. A pénzt a görög egészségügyi rendszerbe forgatják, ami roskadozik a koronavírusos betegek által jelentett terhek alatt. Míg korábban számos helyen vakcinalottóval, ingyen fánkkal és sörrel próbálkoztak, a negyedik hullám felfutása és az omikron variáns megjelenése miatt több európai országban is felmerült az előírások szigorítása, sőt egyre többen a kötelező oltást sem zárják ki.
A nyugati demokráciákban mindeddig elképzelhetetlennek tűnt, hogy bevezessék az intézkedést; ehhez képest Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke múlt szerdán azt mondta, itt az ideje elgondolkodni a kötelező vakcináción. Németországban szintén felmerült az általános oltási kötelezettség, bár március előtt nem számolnak vele, Ausztria viszont már februártól kötelezővé teheti a vakcinát, és mindenkire, aki nem egészségügyi okokból tagadja meg az oltást, negyedévente 600 eurós, vagyis több mint 200 ezer forintnyi büntetés várhat. Ezek az intézkedések már lényegesen más horizonton helyezkednek el, mint a kecskékkel, csirkékkel, autókkal vagy nyaralással kecsegtető vakcinalottó vagy az oltásért cserébe osztogatott ingyen sör. Hogyan jutottunk el odáig az elmúlt, majdnem egy év alatt, hogy az eddigi oltásösztönzés helyett egyre szigorúbb szabályok lépnek életbe, és a világ egyre több pontján felmerül az általános oltási kötelezettség?
Itt már nem elég a nudge, vagyis a nógatás
Richard H. Thaler, a viselkedési közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja és a 2008-as Nudge (böködés, toszogatás, nógatás) című, rendkívül népszerű könyv társszerzője szeptemberben arra jutott, hogy a jelenlegi körülmények között az átoltottság emeléséhez már nem elég különféle ösztönzőkkel a járvány megállításához szükséges vakcináció felé terelgetni az embereket, így határozottabb, szankciókkal járó előírásokra van szükség. A professzor a Sydney-i Egyetem diákjainak tartott előadásában kifejtette: ennek az az egyszerű oka, hogy a vakcina externália, vagyis külső hatás, és ha valaki oltatlan, nagyobb eséllyel betegíthet meg másokat, márpedig „ahhoz senkinek nincs joga, hogy másokat megbetegítsen.”
Mivel azonban a kötelező védőoltások komoly beavatkozást jelentenek az egyén önrendelkezéshez való jogába – a jogi kérdésekről itt írtunk részletesen –, az új típusú vakcinák esetén eddig lényegesen tartózkodóbbnak bizonyultak az egyes kormányok a kötelezés témájánál, mint a hagyományos oltóanyagok esetében, és mindeddig inkább jöttek szóba a különféle puha eszközök, a „nudge”-ok, mint a kötelezés. A magyarul leginkább böködésnek vagy oldalba bökésnek fordítható kifejezés Thaler definíciója szerint olyan technikákat jelent, amelyekkel az emberek lényeges gazdasági ösztönzők vagy követelmények nélkül terelgethetők egy bizonyos cél, például a koronavírus elleni oltás irányába. Ebbe a kategóriába tartoznak a vakcinák előnyeiről szóló tájékoztatások és az, hogy az oltást a lehető legkönnyebben teszik elérhetővé.
Az időzítés ereje
Thaler szerint a vakcináció elmúlt közel egy éve három szakaszra osztható: az első fázisban nagyon kevés volt az elérhető oltás, és kialakult egy olyan helyzet, ahol a gazdagabbak és az iskolázottabbak tudtak jobban „halászni a zavarosban”. Vagyis azok kapták meg az elsők között az oltást, akiknek jobb kapcsolataik voltak, és jobban tudtak mozogni a kezdeti káoszban . Ebbe a körbe nem tartoztak bele azok, akik valamilyen speciális csoportot képviseltek, például az egészségügyi dolgozók vagy más, nélkülözhetetlen munkát végzők, akiket az egyes országok oltási terveinek értelmében az elsők között oltottak be.
Ebben az első szakaszban persze egyáltalán nem volt szükség oltásösztönzésre, inkább az oltáshoz való hozzáférést kellett biztosítaniuk az egyes országok hatóságainak, hogy az oltásért sorban állókat kiszolgálhassák. Magyarországon ebben a szakaszban engedélyezték az orosz és a kínai oltásokat, és ekkor került az ország rövid távon az oltási rangsorok élére, meglovagolva az oltás mint a járványból való kiút narratíváját. A vakcinák engedélyezésének átpolitizálódása, a vakcinákba vetett bizalom erodálódása és a Sinopharm hatásosságára vonatkozó aggályok miatt azonban kérdés, hogy hosszú távon indokoltak voltak-e ezek a lépések.
A varázsszó: egyszerű hozzáférés
Ahogy ugyanis egyre több oltás állt az egyes országok rendelkezésére, egyre fontosabbá vált a vakcinák iránti bizalom és az oltások könnyű elérhetősége. Thaler szerint viselkedésösztönzési szempontból ennek a második fázisnak a kulcsmozzanata, hogy az oltásokat beadó csapat azok közé menjen, akik nem férnek hozzá könnyen a vakcinához, de nem vonakodnak a beadásától. Úgy vélte, a megfelelő stratégia a számok emelésére az, hogy olyan könnyűvé kell tenni az oltakozást, amennyire csak lehet.
Magyarországon az MTA már augusztusban azt javasolta a kormánynak, hogy törölje el az oltási hajlandóságot erősen csökkentő regisztrációt, tegyen lépéseket azért, hogy az elzárt, gyakran szegénységgel küzdő településeken is elérhetővé váljon az oltás, és vizsgálja meg a vakcina visszautasításának okait. A regisztráció nélküli oltakozás lehetőségét azonban csak november végén tette lehetővé a kormány, pedig már az első oltási akcióhét is megmutatta: van visszatartó ereje a regisztrációnak, tehát annak, hogy az embereknek különféle extra erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy megkapják az oltást.
Ezt számos magatartástudományi kutatás igazolta: legutóbb egy több mint 47 ezer résztvevővel 2021 májusában az Egyesült Államokban végzett felmérés mutatott rá, hogy két egyszerű szöveges üzenettel növelni lehet az emberek influenza-oltási hajlandóságát. A kulcs az időzítés és az erőfeszítésmentes hozzáférés volt. Az üzeneteket minden esetben egy egészségügyi vizit előtt küldték, és arra hívták fel a betegek figyelmét, hogy lefoglaltak nekik egy influenzaoltást. Így semmilyen plusz macerával nem járt, hogy beadassák maguknak a vakcinát: egyszerűen megkapták az oltást akkor, amikor amúgy is mentek volna az orvoshoz. A felmérés szerint ez a technika 11 százalékkal növelte a beadott oltások számát.
Egy másik nagyon hasonló módszer a STAT news szerint a szervdonor-adományozáshoz hasonló „opt-out” rendszerek működtetése, vagyis ha mindenkit automatikusan regisztrálnak a koronavírus elleni oltásra, és azoknak kellene külön erőfeszítést tenniük, akik szeretnének kimaradni belőle – például részt kellene venniük egy vakcinaedukációs tréningen, vagy ki kellene tölteniük egy részletes kérdőívet arról, hogy miért nem szeretnék beoltatni magukat. Az Egyesült Államokban a gyerekkorban beadott oltásoknál tapasztalták azt, hogy a többlépcsős opt-out folyamatokat működtető államokban jelentősen magasabb a beadott vakcinák aránya.
Ingyen sör, bónuszok és vakcinalottók
Azon kívül, hogy a viselkedéstudomány szerint az egyszerűség, az időszerűség és az erőfeszítésmentes hozzáférés feltételeinek érdemes megfelelni, ha az ember egy bizonyos, az egész közösség érdekét szolgáló döntés felé terelgetné az állampolgárokat, felmerül a kérdés: hatásosak-e az ajándékok, a jutalmak, a különféle közvetlen ösztönzők, amiket rengeteg ország vetett be oltási kampánya felpörgetésére. Az izraeli fiatalokat például a szórakozóhelyek előtt felvett vakcina mellé járó ingyen alkohollal vagy az oltópontokon fellépő DJ-kkel próbálták rávenni az oltásra, az osztrák Burgenland tartományban autókat, koncertjegyeket és nyaralást lehetett nyerni a vakcinalottón, míg New Yorkban a 12-17 évesek között 50 darab, négy évre szóló tandíjkifizetést sorsoltak ki bármelyik New York-i egyetemre.
Bár ez utóbbi már komoly pénzügyi ösztönzőnek számít, a Melbourne Intézet kutatói úgy találták, hogy a 100 dollárig, vagyis körülbelül 32 ezer forintig terjedő készpénzes ösztönzők csak minimálisan növelik a vakcinációs arányt, és a felmérést végzők abban sem voltak biztosak, hogy bármiféle értelme volna 300 dollárra növelni a tétet. Sőt, az ohiói vakcinalottó részletes elemzése sem jutott olyan eredményre, ami bizonyította volna, hogy az oltási arány növekedésének köze lett volna a vakcinalottóhoz. A Bostoni Egyetem kutatói mindenesetre hozzátették: több kutatásra és még több bizonyítékra lenne szükség ahhoz, hogy meg lehessen mondani, beválhatnak-e az oltások ösztönzésére ezek a technikák.
Az oltási platón túl
Hiába a megfelelő vakcinamennyiség, az oltórendszerek és a különféle oltásösztönzési technikák, egy idő után az egyes országokban lassuló tendenciát mutatnak az oltási kampányok. Szerencsés esetben ez a lassulás 80 százalék fölött következik be, rosszabb esetben jóval alatta.
Azok körében, akik valamilyen összeesküvés-elméletben hisznek, és azért utasítják el teljesen a vakcinát, az oltásösztönző nudge-technikák és a vakcinalottó is csődöt mond. Ők ugyanakkor Magyarországon mindössze az oltásokat ellenzők 10 százalékát teszi ki; sokkal többen vannak (20-25 százalék), akik azt gondolják, hogy erős az immunrendszerük, vagy félnek a mellékhatásoktól, esetleg „nem akarnak kísérleti nyulak lenni”. Azokat pedig, akik hónapokon keresztül egyáltalán nem találkoztak a koronavírussal, és ezt az immunrendszerük erősségének tulajdonítják, egyre nehezebb meggyőzni a vakcináció fontosságáról, főleg ha az oltás esetleges negatív hatásairól szóló beszámolók is bekerülnek a képbe. Diane S. Saint-Victor és Saad B. Omar már jóval a koronavírus-járvány előtt megírta, hogy nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is ez az egyik oka még az egyébként sikeres vakcinációs kampányok megfeneklésének is: ahogy az oltások következtében a betegség egyre kevésbé okoz problémát, és eltűnik a színről, az emberek annál kevésbé akarják beoltatni magukat.
A probléma azonban az, hogy egyelőre szó sincs arról, hogy alábbhagyna a járvány: az omikron variáns megjelenése és a negyedik hullám európai pusztítása azt jelzi, hogy a vírus még sokáig velünk marad, miközben az oltottak száma túl lassan gyarapszik. Sőt, az sem segít, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a vakcinák jelentette teljes védettség alapesetben legfeljebb körülbelül 6 hónapig tart, és a következő években hozzá kellene szoktatni a lakosságot a bizonyos időnként beadott emlékeztető oltásokhoz. Eközben folyamatosan jelennek meg az újabb variánsok, és senki nem akarja a tavaly tavaszihoz hasonló módon leállítani a gazdaságot, és bezárkózásra ítélni a lakosságot. Ezeknek a tényezőknek az együttállása pedig abba az irányba tolhatja az egyes országokat – jelenleg a delta variáns által leginkább sújtott európai országokat –, hogy a különféle puhább intézkedések mellett a kötelező oltással igyekezzenek kiterjeszteni a járvány elleni védelmet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
