Szegény vagy, de gazdag lennél? Barátkozz gazdagokkal!
Ha a szegény gyerekek olyan helyen laknak, ahol gazdag gyerekekkel tudnak barátkozni, az átlagosan 20 százalékkal növeli későbbi jövedelmüket ahhoz képest, ha a szomszédjaik nem gazdagok – derül ki egy a Nature folyóiratban augusztusban megjelent tanulmányból.
Régóta egyértelmű, hogy a gyerekek születésének anyagi körülményei meghatározók abból a szempontból, hogy a társadalmi helyzetük miként fog alakulni felnőtt korukban, de a sokszerzős kutatás, aminek négy fő kutatója Raj Chetty, a Harvard Egyetem, Johannes Stroebel és Theresa Kuchler a New Yorki Egyetem (N.Y.U.) és Matthew O. Jackson a Stanford Egyetem és a Santa Fe Intézet közgazdászai megállapították, hogy ez alól egy komoly kivétel van: ha olyan helyen laknak, ahol a szegények gazdagokkal tudnak barátkozni, mert az meghatározza, hogy mennyit fognak keresni felnőttkorukban. A több milliárd közösségi média kapcsolatot elemző kutatásban, amit idén augusztusban a New York Times is ismertetett, a kutatók az amerikai felnőtt lakosság 84 százalékát, azaz 72,2 millió aktív, 25 és 44 év közötti anonimizált Facebook-felhasználót vontak be az elemzésbe. Azokat tekintették aktív felhasználóknak, akik az elmúlt hónapban legalább egyszer bejelentkeztek az oldalra, és minimum 100 ismerőssel rendelkeztek.
Az korábban is egyértelmű volt, hogy vannak olyan környékek, ahonnan sokkal könnyebb legyőzni a jövedelmi ranglétrán való felkapaszkodás akadályait, mint más helyekről, de eddig nem volt világos, hogy miért. Az új elemzés, ami a kutatók szerint a maga nemében az eddigi legnagyobb, azt találta, hogy a gazdagok és a szegények közötti kapcsolat mértéke minden más tényezőnél jobban megmagyarázza, hogy egy adott környék gyermekei miért teljesítenek jobban a későbbi életükben. A tanulmány szerint ha a szegény gyerekek olyan környéken nőnek fel, ahol a barátaik 70 százaléka gazdag – ami a magasabb jövedelmű gyerekek baráti kapcsolatainak tipikus aránya – az átlagosan 20 százalékkal növeli későbbi jövedelmüket.
A szegények és gazdagok közötti barátságok mindennél jobban számítanak
Az eredmény azért jelent áttörést, mert a kutatás szerint az osztályhatárokat átlépő barátságok, amit a kutatók egyébként gazdasági összekapcsolódásnak (economic connectedness) hívnak, erősebb hatást gyakorolt, mint az iskola minősége, a családszerkezet, a munkahelyek elérhetősége vagy a környék faji és etnikai összetétele. Ahogy a New York Times fogalmaz: a barátságok megnyitják, az egyre növekvő osztálykülönbség pedig elzárják a lehetőségeket.
Arra eddig is voltak bizonyítékok, hogy a gazdagabb környéken felnővő szegény gyerekek felnőttként általában többet keresnek, és hogy a hasonló jövedelmű városrészek különbözhetnek abból a szempontból, hogy az egyikben sokkal nagyobb a jövedelmi mobilitás, mint a másikban, de hogy miért, az eddig nem volt világos. Chettyék kutatása szerint a kérdésre a választ a gazdasági összekapcsolódásban kell keresni: a különböző társadalmi helyzetben lévők összekapcsolódása jobban előre tudja jelezni az emberek felfelé irányuló mobilitását, mint bármely más korábban vizsgált tényező.
A kutatók olyan intézkedések hatékonyságával hasonlították össze a gyerekek egy környéken belül való barátkozás mobilitásra gyakorolt hatását, mint a buszoztatás (busing), a 70-es, 80-as évek egyik oktatási deszegregációs intézkedése, amikor úgy osztották el a gyerekeket az iskolák között, hogy a fekete és a fehér gyerekek együtt járhassanak iskolába (ehhez kellett a buszoztatás); a lakóhelyi szegregáció felszámolására tett intézkedések (multifamily zoning); vagy a pozitív diszkriminációt megvalósító, bizonyos csoportokat előnyben részesítő intézkedések (affirmative action policy), majd arra a következtetésre jutottak, hogy önmagában nem elegendő, ha az embereket egy térbe terelik, a fontos az, hogy valódi kapcsolatok alakuljanak ki a különböző helyzetben lévő emberek között.
A New York Times idéz egy 24 éves büntetőjogi ügyvédként dolgozó fiatal fekete-japán származású nőt, Bowie-t, aki egyik középiskolai barátján keresztül szerezte állását. Mivel a nő olyan környéken lakott szegényként, ahol sok gazdag gyerek volt, „bejutottam a köreikbe és megértettem, hogyan gondolkodnak ezek az emberek. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez jelentősen befolyásolta az életemet."
A Bill és Melinda Gates Alapítvány, az Overdeck Családi Alapítvány, a Harvard Egyetem és a Nemzeti Tudományos Alapítvány által finanszírozott kutatás az első olyan, ami az eddigi társadalmi tőkét elemző kutatásoknál jóval nagyobb, egész pontosan 21 milliárd Facebook-barátságot felölelő adathalmaz segítségével mutatta ki, hogy aki olyan környéken lakik, ahol van esély társadalmi szakadékokat átívelő barátságokat kötni, ott a szegények idővel jobb anyagi helyzetbe fognak kerülni. A kutatók az aktív Facebook-felhasználók jövedelmét irányítószámuk, főiskolájuk, a telefonjuk típusa, az életkoruk és egyéb jellemzőik alapján becsülték meg. Minden egyes alacsony jövedelmű Facebook-felhasználó esetében meghatározták, hogy az illető jelenleg hol él és hány magas jövedelmű barátja van, így meg tudták mérni, hogy az egyes környékeken élők között mennyi kapcsolat van. Ezután összehasonlították az új adatokat egy korábbi kutatással, amely adónyilvántartások segítségével mérte, hogy egy adott környék mennyire emelte az alacsony jövedelmű gyermekek gazdasági kilátásait. Chetty és kutatótársai azt találták, hogy bármit vizsgáltak, mindig ugyanaz lett az eredmény: minél több kapcsolat volt a gazdagok és a szegények között, annál jobban teljesített az a környék a gyerekek szegénységből való kiemelésének szempontjából, míg az egyéb jellemzők, mint a környék származási összetétele, a szegénység szintje és az iskola minősége kevésbé vagy egyáltalán nem voltak hatással a felfelé irányuló mobilitásra.
A New York Times idézi a társadalmi tőke hanyatlását kutató Robert Putnamet, a Harvard Egyetem politológusát, aki szerint „ez azért nagy dolog, mert ami ma hiányzik Amerikából, és ami az elmúlt 50 évben katasztrofálisan csökkent, az épp ez, amit én »áthidaló társadalmi tőkének« nevezek: az informális kapcsolatok, amelyek olyan emberekkel kötnek össze minket, akik nem hasonlítanak hozzánk". Putnam szerint a kutatás rávilágít arra, hogy „számos olyan lehetőség nyílik, amelyek segítségével elkezdhetjük jobb irányba mozdítani ezt az országot."
A növekvő egyenlőtlenségek korában az emberek jobban szoronganak attól, hogy lecsúsznak a jövedelmi ranglétrán
„Az elmúlt évtizedekben a társadalmi tőke, más szóval az osztályok közötti kapcsolatok mennyisége csökkent a társadalmi osztályok közötti egyre erősebb szegregáció miatt” – állítja Putman. Az emberek olyan környékeken élnek, és a gyerekeik olyan helyekre járnak iskolákba, ahol hasonló gazdasági helyzetű emberek laknak, amit több kutatás is azzal magyaráz, hogy amikor az egyenlőtlenségek nőnek, az emberek jobban szoronganak attól, hogy lecsúsznak a jövedelmi ranglétrán.
„A szülők felől érkező nyomás, hogy megpróbáljanak versenyelőnyt biztosítani a gyerekeiknek, felerősödik akkor, amikor a társadalom egyenlőtlen, és több a vesztenivaló" - mondta Jessica Calarco, az Indiana Egyetem iskolai és családi egyenlőtlenségeket kutató szociológusa a New York Times-nak. Szerinte az osztályok közötti barátságok létrejöttének a társadalom strukturális felépítése a legnagyobb akadálya, emiatt pedig a legtöbb fehér család olyan helyekre költözik, olyan tanórán kívüli programokra íratja be a gyerekeit, ahol alig van esély arra, hogy ilyen barátságok kialakulhassanak. Ennek aztán az az eredménye, hogy a gazdagoknak gazdag, a szegényeknek pedig többnyire szegény barátaik lesznek.
Suba a subához, guba a gubához
A tanulmány szerint a gazdagokhoz képest az alacsony jövedelműekre sokkal jellemzőbb, hogy a környékükön élőkkel kötnek barátságot, viszont a szegények által lakott helyeken alig élnek gazdagok, akikkel barátkozni lehetne. Putnam szerint az ember természetéből fakad, hogy az egymáshoz hasonló helyzetben élők barátkoznak egymással, és ha lesznek is társadalmi osztályokon átívelő kapcsolataik – és ezt más kutatások is igazolták –, akkor is inkább az azonos rasszhoz tartozó emberekkel barátkoznak. A cikkben idézett Bowie-nak is feketék voltak a gazdag családokból származó barátai, hiszen, ahogy mondja, „már az is kultúrsokk volt, hogy olyan feketékkel voltam együtt, akiknek volt pénzük. A gazdag fehéreknek teljesen más az életmódjuk. A feketékkel, hiába gazdagok, ugyanúgy beszélünk, ugyanazokat a filmeket nézzük, és a nagyszüleink is ugyanazokban a dolgokban hittek."
Bár a Facebook-adatokból nem derül ki, hogy ki milyen bőszínű, így a kutatás nem mérte közvetlenül a faji hovatartozás hatását, ennek ellenére az olyan környékeken, ahol sokféle rasszból származó ember él, a kutatás szerint kevesebb volt az osztályokat áthidaló barátságok száma. Ez a kutatók szerint, mivel a származás még mindig egyértelműen meghatározza, ki meddig tud eljutni az életben. Más kutatók mellett Chetty-ék is azt találták, hogy a szegregáltan élő feketék továbbra is nagyobb valószínűséggel maradnak szegények, a jövedelmi kilátásaik pedig rosszabbak. „Ahol sok fekete él együtt, ott gazdaságilag elszigetelődnek, így a fekete, de még az ott élő fehér embereknek i kevesebb magas jövedelmű barátja van" – mondta Chetty. Bár világos, hogy akár szegregált, akár integrált környéken élnek a feketék, más tényezők is befolyásolják a jövedelmi mobilitásukat (például a munkaerőpiacon tapasuztalható faji megkülönböztetés), a kutatók szerint a különböző társadalmi osztályok közötti kapcsolatok fontosságára vonatkozó megállapításaik faji hovatartozástól függetlenül is igazak. Az összefüggés, hogy az osztályokon átívelő barátságok magasabb gazdasági mobilitáshoz vezetnek, a szinte kizárólag fehér, fekete vagy spanyolajkú lakónegyedekre is igaz.
Társadalmi helyzettől függ, hol szerez valaki barátot
A leggazdagabb amerikaiak az egyetemeken, a középosztálybeliek a munkahelyeiken, a középiskola viszont az a hely, ahol minden társadalmi helyzetben lévők hasonló arányban szereznek barátokat. Az alacsonyabb jövedelműek valamivel több barátot szereznek vallási közösségekben, és a szomszédság is sokkal nagyobb szerepet játszik a barátságaik alakulásában – derül ki Chetty-ék kutatásából.
Ami a társadalmi osztályokat átívelő barátságokat illeti, a New York Times Bowie volt iskolájával, a kaliforniai Fairfieldben található Angelo Rodriguez középiskolával példálózik, ahol ahhoz képest, hogy a több ezer gyereket oktató állami középiskolákra amúgy ez nem jellemző, gyakoriak a szegény és a gazdag gyerekek közötti barátságok. „A Sacramento és San Francisco között félúton fekvő Fairfield etnikailag és gazdaságilag is kiugróan sokszínű környék, és a Rodriguez 2000 fős diákközösségének háromnegyede színesbőrű diák” – írja a New York Times. Bár legtöbbször a nagy létszámú és sokféle származású gyereket fogadó iskolákban kisebb a társadalmi osztályokon átívelő kapcsolatok aránya, mert ha túl nagy az iskola, nehezebb barátokat szerezni, és több az esély arra, hogy hasonló hátterű emberekkel klikkesedjenek a diákok, a Rodriguez High középiskolában ez ellen szándékosan próbáltak tenni. „A Rodban mindenkivel összebarátkozol" – mondta Bowie. – Szó szerint ezt teszi ez az iskola."
Ezt több módon érték el: az egyik az iskola campusának elrendezése, a központi könyvtár, a szabadtéri színpad és az udvar körüli sétány, amit szándékosan építettek úgy, hogy a diákok jobban tudjanak keveredni; a másik a diákok órarendje, amit úgy alakítottak ki, hogy kis létszámú, de vegyes csoportokban töltsenek sok időt. Míg ezekkel a módszerekkel elő lehet segíteni a különböző társadalmi osztályokhoz tartozók közötti barátságok kialakulását, a diákok képesség vagy tanulmányi eredmény alapján történő elkülönítése vagy a tehetséggondozó programok éppen az ellenkező hatást váltják ki.
„A tanórán kívüli tevékenységek nagy szerepet játszanak a különböző hátterű diákok közötti kapcsolatok kialakulásában – mondta Catie Coniconde, a Rodriguez iskolai tanácsadója. – Így a gyerekeket inkább a tanórán kívüli programjaik – vannak a sportoló, a zenekaros vagy az anime iránt érdeklődő gyerekek – és nem a származásuk vagy társadalmi-gazdasági helyzetük alapján azonosítják." A művészetek (vagy akár a sportok) különösen alkalmasak arra, hogy az ott kialakult barátságokon keresztül át lehessen lépni a faji és anyagi helyzetből eredő különbségeket. Ahogy Timothy Malacarne, a Nevada State College szociológusa nyilatkozta: „Amikor az emberek valami komoly dolgot csinálnak együtt, az erősebben összeköti, mint amennyire a származásuk vagy az osztályhelyzetük elválasztja őket".
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: