A tudomány szabadságáért végzett munkájáért ismert el egy magyar történészt az Oslói Egyetem
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
„A gendertudományok és a holokausztkutatás képviselőjeként olyan tudományterületeken tevékenykedik, amelyek az egyre autokratizálódó európai rezsimek célkeresztjébe kerültek. Munkájával rávilágított, hogyan kezdi ki nemi egyenjogúságot és az LMBTQ-közösségek jogegyenlőségét a tudomány szabadáságnak korlátozása”, ezért az Oslói Egyetem Pető Andrea történésznek, a Qubit állandó szerzőjének ítélte az emberi jogok védelméért évente egy-egy díjazottnak megítélt kitüntetését.
Az Oslói Egyetem Human Rights Awards bizottságának indoklása szerint Pető munkájával és személyes tetteivel is arra buzdítja a tudományos közösséget és a tudományos élet intézményeit, hogy álljanak ellen és szólaljanak fel az autoriter és illiberális rezsimek tudományos szabadságot megnyirbáló támadásai ellen. A 10 ezer eurós pénzbeli juttatással járó díjat ekképpen a tudomány szabadságáért és az intézményi autonómia védelmében végzett küzdelméért kapja.
Az Emberi Jogok Díját az Oslói Egyetem 1986 óta adja az által érdemesnek ítélt díjazottaknak. A korábbi díjazottak között volt mások mellett Deeyah Khan norvég filmrendező, akit elsősorban az önkifejezés szabadságáért vívott küzdelméért, Fabrizio Gatti olasz oknyomozó újságíró, akit a Földözi-tengeri térségbe érkező menekültek kiszolgáltatott sorsának feltárásáért, Manfred Nowak osztrák jogász, akit az alapvető emberi jogok védelmezőjeként, Sonja Biserko szerb emberi jogi aktivista, akit a délszláv háborúban elkövetett háborús és nők elleni bűnök dokumentálásáért díjaztak.
Az idén 58 éves Pető Andrea az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-népművelés szakán, majd az egykori Budapesti Közgazdaságtudományi (ma Corvinus) Egyetemen szerzett szociológusi diplomát. Az ezredfordulón szerzett PhD-fokozatot az ELTE-n, majd 2014-től az MTA doktora cím birtokosa, 2015-től a Közép-európai Egyetem professzora. A legújabb kori történelmen belül 20. századi társadalomtörténetet, a társadalmi nemek történetét és a holokauszt történetét kutatja. Az általa szerkesztőként vagy társszerkesztőként jegyzett kötetek mellett több monográfiát írt, ezek közül a legjelentősebbek a 2020-ban megjelent Árnyékban – Rajk Júlia élete, a 2019-ben megjelent Láthatatlan elkövetők – Nők a magyarországi nyilas mozgalomban, a 2018-ban megjelent Elmondani az elmondhatatlant. A nemi erőszak története Magyarországon a II. világháború alatt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A háborúk női áldozatai még a családtagjaiknak is csak virágnyelven beszélnek az erőszakról
Miközben a csatatéren elesett vagy megsebesült férfiakat sokszor háborús hősként tisztelik és érdemrendekkel tüntetik ki, az ellenséges katonák által megerőszakolt nők életük végéig szégyenként hordozzák magukban sérüléseiket. Ennek a csendnek a megtörését reméli a háborúkban megerőszakolt nőknek állítandó budapesti emlékhelytől a nemzetközi szakmai zsűri civil tagja, Tóth Erzsébet Fanni társadalomkutató.
A történész szakmában suttogva és félve ejtik ki azt a szót, hogy politika
„Soha még a magyar történetírásban ilyen nagy volumenű kutatási kapacitásbővítés nem zajlott le, mint az elmúlt évtizedekben. Történt ez mindenféle átlátható szakmai vita és a nemzetközileg elismert vonatkoztatási pontok figyelembe vétele nélkül” – Pető Andrea történész és Barna Ildikó szociológus folytatja a történetírás szabadságáról szóló vitát.
Amióta világ a világ, halomra erőszakolják a nőket a háborúkban, de a tettesek és az áldozatok egyaránt hallgatnak
A történelem nagy fordulópontjait kivétel nélkül nők ellen elkövetett erőszakhullámok kísérték, de amikor a háborús nemi erőszakról kellett volna számot adni, a hallgatás összeesküvésében az elkövetők, az áldozatok, sőt a szemtanúk is részt vettek – derül ki a mai nőnapon megjelenő, Elhallgatva című tanulmánykötetből.