Az MCC hiába magánoktatási intézmény, 2020 óta annyi közpénzt kapott ajándékba, amennyit az állam a teljes magyar felsőoktatásra költ. Hogy jutottunk el az európai egyetemalapítási hullámoktól az ultrajobboldali ideológiai kiképző központok aranykoráig?
Marina Abramović kijevi emlékműve, A sírás kristályfala provokáció, ami felhagy a korábbi holokauszt-emlékművek vizuális kódjaival: nem felvésett neveket, menórát, kettétört könyvet, egymásba fonódó haldokló testeket vagy éppen a hiányt és a történelem megtörését látjuk kivetítve vagy beépítve, hanem a könnyek gyógyító kristályokból emelt falát.
Miközben a csatatéren elesett vagy megsebesült férfiakat sokszor háborús hősként tisztelik és érdemrendekkel tüntetik ki, az ellenséges katonák által megerőszakolt nők életük végéig szégyenként hordozzák magukban sérüléseiket. Ennek a csendnek a megtörését reméli a háborúkban megerőszakolt nőknek állítandó budapesti emlékhelytől a nemzetközi szakmai zsűri civil tagja, Tóth Erzsébet Fanni társadalomkutató.
Jan Grabowski, az Ottawai Egyetem professzora magára haragította a lengyel kormányt, amikor a lengyel tömegek antiszemitizmusáról és arról írt, hogyan vettek részt az önkéntes tűzoltók és a rendőrök a zsidók kiirtásában. Most egy a gettósításról szóló konferenciára érkezett Budapestre.
Már terjedelmében is impozáns kötet igyekszik tisztázni az 1946-ban háborús bűnösként elítélt, 2015-ben felmentett, aztán a székesfehérvári szoborállítási botrány miatt újra elhíresült történész, volt vallás-és közoktatásügyi miniszter népbíróságbeli perének körülményeit. Sikerül vajon?
„Soha még a magyar történetírásban ilyen nagy volumenű kutatási kapacitásbővítés nem zajlott le, mint az elmúlt évtizedekben. Történt ez mindenféle átlátható szakmai vita és a nemzetközileg elismert vonatkoztatási pontok figyelembe vétele nélkül” – Pető Andrea történész és Barna Ildikó szociológus folytatja a történetírás szabadságáról szóló vitát.
„Kis valószínűséggel létezik annak a lehetősége, hogy a múltat megint újraírják, ultrakonzervatív és idegengyűlölő módon” – jósolták bizakodva a magyar történelemírásról 1992-ben. Alig két évtized múlva, 2010-től azonban elkezdődött az illiberális emlékezetpolitikai fordulat, amit a történeti folyóiratok kvantitatív elemzése is igazol.