Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart az a Pintér Sándor által jegyzett kormányrendelet, ami az abortusz előtt a magzati szívhang meghallgatására kötelezi a várandós nőt, és az is, amikor Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter néhány napja úgy nyilatkozott, jó lenne, ha 29 éves koruk előtt szülnének a nők. Magyarországon nőket érintő kérdésekben továbbra is sokkal kevesebb döntéshozói pozícióban lévő nő nyilatkozik meg a kelleténél – nem utolsósorban azért, mert a női parlamenti képviselők aránya továbbra is nálunk a legalacsonyabb Európában.

Miniszteri szinten Varga Judit igazságügyi miniszter kinevezésével 1-re nőtt a nők száma az Orbán-kormányban, Novák Katalin személyében pedig női államfőt választott a Fidesz-többségű Országgyűlés, ugyanakkor a 199 parlamenti képviselőből mindenesetre jelenleg összesen 28 nő. Ez 14,1 százalékos arány, amellyel Magyarország az utolsó az európai összesítésben.

Az európai országok közül a skandinávok hozzák a törvényeiket a férfi-női arányokat tekintve a legkiegyenlítettebb módon. Izlandon a parlamenti képviselők 47 százaléka, Svédországban 46 százaléka, míg Finnországban és Norvégiában 45 százaléka nő.

Ezek az országok az egész világot tekintve az élvonalban vannak Dél-Afrika (46%) vagy Új-Zéland (49%), és olyan meglepő eredmények mellett, mint Mexikó (50%), Bolívia (46%) vagy Costa Rica (47%).

A világ országait tekintve Magyarország Brazíliával, Indiával, Ghánával vagy Elefántcsontparttal van egy ligában.

A női képviselők aránya egy-egy ország parlamentjében természetesen csak egy mérőszám a nemi egyenlőtlenséget jelző más indikátorok mellett, azonban a női közéleti érdekérvényesítő képesség nagyon fontos mérőszáma. Ez az ENSZ Nemi Egyenlőségi Indexének (Gender Inequality Index) egyik tartópillére a foglalkoztatásban való részvétel és a termékenység mutatói mellett.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: