Majomcsecsemőkkel végzett embertelen kísérletei miatt egy harvardi professzor cikkeinek visszavonását követelik

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Margaret Livingstone neurobiológus, a borostyánligás Harvard Egyetem professzora, az általa vezetett kutatólaboratórium a látás agyi mechanizmusait kutatja. Cikkei a Science-től a Nature és a Cell folyóiratokon át a Journal of Neuroscience-ig a legrangosabb szaklapokban jelennek meg rendszeresen. Most azonban több száz amerikai kutató és doktorandusz követeli, hogy a neves professzor több cikkét vonják vissza és kötelezzék a neki kiutalt támogatási összegek visszafizetésére. 

A botrányról beszámoló Science folyóirat szerint a balhé a múlt hónapban tört ki, miután Livingstone Triggers for mother love (Az anyai szeretet kiváltói) címmel megjelentetett egy publicisztikai jellegű kutatási beszámolót az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában (PNAS). A frissen az amerikai akadémikusok közé választott neurobiológus egyebek mellett felidézi, hogyan nyugtatták az utódaiknak frissen életet adó kísérleti majmokat plüssállatokkal, miután azonnal elszakították tőlük újszülöttjeiket a kísérletek kedvéért. A Livingstone eljárása ellen tiltakozó főemlőskutatók, etológusok és tanítványaik figyelmét a neurobiológus beszámolója arra is ráirányította, mi történt a majomcsecsemőkkel közvetlenül a megszületésük után.

Újszülöttjétől megfosztott, plüssállatot szorongató anyamajom a Livingstone LabbenForrás: MARGARET S. LIVINGSTONE/HARVARD MEDICAL SCHOOL/DEPARTMENT OF NEUROBIOLOGY

Mint az Livingstone kutatócsoportjának több publikációjából kiderül, a harvardi laboratóriumban az újszülött majmok szemhéját összevarrták, hogy azok ne láthassák a környezetüket, illetve máskor az anyjuktól elszakított majomcsecsemőkről a kísérletekben részt úgy gondoskodtak, hogy azok soha ne láthassanak arcokat. Az állatok, következtet az etikus állattartásért küzdő Peta, agresszívvé váltak, viselkedésük arról árulkodott, hogy a permanens rettegés mindennapjaik részévé vált: nyughatatlanul járkáltak ketreceikben fel-alá, nem tudtak aludni és a stressz legkülönfélébb egyéb jeleit mutatták. 

A most Livingstone kutatási eredményeinek visszavonását és a mintegy 40 éve majomkísérleteket folytató harvardi professzor támogatásának a visszahívását követelő főemlőskutatók és etológusok mindeddig nem voltak tudatában annak, hogy a Livingstone Lab pontosan milyen kísérleti elrendezésben foglalkozott a majmokkal. Most azonban azt mondják, a Livingstone által leírt kísérletek semmilyen módon nem járulnak hozzá az emberi látás folyamatának alaposabb megértéséhez. Az általuk az amerikai akadémia lapjának küldött tiltakozó levelet több mint 250 kutató és doktorandusz írta alá. 

Livingstone negyven évig kutatta, hogyan alakul ki az agy arcfelismerő képessége, így történhetett, hogy az agyi fejlődés egyes lépéseinek a megértéséhez olykor újszülött rhesus makákókat távolítottak el születésük után azonnal az anyuktól és különféle eszközökkel elérték, hogy egyéves korukig egyáltalán ne lássanak semmilyen arcot. Vannak olyan neurobiológusok is, akik szerint a harvardi kutatólabor munkája elengedhetetlen a látás és arcfelismerés mechanizmusának a feltárásához. 

Az ugyancsak a Harvardon dolgozó Bertha Madras neurobiológus szerint például az agy pontos működését képtelenség lenne anélkül megérteni, hogy ne próbálnánk meg a felsőbbrendű, tanuláson alapuló agykérgi folyamatok gátolásával a tudattalan, zsigeri reakciókat is megérteni. Ehhez pedig szerinte szükségesek azok a kísérletek, amelyekben a külvilág ingereit mesterségesen igyekeznek a nullára csökkenteni. Livingstone maga is azzal érvel a vádak ellen, hogy kutatásai Nobel-díjas előzményeken nyugszanak, amellyel gyerekek látását sikerült visszaállítani. Eredményei nem mellesleg segítettek megérteni, milyen szociális hátrányokkal indulnak azok az autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyerekek, akik nem képesek másokkal szemkontaktust tartani. Az agyi folyamatokat feltáró eredményei még az Alzheimer-kutatást és a tumorkutatást is segítették. 

Catherine Hobaiter amerikai főemlőskutató szerint azonban Livingstone kutatásai semmilyen tudományos és tudományetikai mércének nem felelnek meg. Mint mondja, évtizedes kutatómunka igazolja, hogy a főemlősök, akárcsak az emberek esetében az anya és az újszülött kezdeti kapcsolódása esszenciális az utód egészséges fejlődéséhez. Hobaiter szerint az anyjuktól elszakított újszülött majmok némelyike vélhetően soha életében nem fogja kiheverni a megpróbáltatást. Katherine Roe kísérleti pszichológus a Livingstone Lab eljárását ugyancsak embertelennek és tudománytalannak minősítette, mint mondta, „az anyaállatokat és utódaikat ért trauma messze felülmúlja azt a hasznot, amit a kísérletek az emberiségnek nyújthatnak”.

A PNAS szóvivője a nekik benyújtott felháborodott tiltakozásra mindössze annyit reagált, hogy hivatalosan is kivizsgálják az esetet. A Harvard Egyetem hivatalos közleményben állította, hogy Livinsgtone munkája az állatkísérletekkel szemben támasztott összes szövetségi követelménynek megfelel, valamint az egyetemnek erre a területre szakosodott felügyelőbizottsága is jóváhagyta azokat. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: