A macskák felismerik a gazdájuk hangját, de az ismeretlen emberi hangra nem reagálnak

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A macskák híresek arról, hogy látszólag egyáltalán nem reagálnak a körülöttük élő emberekre, és öntörvényűen teszik, ami éppen eszükbe jut, míg a kutyák a gazdájuk és idegenek kommunikációjára is ugyanúgy figyelnek és válaszolnak. Francia kutatók egy hétfőn megjelent tanulmányban mindenesetre arra jutottak, hogy a lakásokban élő macskák többet mozgatják a fejüket és a fülüket, ha a gazdájuk gügyögését hallják, az idegenek hangjára viszont nem reagálnak. 

A kutatás azokat az etológiai megfigyeléseket erősíti, amelyek szerint a macskáknak erősen fejlettek a társas kognitív képességei, érzékeny és kommunikatív lények. Charlotte de Mouzon, a párizsi Nanterre-i Egyetem doktorandusza és az Animal Cognition folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője az eredmények alapján úgy vélte, a macskák és gazdáik saját, különleges nyelvükön kommunikálnak egymással.

De Mouzon és kollégái 16 fiatal (8 hónapos és 2 éves kor közötti) macska, 9 kandúr és 7 nőstény magatartását vizsgálták, amelyek mindegyike egy kis lakásban élt gazdájával. A macskatartók között voltak egyedülálló nők és párok is, és mindegyikük a Párizs közelében lévő Alfort-i Állatorvostudományi Egyetem hallgatója volt.

A kutatócsoport hangfelvételeket készített a gazdikról, ahogy otthonaikban macskájukhoz beszélnek: ez általában egy gügyögő, becézgető hangot jelentett, amelyen csak a háziállatokhoz szólnak. A felvételeken a nevén szólítják az állatot, megkérdezik, hogy szeretne-e játszani, éhes-e, hogy érzi magát, majd elköszönnek tőle. Kontrollként ugyanezeket a mondatokat elmondatták a gazdikkal, amikor azt barátaiknak és felnőtt családtagjaiknak mondták.

Ezek után 16, a macskáknak ismeretlen nő részvételével szintén elkészítették ezeket a felvételeket, ahogy a kérdéses mondatokat felnőtteknek és a de Mouzon laboratóriumában felvételen látott macskáknak mondják. Ezután az összes felvételt lejátszották az otthonaikban a macskáknak, és amikor a gazdáik hangját hallották, akkor általában megszakították az adott tevékenységüket, és mást kezdtek el csinálni: körülnéztek, mozgatták a füleiket és farkukat, vagy teljesen mozdulatlanná váltak.

De Mouzon elmondta, a macskák még azokat az ismeretleneket is lényegében teljesen figyelmen kívül hagyták, akik nagyon is kedvesen és behízelgően a nevükön szólították, játszani vagy enni hívták őket. Hozzátette azonban, hogy ez fakadhatott abból is, hogy ezek a macskák beltéren töltötték idejük legnagyobb részét, és nem nagyon volt lehetőségük arra, hogy idegenekkel kerüljenek kapcsolatba. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: