Szeptemberben hirdettünk esszépályázatot a Qubit felsőoktatásban tanuló olvasóinak. Arra kértük őket, hogy a CEU Határtalan Tudás eseményein elhangzottakra reflektáló vagy azokat továbbgondoló írásokat készítsenek. A felhívásra végül 18, a tartalmi és formai követelményeknek is megfelelő pályamű érkezett, a győztesek névsora itt olvasható. Az alábbiakban az aranyérmes esszét, Benza Málna munkáját olvashatjátok, amit változtatás nélkül közlünk.

* * *

A magyar oktatás hátránykompenzációs képességéről tartott Kende Ágnes szociológus, oktatáskutató előadást tavaly a CEU-n. Az előadás után az egyik néző tette fel a kérdést, hogy szabad iskolaválasztás mellett lehetséges-e az iskolai szegregáció megállítása, illetve hogy demokratikus lépés-e rákényszeríteni a szülőkre, hogy gyerekeik integráló intézményekbe járjanak. Kende válaszában azzal érvelt, Bourdieu óta tudjuk, hogy a társadalmi elit újratermeli az egyenlőtlenségeket, társadalmi konszenzusra várni ebben a kérdésben felesleges.

Egy oktatási reform bevezetéséhez a társadalmi támogatottság megteremtése azonban – minden nehézségével együtt – alapfeltétel. Miért? Két okból:

I. Mert támogatottság nélkül a reformot könnyen elkaszálják az ellenérdekeltek.

Nagyjából 10 év, mire egy oktatási reform bármilyen szinten kifejti hatását (Sabatier & Mazmanian, 1979). A legtöbb reform rövid távon sokaknak fájdalmas, és egy ponton minden érintett számára kaotikus, a káosz azonban a változás természetes velejárója (Satir at al., 1991). A reform politikai ellenérdekeltjei azonban ezt érzékelve könnyebben el tudják téríteni a kormányt.

II. Mert ahhoz, hogy a reform „működjön”, a társadalmat is edukálni kell.

Lewin (1975) óta tudjuk, hogy az autokratikus vezetői stílus következménye, hogy az embereket a tekintélytől, büntetéstől való félelem (vagy jutalom) motiválja a cselekvésben, de attitűdváltozás nem megy végbe. Így amikor nem látják, az egyén visszatér az eredeti viselkedési módhoz. Autoriter eszközökkel nem lehet szolidaritásra tanítani (Fullan, 2000).

Hogyan lehet akkor egy reform társadalmi támogatottságát megteremteni? Összesítve a szakirodalmat négy olyan kulcselemet találunk, amelyek ezt segíthetik.

Vonzó jövőkép

Elengedhetetlen egy olyan pozitív jövőkép felvázolása, ami tartalmazza a reform következményeit. A reform támogatottságának megteremtésekor tekintettel kell lenni arra, hogy az ember egyik alapvető viselkedési módja a status quóhoz való ragaszkodás (Samuelson & Zeckhauser, 1988), ezért fontos megvilágítani a reform elmaradásának következményeit is, ezzel érzékeltetve a változtatás halaszthatatlanságát és a reformmal járó hasznokat (Kotter, 1996; Pitlik, Heinemann, & Schweickert, 2014).

Érintettek menedzsmentje

Szintén kulcsfontosságú az érintett felek támogatásának elnyerése, ehhez pedig érdekeltté kell tenni őket a változásban. Ennek négy részeleme: 1) az érdekelt felek céljainak elemzése; 2) a kulcsszereplők által képviselt álláspontok megismerése; 3) magyarázat a reform nyertesei és vesztesei számára is, akár kompenzációval; 4) az érintettek folyamatos bevonása, tájékoztatása (Fullan, 2000; Pitlik et al., 2014; Reich, 1995).

Operatív végrehajtási terv dizájnja

Az operatív végrehajtási tervet úgy kell kialakítani, hogy az növelje a célcsoportok eredményességének esélyét. A terv szerves részét kell képeznie magának a kommunikációnak is, mivel: 1) tovább lendíthet a káoszgörbe alsó pontján; 2) biztosítékot adhat, hogy a reformot nem fogják felülírni más programok. Lehetőleg már a kezdeti szakaszban meg kell jelennie „quick win”-eknek. Ezek utókommunikációja alapozhatja meg a pozitív attitűdöt, növelheti az elkötelezettséget, és annullálhatja az ellenérdekeltek érveit (Pitlik et al., 2014).

Változás-nagykövetek

A változás-nagykövetek a változásban érdekelt támogató csoportok, a változás mellett elkötelezett hiteles politikusok, szakemberek és hivatalnokok. Mivel a saját társadalmi csoportunk tagjainak jobban hiszünk, mint „külsősöknek”, ezért azok a leghitelesebb változás-nagykövetek, akik maguk is az érintett csoportok tagjai (Taylor, & Doria, 1981).

Kende Ágnes reakciójára visszatérve, társadalmi konszenzusra várni valóban felesleges, tenni érte azonban szükségszerű. Annak ellenére, hogy a teljes körű társadalmi konszenzus utópisztikus, a fenti négy elem beépítése a gyakorlati megvalósításba nagyban csökkenti a reformmal szembeni ellenállást. Oktatási reformról beszélve pedig a folyamat is legalább olyan fontos, mint cél.

Ez a folyamat természetesen idő-, pénz- és energiaigényes. Épp úgy, ahogy a demokrácia is. De a társadalmi fejlődés irányába nem vezet más út.

A szerző az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Szociálpszichológia tanszékének Phd-hallgatója.

Hivatkozások

• Fullan, M. (2000). The three stories of education reform. Phi Delta Kappan, 81(8), 581-584.
• Kotter, J. P. (1996). Leading Change. Boston, MA: Harvard Business School Press.
• Lewin, K. (1975). Csoportdinamika, Budapest, HU: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
• Pitlik, H., Heinemann, F., & Schweickert, R. (2014). Overcoming reform resistance and political implementation of large-scale welfare state reforms. WWWforEurope Policy Brief, No. 3, WWWforEurope, Vienna.
• Reich, M. (1995). The politics of health sector reform in developing countries: three cases of pharmaceutical policy. Health Policy, 32: 47-77.
• Sabatier, P., & Mazmanian, D. (1979). The conditions of effective implementation: a guide to accomplishing policy objectives. Policy Analysis, 5(4): 481-504.
• Samuelson, W., & Zeckhauser, R. (1988). "Status quo bias in decision making". Journal of Risk and Uncertainty, 1: 7–59. CiteSeerX 10.1.1.632.3193. doi:10.1007/bf00055564. S2CID 5641133.
• Satir, V. et al. (1991). The Satir Model: Family Therapy and Beyond. Palo Alto, CA: Science and Behavior Books.
• Taylor, D. M.; & Doria, J. R. (1981). Self-serving and group-serving bias in attribution. Journal of Social Psychology, 113 (2): 201–211. doi:10.1080/00224545.1981.9924371.