Ritka viking ezüstkincset találtak Norvégiában

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Mit tesz egy 1100 évvel ezelőtti viking, ha hozzájut egy kilencedik századi dán karperechez? A jelek szerint apró darabokra vágja: az északi államokban 900 körül kezdte el felváltani a cserekereskedelmet a törtezüst vagy -arany használata, egy nemrégiben előkerült leletben pedig épp ilyesmik szerepelnek.

Brigit Maixner trondheimi régész szerint jelentős leletről van szó: az országban régóta nem került elő hasonló, ha pedig egy emberé lehetett az egész kincs, az a kor viszonyaihoz képest elég tehetősnek számíthatott. Bár pontos számításokat nehéz végezni róla, de a 42 grammnyi ezüst valamivel több, mint egy fél (0,6) tehénre lett volna elegendő. 

Egy fél tehén ára, plusz az apróFotó: Brigit Maixner

Ez elég nagy vagyon volt a kilencedik században. Az, hogy az ezüstdarabok egyenként nagyjából 1 grammot nyomtak, azt feltételezi, hogy a tulajdonosuk eleve fizetőeszközként hordta magával a kincset. Bár az európai kontinensen már korábban elterjedt a pénzérmék használata, Norvégiában csak a kilencedik század legvégén kezdtek el pénzt verni, az átmeneti időszak legnépszerűbb fizetőeszköze pedig az ehhez hasonló törtezüst volt. 

Elvesztették, elrejtették vagy az isteneknek adták

A két gyűrűből, egy teljes, de kis darabokra vágott karperecből, arab ezüstpénzekből, ezüstdrótból és nyakláncdarabokból álló leletet Pawel Bednarski fémkeresős hobbista találta meg a norvégiai Stjørdal közelében. Bednarski „élete legnagyobb leletének” tartja a 46 darabból álló kincset, amely egészen sekélyen, a földfelszín alatt 2-7 centiméteres mélységben lapult.

 Maixner szerint a dán karperecek jelenléte mellett az is különlegessé teszi a leletet, hogy a szokásosnál régebbi arab érmék szerepelnek benne: míg a legtöbb ilyen pénzérme az 890 és 950 közötti időszakból származik, a most vizsgált pénzeket valamikor a 700-as évek vagy 800-as évek elején verték.

Ez a két jel közösen inkább a dán, mint a norvég leletekre jellemző, így elképzelhető, hogy a tulajdonos Dániából utazott Norvégiába. A terület, ahonnan az ezüstkincs előkerült, fontos kereskedelmi központnak számított a viking időkben, ezt bizonyítják az innen előkerült mérlegek és az ehhez hasonló ezüstdarabok leméréséhez szükséges súlyok is. 

Maixner szerint elképzelhető, hogy az utazó nem ítélte elég biztonságosnak, hogy ekkora összeget tartson magánál, ezért elrejtette, mielőtt belevetette volna magát a Kongshaug-fennsíkon zajló kereskedelmi életbe, de az sem lehetetlen, hogy az isteneknek szánt ajándékról van szó, amit szándékosan hagyott ott a 0.6 tehén potenciális tulajdonosa. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: