Fantasztikus tudományos áttörés: megtalálták a közös pontot a metálénekesek és a denevérek között
A denevérek a térbeli tájékozódáshoz magas frekvenciájú hangokat használnak, akkor viszont, amikor egymással kommunikálnak, egészen más, alacsonyabb tartományban szól a hangjuk. Most az is kiderült, hogy a denevérek hangképzése hasonló a death metal-énekesekéhez, akiknek mély hörgései mögött komoly gégemunka áll.
A tudósokat már foglalkoztatja egy ideje, hogyan képesek a denevérek kb. hét oktávnyi hangterjedelemben hangokat kiadni, amelyek egy részét egymás közötti kommunikációra, másik részét tájékozódásra használják. Egy friss kutatásban Jonas Håkansson, a Dél-dániai Egyetem és a Coloradói Egyetem munkatársa egy dán kutatócsoporttal vízi denevéreket (Myotis daubentonii) boncolt, és a gégéjüket, illetve a hangszálaikat vizsgálta.
A kutatók tanulmányukban beszámolnak róla, hogy a hangszálakon két jól elkülöníthető területet azonosítottak: az egyik a hangszálak tetején található hanghártyák (igazi hangszálak) alkotta rész – ez felel a magas, tájékozódásra használt hangokért. A másik hangtartományt az úgynevezett hamis hangszálak vagy hamis hangredők rezgése hozza létre. Mindezt nagy sebességű kamerával készített mikroszkópos felvételeken mutatták be a boncolás során szabaddá tett gégéken.
A New Scientistnek nyilatkozó Coen Elemans, a tanulmány egy másik szerzője elmondta, hogy ilyen hamis hangszálakkal az ember is rendelkezik, de a hangképzésben és a beszéd során nem használjuk őket. A kutatók viszont úgy vélik, hogy a metálénekesek ezeket a hamis hangszálakat vetik be a hörgéshangok létrehozásakor, és ezek lehetnek a felelősek azért is, hogy egy-egy kimondottan tehetséges énekes az átlagosnál lényegesen nagyobb hangterjedelemmel rendelkezik.
A lapnak nyilatkozó szakemberek egyelőre csak várnak arra, hogy élő állatokon is igazolhassák az eredményeiket, ugyanis nem létezik még olyan eszköz, amivel élő állatokon tudnák vizsgálni a denevérek hangképzését.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: