Darázsként zümmög a denevér, ha veszélyben érzi magát
Meglepő trükkhöz folyamodik a közönséges denevér (Myotis myotis), ha veszélyben érzi magát: zümmögni kezd. Danilo Russo biológus-etológus terepmunka közben figyelt fel arra, hogy a hálóba került denevérek különös hangokat adnak ki, amikor megfogja őket. A zaj zümmögésre emlékeztette a kutatókat, de nem tudták, hogy mire szolgál, azt feltételezték, hogy az állatok így figyelmeztetik a társaikat a veszélyre.
Évekkel később visszatértek a zümmögő denevérek problémájához, és alaposabban is megvizsgálták, hogy miért adhatják ki ezeket a hangokat. Russo és társai felvették a zümmögést, és összevetették más állatok zümmögésével. Azt feltételezték, hogy ha a denevér denevérhez egyáltalán nem illő módon zümmög, bizonyára valami célja van vele, a hang ráadásul a lódarázs vagy a méh hangjára hasonlított.
A méh-, darázs- és denevérzümmögést ezután baglyokon tesztelték. A kísérletben nyolc gyöngybagoly (Tyto alba) és nyolc macskabagoly (Stryx aluco) vett részt.
A baglyok nem szeretik a zümmögést
Az állatok a hétköznapi denevérhang hatására közelebb mozdultak a hang forrásához, a darázszümmögés és az azt utánzó denevérhang hatására viszont távolodtak tőle. Miután a kutatók kiszűrték azokat a hangokat, amelyeket a baglyok nem hallanak, a denevér zümmögése még inkább hasonlított a darázséra.
Russo szerint a darazsak, a baglyok és a denevérek gyakran fordulnak elő egy helyen, de ez az első eset, hogy ilyen akusztikus mimikrit figyelnek meg egy emlősnél. Az is jó kérdés, hogy a baglyok miért kerülik a darazsakat – a kutató szerint valószínűleg előfordul, hogy megcsípik őket, erről azonban nem áll rendelkezésre adat. Az viszont megfigyelhető, hogy a madarak általában nem kedvelik a méh- vagy darázsfészkek közelségét, így lehet, hogy emiatt kerülik a zümmögő denevéreket is. Russo szerint a zümmögés ráadásul nem csak a biológusokat, hanem a ragadozókat is meglepheti, ez pedig éppen elég lehet arra, hogy az elfogott, de még élő denevér bőregérutat nyerhessen.
A Bates-féle mimikri esetében az állat úgy tesz, mintha mérgező, veszélyes vagy ehetetlen lenne. A legtöbb madár nem csak a darazsakat kerüli, hanem az ezekre hasonlító állatokat is, így például a lepkék közül a szitkárfélék fejlődtek úgy, hogy a megtévesztésig hasonlítanak a darázsra.
Russo szerint elképzelhető, hogy a közönséges denevéreken kívül más fajok is alkalmazzák ezt a túlélési stratégiát, legalábbis erre utal, hogy számos más denevérfaj tagjai is hasonló hangot adnak ki, ha megriadnak, ezt és a körülöttük élő ragadozók viselkedését azonban eddig még nem vizsgálták.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: