Okosrendszer ide, csodaapplikáció oda, a 13. kerületben továbbra is tortúra a parkolás
Másfél óra – ez az az újlipótvárosi parkolóhely-keresési rekordom, amit még 2021 elején állítottam fel. A költözés miatt elkerülhetetlennek látszott helyet keresnem a környező utcák valamelyikében, és mivel senki nem volt velem, nem lett volna kire bíznom az autót, amíg megállok egy kapuban, hogy kipakoljam a növényeket az utcára, onnan pedig a lépcsőházba. Úgyhogy róttam a köröket, ahogy sokan mások is Budapest belvárosában. A járvány miatt bevezetett ingyenes parkolás idején persze többen jártak kocsival, de azóta sem lett könnyebb parkolóhelyet találni – főleg azért, mert egyszerre mindig több autós köröz, akik egymással is versenyeznek a helyekért.
Egy ilyen környezetben tökéletes megoldásnak tűnik az okos parkolási rendszer bevezetése, ami ugyan nem parkol az autósok helyett, de valós időben mutatja meg, hogy hol van szabad hely a környéken. Az aszfaltban szenzorokat helyeznek el, azok jeleit központi hálózatban gyűjtik össze, a szabad parkolókat pedig az autósok egy mobiltelefonos applikációban láthatják, aminek segítségével el is navigálhatnak hozzájuk. Budapest V. kerületében és most már a XIII. kerületben, Újlipótváros néhány utcájában is elérhető a rendszer, de ugyanilyen működik Pécs belvárosában is. Tavaly év végén mi is kipróbáltuk, mennyire idegtépő úgy a parkolás, ha nemcsak körözünk, hanem a telefon képernyőjén a kis zöld pöttyöket is vadásszuk.
Okosváros okosparkolással
A smart city vagy okosváros koncepciója nem Budapesten alakult ki, így világviszonylatban sem a parkolóhelyek felügyelete, sem a közlekedőket támogató alkalmazások nem számítanak újdonságnak . A budapesti autósok azonban eddig csak parkolóházakban és bevásárlóközpontokban, többnyire beltéren találkozhattak a parkolóhelyek foglaltságát kijelző eszközökkel, és jellemzően itt működtek olyan számlálók is, amik megmutatták, hogy a teljes házban vagy egy-egy szinten mennyi üres hely van még.
Mostanra viszont Lipótvárosban, az V. kerületben már mintegy 5000 utcai parkolóhelyet szereltek fel szenzorokkal a rendszert fejlesztő Smart Lynx Kft. tájékoztatása szerint. A XIII. kerület belső részén, Újlipótvárosban egyelőre néhány utcára terjed ki a lefedettség: egy, a 168 órán megjelent 2019-es cikk szerint az első 100 szenzoros helyet már abban az évben átadták, és mostanra további 750-nel bővült az okosparkolók száma a környéken.
Az okosítás pedig egyszerre könnyű és bonyolult. Könnyű, mert tulajdonképpen egyszerű érzékelős és hálózati kommunikációs eszközökkel, az ipari gyakorlatot a közlekedési ágazat elvárásaihoz igazítva kivitelezhető a megoldás. Viszont bonyolult is, mert az, ami egy gyártócsarnokban vagy parkolóházban gond nélkül működik, az az utcán lehet, hogy teljesen használhatatlan.
Ezért a városban optikai vagy infrás érzékelők helyett az aszfaltba süllyesztett kettős technológiát használó szenzorok figyelik a parkolóhelyek foglaltságát. Az apró érzékelőkből az arra járók mindössze egy-egy kb. 5 centiméter átmérőjű fekete műanyag kört látnak, mégis ezek a kulcselemei az egész parkolási megoldásnak. A szenzorok magnetométerrel és radaros érzékelési technológiával is dolgoznak. Az előbbi folyamatosan pásztázza a környezet elektromos terét, és érzékenységétől függően érzékeli az abban bekövetkező változásokat. A radar pedig elektromágneses hullámok kibocsátásával és a visszaverődés érzékelésével képes megállapítani, hogy van-e valami a szenzor fölött.
Bozsik Balázs, a rendszert fejlesztő cég, a Smart Lynx termékmenedzsere kérdésünkre elmondta: azért van szükség a kettős technológiára, hogy kiszűrjék a zavarokat, és a lehető legpontosabb foglaltsági adatokat szolgáltassák a felhasználóknak. A szenzorok a gyártói adatlap szerint 99 százalék pontosságúak.
A magnetométer jelei a környezet állandó mágneses terének változásától függnek. Ezt azonban nemcsak a Föld mágnesessége befolyásolja, hanem a környezetében futó föld alatti vagy föld feletti elektromos vezetékek is. Így előfordulhat, hogy egy elektromos kábelben bekövetkező áramerősség-változás megzavarja a szenzort (mérhető mágnesességváltozást idéz elő, amit a szenzor regisztrál), ezért az érzékelő jelet küld a felügyeleti rendszernek. Ez viszont lehet fals: előfordulhat, hogy tényleg nem egy autó állt meg felette, hanem valami egy időre leárnyékolta a közelben a mágneses teret.
Tesztünk során egy Pozsonyi úti szenzort azzal is át tudtunk ejteni, hogy egyszerűen ráálltunk. Mivel itt jár a troli, a buszokat ellátó elektromos vezetékek keltette mágneses tér is hatással lehet az aszfaltba süllyesztett magnetométerekre, ahogy más elektromos vezetékek, kábelek és akár trafók mágneses tere is – ezt azonban az emberi test, ha kis mértékben is, de képes árnyékolni. Mindössze egy percig kellett a szenzoron állni ahhoz, hogy az applikációban foglalttá váljon a korábban szabadnak mutatott hely.
A ráállással ugyanis a kettős érzékelés másik pillérét is át tudtuk verni. A radaros technológia lényegében elektromágneses sugárzást bocsát ki, és várja a visszaverődést, ami alapján képes eldönteni, hogy van-e felette valamilyen tárgy. Ez esetben volt: a lábam, úgyhogy a két érzékelési technológia együttesen megerősítette a foglaltságot a rendszernek.
Nem lehetett átejteni viszont egy másik szenzort egy keresztutcában, ahol a troli felsővezetéke távolabb van a szenzoroktól, és valószínű, hogy a közelében futó elektromos vezetékeket sem tudja egy járókelő egyszerűen leárnyékolni. Itt próbálkoztunk ráállással és szatyorba rejtett babkával is, de végül csak akkor lett foglalt a hely az appban, amikor egy Fiat 500-as elfoglalta a parkolóhelyet.
Bozsik leírása alapján az érzékelés két lépcsőben történik. Először a magnetométer érzékeli a mágneses tér változását majd a radar ellenőrzést végez. Azért nem fordítva történik, hogy apróbb tárgyak, például az avar vagy egy kartondoboz, ne tudják átverni a rendszert. A mágneses tér megváltozásának mérése ugyanakkor azért is praktikus, mert ezzel a közvetlenül nem a szenzorra parkoló, de ahhoz nagyon közel álló kocsik által elfoglalt helyek is regisztrálhatók. Erre pedig nagy szükség van, Újlipótváros jelentős részén ugyanis nincsenek felfestve a parkolóhelyek, így könnyen elcsúszik a parkoló autók sora a szenzorokhoz képest.
De a rendszer nemcsak a változást érzékeli, ügyel az állandóságra is. Ha egy hely gyanúsan sokáig szabad (ami a belvárosban igen valószínűtlen), akkor a rendszer foglalttá teszi, feltételezve, hogy túl kicsi hely maradt az autók között, így az valójában nem foglalható már el újabb parkoló által.
Erre mi is több példát láttunk: hiába voltak a szenzorok jól láthatók az autók között, az alkalmazás jól jelezte a parkolóhelyek foglaltságát. Az viszont kifejezetten zavaró, hogy a rendszer frissítése egy ilyen zsúfolt kerületrészhez képest lassú. Tapasztalataink szerint az applikációban kb. 1 perc kell az adatok frissítéséhez, vagyis ennyi idő telik el, mire a szabad parkolóhely foglalttá válik a parkolás után. Csakhogy a szűk utcákban egymást követő autók nem a zöld pöttyöket vadásszák, hanem alig várják, hogy valaki pont előttük álljon ki egy parkolóhelyről. Így az alkalmazásban rengeteg hely meg sem tud jelenni, mielőtt újra elfoglalnák. Vagy ha meg is jelenik, az az egy perc, míg odaérünk, simán eltelhet úgy, hogy közben valaki mosolyogva beparkol a kinézett helyre.
Mindent átszövő hálózat és egy app a zsebben
Bár az utóbbi egy évben egy sor kisebb-nagyobb, az utakat is érintő építési munka zajlott a Pozsonyi út és környékén, ezek többnyire csatornázási, víz- és gázszerelési munkálatok voltak. A szenzorok telepítéséhez ugyanis nem kellett megbontani jelentősen az útburkolatot. Ezeket a kisméretű hengereket (53 milliméteres átmérőjű, 121 milliméter magasságú testek) egymástól tulajdonképpen teljesen függetlenül kell elhelyezni a parkolóhelyeknél, a közöttük lévő kapcsolatot az NB-IoT (Narrowband Internet of Things) hálózat biztosítja, meg persze az, hogy mindegyikben van egy beépített chip SIM és egy kb. 5 évig elegendő energiát biztosító elem.
A NB-IoT hálózat az alacsony energiafogyasztású, nagy kiterjedésű hálózatok (LPWAN) egy fajtája, aminek ipari alkalmazása azért vált gyorsan elterjedtté, mert a kapcsolódó eszközök hosszú évekig képesek üzemelni beavatkozás nélkül, illetve egyszerűen az LTE-hálózaton (a negyedik generációs vezeték nélküli adatátviteli szabvány, amit a 3GPP Release 8 szabvány ír le) kommunikál. Ez Magyarországon 2012 óta gyakorlatilag bárhol elérhető, ahol mobiltelefon-lefedettség van. Olyan helyeken, ahol az adatgyűjtő berendezés nehezen hozzáférhető, beválik a technológia, mert az ilyen eszközökben nem kell rendszeresen elemet cserélni, és megbízhatóan szolgáltatják a szükséges információkat. A szenzorok megfelelő tokozásával kivédhetők az időjárási hatások is, így az NB-IoT eszközök már nem csak beltéren használhatók.
Ez a hálózat a teljes parkolási rendszer lelke. A beáramló adatok alapján valós időben láthatók a foglaltsági adatok, emellett a feldolgozás után születhet döntés arról, hogy egyes helyeket lezárjanak, ideiglenesen foglalttá tegyenek (például egy konténer elhelyezése, forgatás vagy más, az útszakaszt érintő korlátozás miatt).
A felépített IoT-platform megteremti a kapcsolatot a kis érzékelők és a felhasználók között, ugyanis a hálózaton érkező feldolgozott jelek látszódnak a telefonokra letöltött Parker applikációban is. Itt az autósok már azt látják, hogy hol van szabad parkoló és nemcsak látják a helyeket, hanem oda is navigálhatnak. Erre a Waze, a Google Maps és az Apple Maps alkalmazás is használható egyetlen kattintással, a cím beírásával nem kell bajlódni.
A fejlesztők kiegészítették az appot még néhány extrával: a térképen látjuk, hogy melyik parkolási zónában vagyunk (a rendszer ezt a GPS-jelek alapján méri) és el tudjuk indítani automatikusan a parkolás kifizetését is. (Mi ezt a funkciót a két ünnep közötti ingyenes időszakban nem teszteltük, de Bozsik leírta, hogy nem a Simple appon keresztül, hanem sms-ben kezdeményezhető a parkolás indítása.) A térképes nézet segíthet abban is, hogy melyik utcán forduljunk be egyáltalán a keresgéléshez, mert nemcsak pöttyökkel jelöli a szabad helyeket az app, hanem ha kicsinyítünk a térképen, akkor azt látjuk, hogy teljes útszakaszokat színkódol: pirossal azt jelzi, ahol egyáltalán nincs szabad hely, a sárga pedig azt mutatja, ahol azért egy pár akad. Mi ezzel rendre befürödtünk, köszönhetően annak, hogy más mindenre elszánt parkolóhelyvadászok is köröztek a környéken.
Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen
Az első benyomások alapján ha ez a rendszer tényleg működik, azzal egy álom válik valóra, hiszen mostantól nem kell órákig keresgélni a szabad helyeket, célirányosan lehet parkolóhoz hajtani. Ez azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján még meglehetősen naiv elképzelés. Nem azért, mert a rendszer nem jó, hanem azért, mert a parkolóhelyek számát ez sem növeli meg: mire felbukkant egy zöld pötty a közelben, és odaértünk az autóval, addigra már beparkolt előttünk valaki a kiszemelt helyre. Ráadásul a rendszer a szabálytalanul parkolókkal és az egyszerre több helyet elfoglaló autósokkal sem tud mit kezdeni.
Ez pedig nem csak egyszer fordult elő a teszt során: legalább 25 percet töltöttük úgy az autóban, hogy a szenzorokkal megfigyelt utcákat róttuk, mire találtunk egy helyet. Okosnak viszont okos a megoldás és azzal, hogy az Újlipótvárosban nemrég kihelyezett táblákkal már azt is megszabják, hogy egy-egy utcában csak a bejelentett helyi lakosok parkolhatnak, elképzelhetőnek tűnik, hogy az esti helykeresés tényleg könnyebbé vált az ott lakóknak. Elképzelhető, hogy az olyan kerületekben, ahol szintén nagy megbecsültségnek örvend a parkolóhely, viszont nem ennyire szűkös az elérhető helyek száma, még jobban ki lehet használni az okosparkolás előnyeit.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
