Nemcsak a kontinensnyi országot tartja lázban az elveszett sugárzó alkatrész: az egész világ figyeli, hogy mikor találják meg az elhagyott céziumkapszulát Ausztrália autópályája környékén. A komoly egészségügyi kockázatot jelentő aprócska alkatrész hetek óta kallódik a Great Northern Highway forgalmas útszakasza mentén, legalábbis a hatóságok szerint, akik abban bíznak, hogy senki nem vágta zsebre a radioaktív anyagot tartalmazó acélkapszulát. Az ugyanis égési sérülések mellett hosszabb távú kitettség esetén sugárfertőzéses tüneteket okozhat.

Minden a terv szerint haladt, egészen addig, amíg nem

Teljesen átlagos feladatnak tűnt annak a bányászati mérőeszköznek a szállítása, ami a radioaktív kapszulát tartalmazta. Január 10-én csomagolták, két nappal később pedig elindították a rakományt Rio Tintóból Perthbe. Január 16-án meg is érkezett a teherautó, 25-én pedig csalódottan konstatálták, hogy a legveszélyesebb alkatrész hiányzik a csomagból: az a cézium-137-es kapszula, ami egyébként a bányászati áramlásmérők egyik sztenderd eleme, csakhogy megfelelő burkolatok és kezelés nélkül komoly egészségkárosító hatással bír.

Azóta a kapszula ahelyett, hogy dolgozna, az ausztrálokat dolgoztatja: a katasztrófavédelem a mintegy 1400 kilométeres autópályaszakasz feltérképezését végzi. Elsősorban sugárzásmérőkkel dolgoznak, de a lakosságot is figyelmeztették, hogy ellenőrizzék autóik abroncsait, hátha ők azok a szerencsétlenek, akik út közben felkapták az apró kapszulát az aszfaltról.

Mindenkit óva intenek ugyanakkor attól, hogy megtartsa a kapszulát, az ugyanis nagy mennyiségű sugárzást bocsát ki, olyan, mintha egy óra alatt tíz röntgenfelvétel készülne a személyről. Ez egyben azt is jelenti, hogy a normál sugárzási kitettség is abszolválható 60 perc alatt. Egy ausztráliai lakos ugyanis évente kb. 1.5 millisievert háttérsugárzásban részesül, a kapszula közelében tartózkodva azonban ezt a mennyiséget egy óra alatt begyűjtheti.

Ha ilyen veszélyes, akkor miért használják?

A radioaktív elemeket tartalmazó ipari eszközök alapvetően nem jelentenek veszélyt a felhasználókra és azokra, akiknek a környezetében használják őket. A megfelelő védőburkolatok, szigetelések és védőfelszerelések ugyanis biztosítják a szükséges védelmet, ahogy például az orvosi gyakorlatban is bevett szokás radiológiákon az úgynevezett ólommellények használata, illetve a gépek speciális védőfal mögött történő elhelyezése.

Az atomerőművek kimerült fűtőkapszulái sem jelenek különösebb veszélyt az emberekre és az élővilágra akkor, ha jól megtervezett atomtemetőkben helyezik őket végső nyugalomra. A most elhagyott céziumkapszula viszont nem olyan csomagolásban vagy védőburkolatban pottyant le a teherautóról, ami garantálná, hogy nem tesz kárt a környezetében. A Guardian cikke szerint az ausztrál illetékesek elmondták: több ezer hasonló kapszula fordul meg nap mint nap az országban – csakhogy megfelelő körültekintéssel történő szállításuk semmilyen veszélyt nem jelent.

A cézium-137-izotópot elterjedten használják ipari mérőeszközök mellett orvosi berendezésekben is. Kórházakban sterilizálásra, a transzplantációra váró vér kezelésére, illetve sugárkezelések során használják. A közepesen hosszú felezési idejű anyag sugárzása nagyjából harminc év alatt esik vissza a felére, így kb. 15 évre tervezik azoknak a kapszuláknak az élettartamát, amelyeket a mérőeszközökbe építenek be, írja a Guardian. Az ilyen áramlás- és átfolyásmérők azon az elven működnek, hogy a kapszula nagy frekvenciájú elektromágneses gamma-sugárzást bocsát ki a cső egyik oldalán, amit a másik oldalon felfogva következtetni lehet az anyagáramlásra.

Ahhoz, hogy ezek használata zavartalan és biztonságos legyen, minden évben hitelesíttetni kell őket, a szállításuk pedig engedélyköteles. Ezért is rejtély, hogy hogyan hagyhatták el pont ezt a sugárzó kis kapszulát a sivatagban az eszköz szállításakor.

Veszélyessége abban rejlik – ahogy más sugárzó elemeké is –, hogy nemcsak közvetlen sugárveszélynek teszi ki a környezetét, hanem tartós szennyezést is okozhat. A céziumkapszula acéltartályban van elhelyezve, ami a kibocsátott béta-sugárzást gátolja, így közvetlen szennyezéstől egyelőre, illetve addig, amíg a kapszula épségben van, nem kell tartani. Akkor viszont, ha ez az acélház megsérül, a kapszula tartalma elszennyezheti a természetet is, és az élő szervezetekkel érintkezve komoly sugárfertőzéses tüneteket okozhat.

Jelenleg azonban csak a gamma-sugárzás hatásai érvényesülhetnek, ennek mérésével próbálják egyébként megtalálni magát az alkatrészt is. Ezek a sugárzások az UV-sugárzáshoz hasonló leégésszerű tüneteket okozhatnak tartósabb kitettség esetén. Ugyanakkor a sugárzás képes felhalmozódni az érintett élő szervezetekben, ami a cézium-137 izotóp esetén akár 300 évig jelenthet veszélyt és további kibocsátást.

Így a cél mindenképpen az, hogy a sivatagban elveszett kapszulát minél hamarabb megtalálják, amiben a hatóságok és a lakosság együttes összehangolt munkájára is szükség van.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: