2024-től üzemel Finnországban a világ első hosszú távú radioaktívhulladék-tárolója

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Közel fél kilométer mélyen a délnyugati-finnországi kisváros, Eurajoki alatt építik azt a nukleáris hulladéktárolót, amely a tervek szerint 2024-es megnyitásától 100 ezer évig biztonságosan tudja majd tárolni a radioaktív hulladékot – a kiégett uránium fűtőelemeket réz hordókba helyezik, majd újabb rétegekkel védik a külvilágot attól, hogy bármilyen káros anyag kiszabadulhasson belőlük.

Finnországban két atomerőmű működik, közülük az egyik az Eurajokihoz tartozó Olkiluoto szigetén. Az itteni erőmű első két reaktorát még a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján építették, míg a harmadik reaktor éppen idén márciusban kezdett áramot termelni, és a nyár közepéig várják tőle, hogy elérje maximális, 1,6 gigawattos kapacitását. Ha ez megtörténik, akkor az atomenergia teszi majd ki Finnország villamosenergia-termelésének több mint 40 százalékát.

A tároló konceptrajzaForrás: Posiva

A Posiva nevű vállalat már az 1990-es években elkezdte keresni a megfelelő helyszínt egy nagy nukleárishulladék-tároló építéséhez, és végül Olkiluotóra esett a választás, mert az két geológiai törésvonal között félúton helyezkedik el, vagyis védett a – környéken egyébként valószínűtlen – földrengésekkel szemben. Ráadásul az alapkőzet itt gneiszből áll, amelybe a víz nem tud behatolni – ez azért fontos, mert a mély tárolóból csak vízen keresztül tud a felszínre kerülni bármilyen káros anyag.

A kiégett fűtőelemeket robotok zárják majd öntöttvas tartályokba, amiket aztán rézhordókba helyeznek, a két tartály közé pedig a gépek argongázt eresztenek, hogy inert atmoszférát biztosítsanak, majd lehegesztik a réz tartályt. Egyetlen óriási lyukba 30–40 tartály kerülhet, amit ezután az agyag egyik fajtájával, bentonittal fednek be, mielőtt bebetonozzák. A 430 méter mélyen elhelyezett alagutakban így 100 ezer évig tárolhatóvá válik a radioaktív hulladék, ami ennyi idő alatt biztonságosan lebomlik.

A réz és öntöttvas tartályokFotó: SAM KINGSLEY/AFP

A projekt egyik nagy etikai kérdése (amivel a 2010-es dán dokumentumfilm, az Olkiluotón forgatott Into Eternity is foglalkozik), hogy miként lehet biztosítani, hogy a távoli jövő generáció se szenvedjenek károkat a nukleáris hulladék miatt. Például hogyan lehet kommunikálni a veszélyt anélkül, hogy tudnánk, milyen nyelvi és kommunikációs változások mennek végbe a következő sok-sok évezredben.

Az Onkalo (vagyis Gödör) nevű létesítmény a tervek szerint 2024-ben kezdi meg a működését, ami a szakértők szerint nagyban köszönhető a finn politikai légkörnek és kultúrának, mivel „Finnországban nagyon nagy a bizalom a tudomány és a hatóságok iránt. Ha a nemzeti hatóság azt mondja, hogy a tároló biztonságos, akkor nincs ok az aggodalomra”. Szerintük a politikusokba és a tudományba vetett hit gyengülése több országban, így az USA-ban a hasonló kezdeményezések útjában áll – hogy mást ne említsünk, a nevadai Yucca-hegységbe kijelölt nukleárishulladék-tárolóról már 35 éve folyik a vita az Egyesült Államokban.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: