Eddig Csernobilnak tulajdonították a bajor vaddisznók sugárzását, de egy friss kutatás szerint a hidegháborús atombomba-robbantásoknak is nagy szerepük lehet benne.
A radioaktivitás itt van velünk a természetes háttérsugárzástól az atomerőműveken át az ionizáló sugárzást használó egészségügyi és ipari eszközökig. Mire kell nagyon odafigyelni, hogy elkerüljük a kockázatokat és az esetleges baleseteket?
A szállítási útvonal mentén sugárzásmérőkkel keresik az egyébként veszélytelen, jelen állapotában viszont komolyan sugárzó cézium-137-izotópot tartalmazó alkatrészt.
A 430 méterrel a föld alá épített létesítmény akár 100 ezer évig, a kiégett nukleáris fűtőelemek teljes lebomlásáig képes lesz tárolni a radioaktív hulladékot. Már csak az a kérdés, hogyan lehet jelezni a veszélyt a távoli jövő generációinak.
A Müncheni Környezetvédelmi Intézet legújabb eredményei szerint az észak-ukrajnai szovjet atomerőmű 1986-os katasztrófája után Dél-Németországot is szennyező radioaktív anyagok ma is jelen vannak az erdei élővilágban.
A 2011-es atomkatasztrófa után a legtöbben elhagyták Fukusima környékét, a természet pedig visszavette a várost. Visszatértek a vaddisznók is, brit és japán kutatók pedig megvizsgálták, hogy hogy alakult a génkészletük az elmúlt tíz évben.
A tűz elfojtása után a normálisnál 16-szor magasabb, de állítólag nem veszélyes radioaktív sugárzást mértek a helyszínre érő ökológusok.
A cézium-137 izotóp nyomára bukkantak egy olyan kaliforniai borban, amely a fukusimai atomkatasztrófa után készült.