Hír:

Mesterséges intelligencia prédikált vasárnap a dömösi 1000 éves templomban

Kommentár:

„Ami viszont a templomba járástól várt lelki épülést illeti, arról elmondható, hogy a nyilvános imádság semmiképpen sem kegyelmi eszköz, mindazonáltal etikai ünnepség, akár a hit-himnusz egyesült eléneklésével, akár csak a lelkész szája által történik, aki az egész gyülekezet nevében, az ember minden morális dolgát magában foglaló fohászban szólítja meg Istent. E megszólítás ugyanis, mivel nyilvános alkalomként jelentkezik, amelyen az egyesek kívánsága mindenki kívánságával azonos célra (Isten országa megvalósítására) egyesültnek képzelendő, nem csupán arra képes, hogy a megilletődöttséget erkölcsi lelkesedéssé fokozza (szemben a személyes imádságokkal, amelyek nem tartalmazzák a fennkölt eszmét, s a megszokás erejénél fogva egyre inkább elveszítik a kedélyre való befolyásukat), hanem az elsővel összehasonlítva sokkal több észoka van arra, hogy az imádság szellemét képező morális kívánságot formális fohászba öltöztesse, ám anélkül, hogy a legfőbb lény megjelenítését vagy a retorikai fordulat saját különös erejét kegyelmi eszköznek gondolná. Itt tudniillik azzal a különös szándékkal van dolgunk, hogy egy külsődleges, minden ember egyesülését az Isten országára vonatkozó közös vágyakozásban megjelenítő ünnepséggel a legnagyobb mértékben megmozduljanak minden egyed morális hajtórugói, ez pedig úgy történhet a legbiztosabb módon, ha ez ország fejét olyképpen szólítjuk meg, mintha e helyen kiváltképpen jelen volna.”

Immanuel Kant: A vallás a puszta ész határain belül és más írások. Budapest, Gondolat, 1974.

Kapcsolódó cikk a Qubiten: