A korai ébredés képességét őseinknek köszönhetjük, pontosabban annak, hogy a homo spaiens a neandervölgyi emberrel (homo sapiens neanderthalensis) alakított ki szorosabb kapcsolatot. Így a mai ember génkészletében már megtalálhatók azok a gének, amelyek ahhoz szükségesek, hogy képesek legyünk (többnyire) időben indítani a napot, írja az IFL Science.

Az Afrikából érkező emberősök számára a nappalok és éjszakák váltakozó hossza szokatlan volt, de az Eurázsiában élő neandervölgyiek már jól ismerték és megszokták az itteni körülményeket. A homo sapiens pedig a neandervölgyi emberekkel keveredve valószínűleg nemcsak káros géneket szerzett, hanem egy egyelőre még nem lektrorált tanulmány szerint a naphosszak változásához való alkalmazkodás képességét is.

A tanulmány szerzői gépi tanulási módszerek használatával azonosították az emberi genomban a cirkadián ritmust (az alvás és az ébrenlét ciklusainak szabályozásáért felelős rendszer) befolyásoló variánsokat. A neandervölgyiekben található variánsok a korán kelést segítették elő, az viszont még a kutatók szerint is kérdés, hogy miért volt előnyösebb ez a kronotípus az eurázsiai területeken. Mindenesetre az első eredmények arra utalnak, hogy a korán kelés adaptív lehetett már a múltban is.

Az efféle alkalmazkodás egyébként nem egyedülálló. Egyes állatfajok, például a gyümölcslegyek (ismertebb nevén közönséges ecetmuslicák) hasonlóképp megtanultak alkalmazkodni a hosszabb nappalokhoz nyáron és a rövidebbekhez télen.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: