A csernobili zóna kutyáinak genomja jelentősen különbözik a máshol kóborló fajtársakétól
A csernobili atomerőmű négyes blokkjában 1986. április 25-én történt robbanás nyomán a levegőbe kerülő sugárzó anyag – radioaktív stroncium, cézium, amerícium és plutónium – korábban nem tapasztalt természeti katasztrófát okozott. A Qubit korábban már részletezte, hogy a Csernobilt övező, lakhatatlanná nyilvánított 30 kilométeres zónában jelenleg is zajlik az ionizáló sugárzás élővilágra gyakorolt hatását firtató kéretlen ökológiai kísérlet.
A New Scientist a napokban ismertette azt a kutatást, amelyet az amerikai Nemzeti Humán Genomkutató Intézet munkatársai folytattak Ukrajnában az orosz katonai inváziót megelőző években. A kutatók a zónában élő kóbor kutyáktól 2017 és 2019 között levett vérminták összehasonlító genetikai elemzésével arra jutottak, hogy a csernobili állatok genomja jelentősen eltér azon fajtársaikétól, amelyek a sugárszennyezéstől nem érintett ukrajnai, illetve közép-kelet-európai területeken kóborolnak.
A csernobili kutyák egy része az atomerőmű területén vagy közvetlen közelében, illetve a szomszédos erdőkben, más részük a felhagyott iparvárosban élt.
A kutatók szerint egyelőre még nem világos, hogy az általuk feltárt jelentős különbségeket a sugárzás okozta-e, vagy az, hogy bizonyos genetikai jellemzőkkel rendelkező egyedek nagyobb valószínűséggel élték túl a katasztrófát és örökítették tovább génjeiket – az elmúlt évtizedek izoláltságában kialakult beltenyészet keretei között.
A vizsgált kutyák ugyan egytől egyig keverékek voltak, ám a kutatók azt is megállapították, hogy a zónában élő egyedek mindegyike szoros genetikai rokonságot mutatott a fajtatiszta németjuhászokkal. Hogy ennek a fajta ellenállóképessége vagy más az oka, azt a jelenlegi eredmények alapján még szintén nem lehet tudni. Mindenesetre a kutatócsoport a csernobili kutyák genomját múzeumokban található, az atomkatasztrófa előtti kutyaminták genomjával is össze kívánja hasonlítani, hogy azonosítani lehessen a genetikai elváltozásokra utaló nyomokat. Az amerikai Nemzeti Humán Genomkutató Intézet munkatársai szerint az eredmények segíthetnek azonosítani azokat a genetikai variánsokat, amelyek segíthetik a sugárterhelés elleni biológiai védelem kifejlesztését.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
