Nem károsította a csernobili túlélők gyermekeinek DNS-ét a radioaktív sugárzás

Nem mutatható ki további DNS-károsodás a csernobili atomerőmű felrobbanását átélők gyermekeinél. Egy új tanulmányban először vizsgálták, hogy mi lett azokkal a gyerekekkel, akiknek a szüleit még az ő születésük előtt erős radioaktív sugárzás ért a nukleáris katasztrófa miatt.

A Science folyóiratban publikált tanulmány elsősorban azoknak a gyerekeknek a génkárosodását vizsgálta, akiknek a szülei részt vettek az erőműbaleset utáni takarító- és mentőakcióban. Az 1987 és 2002 között született kísérleti alanyok közös vonása, hogy mindannyian a katasztrófa után fogantak. Az alanyok teljes genomtérképét feltáró kutatók a radioaktív sugárzásnak kitett szülők utódainál nem mutattak ki a sugárzás miatt fellépett genetikai mutációt.

„Ez az új tanulmány volt az első, ami megmutatta, hogy még azoknak az embereknek az utódai sincsenek veszélyben, akiket a háttérsugárzáshoz képest nagy dózisú radioaktív sugárzás ért.”

mondta a BBC-nek Gerry Thomas professzor, az Imperial College London munkatársa, aki évtizedeket töltött a rák biológiájával, illetve a radioaktív sugárzás hatásai miatt kialakuló tumorokkal.

Csernobil gyermekei

Az új tanulmány vezető szerzője Meredith Yeager professzor volt, aki az marylandi Országos Rákkutató Intézet (NCI) munkatársa. Yeager kutatása elsősorban azoknak a munkásoknak a leszármazottaira koncentrált, akik az atomerőmű-baleset idején katasztrófa-elhárítóként próbálták megtisztítani a terepet a radioaktív szennyeződésektől. Yeager ezenfelül azokat a fiatalokat is megvizsgálta, akiket a baleset után legalább 70 kilométeres távolságba evakuáltak Pripjatyból.

Lepusztult szocialista tanterem a csernobili Pripjatyban. Az 1986-os erőműbaleset után visszamaradó radioaktív sugárzás hosszú évtizedekre lakhatatlanná tette a környéket.
photo_camera Lepusztult szocialista tanterem a csernobili Pripjatyban. Az 1986-os erőműbaleset után visszamaradó radioaktív sugárzás hosszú évtizedekre lakhatatlanná tette a környéket. Fotó: Wikimedia Commons

A tanulmány egyik vezető kutatója, dr. Stephen Chanock, aki Yeagerhez hasonlóan az NCI munkatársa, a BBC-nek azt mondta, hogy a kutatók arra törekedtek, hogy összetereljék az egész családot, mert így összevethették az apa, az anya és a gyermek DNS-ét.

„Nem arra voltunk kíváncsiak, hogy mi történt azokkal a gyerekekkel, akik a baleset idején még az anyaméhben lapultak; azt kerestük, hogy kialakultak-e úgynevezett de novo mutációk.”

A de novo – a DNS-ben megjelenő új mutációk – véletlenszerűen bukkan fel a spermiumban vagy a petesejtben. Hogy ennek milyen következménye lesz az utódra nézve, azt az alanyok géntérképének ismerete nélkül lehetetlen megmondani. Ha a DNS fontos genetikai információkat hordozó szegmense jóvátehetetlenül a sugárzás miatt megsérül, az genetikai rendellenességek kialakulásához vezethet. Ha viszont a sugárzás kevésbé fontos szegmenst érint, az alany jó eséllyel semmit nem fog észrevenni az egészből.

„Nagyjából 50-100 mutáció lép föl minden új generációnál, és ezek mind véletlenszerűek. Bizonyos értelemben ezek az evolúció építőkockái: az új változásokat egyesével, születésenként ismerheti meg a népesség. A kutatásban először az anya, aztán az apa, és végül a gyerek genomját vizsgáltuk. Nagyjából kilenc további hónapot töltöttünk olyan mutációk keresésével, amiknek közük lehetett az alanyok szüleit érő radioaktív sugárzáshoz, de végül semmit sem találtunk.”

– mondta dr. Chanock a BBC-nek.

Klorofilvesztett, halványkékre sápadt tűlevelűek, az átlagosnál jóval bumfordibb birsalmák, és radioaktivitástól mutálódott hangabokor; így mutálódik az élő szervezet a radioaktivitás hatására. A képeket M. Gluhov készítette a Szputnyik hírügynökségnek 1989-ben, alig három évvel Csernobil katasztrófája után, mindössze hat kilométerre a reaktorbaleset helyszínétől.
photo_camera Klorofilvesztett, halványkékre sápadt tűlevelűek, az átlagosnál jóval bumfordibb birsalmák, és radioaktivitástól mutálódott hangabokor; így mutálódik az élő szervezet a radioaktivitás hatására. A képeket M. Gluhov készítette a Szputnyik hírügynökségnek 1989-ben, alig három évvel Csernobil katasztrófája után, mindössze hat kilométerre a reaktorbaleset helyszínétől. Fotó: M. Gluhov / Sputnik / Sputnik via AFP

Ne féljünk a jövőtől, hiába radioaktív

A tanulmány eredmények alapján kijelenthető – állítják a kutatók –, hogy a szülőt érő radioaktív sugárzásnak semmilyen károsa hatása nincsen a jövőben születő gyermekükre nézve.

„Miután [Hirosimára és Nagaszakira] ledobták az atombombákat, sokakat félelemmel töltött el a gyerekvállalás gondolata. Olyanok is voltak, akikben a fukusimai erőműbaleset után merültek fel hasonló gondolatok; azt hitték, hogy a gyermekükre is hatással lesz az általuk is megtapasztalt radioaktivitás.Szomorú dolgok ezek – de ha meg tudjuk mutatni nekik, hogy semmilyen hatása nincs, remélhetőleg eloszlathatjuk ezeket a félelmeket.”

– mondta Thomas professzor a BBC-nek.

Thomas azt is elmesélte, hogy a tapasztalataik szerint a hagyományos, illetve a csernobili sugárzás okozta pajzsmirigydaganatok között éppúgy nincs különbség, mint ahogy nincs kezelhetetlen csernobili démondaganat sem.

„Ezeket [a daganatokat] ugyanúgy kezelhetjük, ahogy más esetekben is kezelni szoktuk őket.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás