Az illiberális demokráciákban, különösen Magyarországon, nincs helyük az érdekképviseleti szervezeteknek
Az utóbbi napokban a Magyar Orvosi Kamara és a kormány konfliktusa ismét rávilágított arra, hogyan is gondolkodik a magyar kormány immár 13 éve az érdekegyeztetésről, érdekképviseleti szervezetekről, civilekről. A mostani események logikája ismerős lehet, hiszen a kormány általában semmilyen területen sem híve a terveit lassító társadalmi egyeztetésnek. De mennyire általános az érdekegyeztetés kiüresítése, a civilszervezetek elleni kormányzati támadások a régiónkban?
A Politics and Governance politikatudományi folyóirat legutóbbi, Michael Dobbins és általam szerkesztett 2023. januári különszáma a demokrácia leépítésének hatását vizsgálta az érdekegyeztetésre és a civiltársadalomra Kelet-Közép-Európában. Magyar, szlovén, holland és német érdekszervezeti, lobbizás-, civiltársadalom- és korrupciókutatók, politológusok és szociológusok vizsgálták az érdekegyeztetés és a civiltársadalom helyzetét hat országban (Csehország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Ukrajna és Szlovénia). Az alábbiakban ezen kutatások eredményeit foglalom össze.
(Terminológiai pontosítás: bár Magyarországon sokan akár ellentétes fogalmakként is használják az érdekszervezet (interest group) és civilszervezet elnevezéseket, ezek valójában a legtöbb esetben egy közös halmazt jelentenek. Természetesen vannak olyan civilszervezetek, amelyek nem tekinthetők érdekszervezetnek – legalábbis elsődleges feladatuk nem az érdekképviselet vagy egy bizonyos szakmai, jogi, szociális, világnézeti, vallási stb. ügy képviselete –, de minden egyesület, alapítvány, szakszervezet, ágazati szervezet, munkaadói szervezet, üzleti lobbiszervezet, sőt sok köztestületté nyilvánított kamara, szervezet is civilszervezet, így is vannak nyilvántartva.)
A demokrácia leépítése és az érdekegyeztetés
A demokrácia leépülése talán egyetlen régiót sem érint annyira, mint Kelet-Közép-Európát. Ahogy több, a demokrácia minőségét vizsgáló szervezet éves jelentései mutatják, az elmúlt 10-15 évben a demokrácia visszaszorulása, minőségének romlása a szabály a volt kommunista országokban. A demokrácia leépülése pedig alapvető hatással van a civilszervezetek függetlenségére és az arra való képességükre, hogy a döntéshozókat befolyásolják.
A demokrácia minőségét legrészletesebben vizsgáló demokráciaindex a svédországi Göteborgi Egyetem által vezetett Varieties of Democracy (V-Dem) kutatási projekt. A V-DEM egy külön részindexszel méri, hogy a politikai rendszer mennyire nyitott az érdekképviselet felé, mennyiben indokolják meg a döntéshozók nyilvános, társadalmi vitában a politikai döntéseket, mennyire tudnak a civilszervezetek szabadon működni.
Ez az úgynevezett deliberatív demokrácia részindex tisztán megmutatja a demokrácia leépülésének romboló hatását. Ahogy az alábbi ábra mutatja, a romló (sőt zuhanó) tendencia nem is lehetne világosabb Magyarországon Orbán Viktor örökös kétharmados többségeivel 2010 óta, Lengyelországban a Jog és Igazságosság kormányra kerülésével 2015 decembere óta, vagy akár Szlovéniában Janez Janša miniszterelnöksége alatt 2020 és 2022 között. Még Csehországban is jócskán bezárult a politikai rendszer az érdekegyeztetés előtt Andrej Babiš maga által technokrata-menedzserként jellemzett kormányzása alatt
A tekintélyelvű forgatókönyv
Az illiberális kormányok hármas stratégiát vetnek be a civilszervezetek és az érdekegyeztetés ellen. Először is, egy illiberális kormány alatt jóval költségesebbé válik a civilszervezetek működése a megemelkedett adminisztratív követelmények miatt. Ugyanakkor a pénzügyi források jócskán szűkülnek mind az egyes programokra, mind az általános működési költségekre.
Másodszor, a formális érdekegyeztetés intézményeit és mechanizmusait kiüresítik vagy egyenesen megszüntetik. A közpolitika-alkotás folyamatának átláthatatlansága nem csupán nehezebb hozzáférést jelent a döntéshozókhoz, hanem a közpolitikák nyilvános, társadalmi megvitatása (a médiában, az egyes szakmai szervezetekben, szakmai fórumokon, stb.) szinte lehetetlenné válik, márpedig ez lenne a politika valódi tartalma.
Végül, ahogy korábbi kutatások kimutatták, az illiberális kormányok támogatják egy velük szövetséges szervezetekből álló „anti-civiltársadalom” kialakulását, ami osztja közpolitikai céljaikat és tekintélyelvű világnézetüket, miközben a független szervezeteket démonizálják. Mindazonáltal a kapcsolat fordított is lehet. Előfordul, hogy az erős érdekcsoportok a demokrácia leépítésének motorjai, ahogy azt Ukrajnában a korrupcióellenes törvény körüli küzdelmek is mutatják.
Civil ellenstratégiák
Két lehetséges civilszervezeti ellenstratégia arra, hogy kizárták őket a közpolitikaalkotásból, a kivonulás („exit”) vagy a mozgalmi stratégia. A „kivonulás” nem feltétlenül jelenti a szervezet feloszlatását, állhat pusztán a közpolitikától való visszavonulásból és a szervezet radikális leépítéséből is. A másik véglet a mozgalmi stratégia, ami a szervezet a nyilvánosság felé való „kinyitását”, közösségépítést és mozgósítást (tiltakozást) foglal magában.
A nyomás alatt álló szervezetek azonban nem feltétlenül mondanak le a szakpolitikai tevékenységükről. A professzionalizáció, vagyis a belső működésük, a szervezetük fejlesztése (alkalmazottak, lobbizás, adománygyűjtés, stb.) növelheti az esélyeiket. Azt is választhatják, hogy lobbizásukat/szakpolitikai tevékenységüket az EU-s vagy regionális (és helyi) szintekre helyezik át az ellenséges országos szintű intézményektől. A más szervezetekkel való együttműködés fejlesztése, bővítése mind otthon, mind az EU-s szinten segíthet az esélyek kiegyenlítésében.
És természetesen az illiberális kormány melletti elköteleződés is egy lehetőség. Sok olyan szervezet, amely ezt a lehetőséget választja, nem „illiberális” világnézetileg vagy célkitűzéseiben, legalábbis eredetileg. Magyarországon például egyes konzervatív nőjogi és családvédelmi szervezetek egyszerűen egyetértettek a kormány szakpolitikájával, és a kormányzati szakpolitika nyílt támogatásáért és népszerűsítéséért cserébe nemcsak komoly forrásokhoz jutottak, hanem a döntéshozókhoz is hozzáférnek.
Ezek a stratégiák – a kormánnyal való szövetségkötést kivéve – nem zárják ki egymást. A tiltakozás és közösségépítés például a más szervezetekkel való összefogást, együttműködést szolgálhatja, és ezen keresztül kulcsfontosságú közpolitikák befolyásolására teremthet lehetőséget. Az EU-s szintű lobbitevékenység és együttműködés a terület EU-s ernyőszervezeteivel és más tagállamok szervezeteivel fontos eszköze lehet annak, hogy egy érdekképviseleti szervezet nemzeti szinten is befolyáshoz jusson.
Kelet-közép-európai paradoxon
A lehetséges civil ellenstratégiák mindig a kontextustól függenek: a tekintélyelvű kormányok gyakran szektorspecifikus stratégiákat alkalmaznak, megpróbálják megosztani és így leszerelni a civilszervezeteket. Például az olyan szervezetek, amelyek világnézetileg homogénebb szektorokban működnek, könnyeben ismerik fel az illiberális fenyegetést és jutnak el a közös fellépésig, mint azok, amelyek heterogénebb szektorokban működnek.
A professzionalizáció vagy az uniós vagy régiós szinteken való tevékenység könnyen lehet, hogy csak olyan szervezetek esetében lehetséges, amelyeknek alapból több forrásuk volt. A befolyásos érdekcsoportok elleni sikeres fellépésnek egy gyenge és korrupt intézményi környezetben (mint Ukrajnában) a nyugati, a demokratizálódást segítő támogató szervezetek és helyi civilszervezetek közötti együttműködés lehet a feltétele.
A kelet-közép-európai civilszervezetek belső döntéshozatala azonban demokratikusabb, mint nyugati társaiké, vagyis a szervezet vezetése jobban figyelembe veszi a tagságot, a tagok „hangja” fontosabb a szervezet döntéseiben. Ez legitimitást jelent a szervezeteknek, és ösztönzőként hathat arra, hogy függetlenek maradjanak az államtól.
És valóban, a civilszervezetek döntő fontosságúnak bizonyultak az illiberális kormányok elleni tömeges tiltakozásokban mind Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovéniában. A civiltársadalom lehetőségei a demokrácia leépítése elleni mozgósításra azonban végső soron a demokrácia leépítésének szintjétől függenek, vagyis a tekintélyelvű tendenciák és elemek növekedésével egyre csökken a sikeres mozgósítás lehetősége is.
Veszélyben a civiltársadalmak?
A demokrácia leépülése, az illiberális kísérletek akár még a kelet-közép-európai civiltársadalmak „felnőtté válásához” is hozzájárulhatnak azzal, hogy a civilszervezeteket ellenállóbbá, reaktívabbá, az általuk képviseltek felé nyitottabbá, stratégiailag diverzifikáltabbá teszik. Ahogy a döntéshozatalból kirekesztett szervezeteket társadalmi mozgósításra is ösztönözheti.
Egy bizonyos ponton túl azonban félő, hogy a demokrácia leépítése még a legellenállóbb szervezetek fennmaradását is veszélyezteti. Az egyre ellenségesebb politikai környezetben folytatott örökös küzdelem végül hiábavalónak bizonyulhat, különösen az egyre szűkülő források és a kormány által ellenőrzött média támadásai mellett. Ez valóban tragikus végkifejlet lenne abban a régióban, ahol a civilszervezetek mindössze három évtizeddel ezelőtt olyan fontos szerepet játszottak a demokratikus átmenetben.
A szerző a Konstanzi Egyetem Politikatudományi és Államigazgatási Tanszékének tudományos munkatársa. A cikk eredetileg a European Consortium for Political Research európai egyetemi politikatudományi intézeteket tömörítő tudományos szervezet The Loop című blogján jelent meg angol nyelven.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
