Az Európai Bizottság nemrég hozta nyilvánosságra első jogállamisági jelentését, amely részletesen elemzi a tagállamok helyzetét. A későbbi viták előjátékaként éles szócsata robbant ki Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnökének a magyar demokráciát minősítő megjegyzése után: az illiberális jelzőből csak az „ill” szót használva betegnek nevezte azt. Ezt a viccnek szánt megjegyzést Orbán Viktor miniszterelnök a magyarok arculcsapásának nevezte, és felszólította Ursula von der Leyen bizottsági elnököt, Jourová főnökét, hogy rúgja ki, ő azonban azt üzente, hogy Jourová teljes bizalmát élvezi. A fenti történetet mindenki politikai hovatartozásától függően a maga módján értékeli, eleve tudja, hogy kinek van igaza, és kialakult véleményében tántoríthatatlanul hisz.

A viták a jövőben sem fognak lecsengeni, mert a bizottság újabb és újabb területeket vizsgál. A bukottnak nyilvánított országok pedig egyrészt megpróbálnak módszertani hibákat felfedezni a jelentésben, másrészt saját demokráciájukat példamutatónak értékelik, mint a magyar kormány is teszi.

Első pillantásra nehéz igazságot tenni, mert összevethetetlen állítások és eldönthetetlen vélemények állnak szemben egymással, ami szinte lehetetlenné teszi az objektív ítéletet. Ám a helyzet mégsem reménytelen. Az elmúlt évtizedekben olyan módszertani eszközök – úgynevezett mutatószámrendszerek – születtek, amelyek, mint a gyógyászatban használt laborleletek, röntgen- vagy CT-felvételek, pontosan megmutatják a beteg állapotát, és jelzik a betegség előrehaladottságát. Ha tehát meg akarunk bizonyosodni, vajon a demokráciánk egészséges-e, mint Orbán Viktor állítja, vagy beteg, mint a bizottsági jelentés megállapítja, alkalmazni lehet ezeket a módszereket. Így nemcsak pontos, de kiegyensúlyozott véleményt alkothatunk arról, vajon Magyarország még belül van, vagy már kívül esik az Európai Közösségben elfogadott politikai normalitás tartományán.

Az orvoslásban jó diagnózis nem készíthető egyetlen lelet alapján, hatékony terápia pedig csak több lelet kiegyensúlyozott és összehangolt értékelése alapján alakítható ki. Nem véletlen, hogy a profi terapeuták nemcsak a gyógyításban, hanem a politika és a szervezetek világában is ezt a megközelítést követik. Így a vállalatok helyzete leginkább az úgynevezett Balanced Scorecard (kiegyensúlyozott mutatószám) rendszer alapján becsülhető fel, amely négy, egyaránt fontos tényező – a nyereség, a fogyasztói elégedettség, a kapacitáskihasználás és a dolgozói elkötelezettség – összehangolt értékelésére épít. De kialakítható a társadalmak összehasonlítására is ilyenfajta modell.

A magyar demokrácia bizonyítványa

Ahhoz tehát, hogy Magyarország helyzete pontosan megítélhető legyen, célszerű ilyen összetett, egyben kiegyensúlyozott leletegyüttest használni. S ha mindezt könnyen áttekinthető formában és a versenytársakkal való összevetést lehetővé tevő módon mutatják be, még könnyebb az eligazodás.

Szerencsére az elmúlt harminc évben egész sor nemzetközi szervezet létrehozott olyan komplex mutatószámrendszereket, amelyek képesek bemutatni az országok helyzetét, politikai rendszerük állapotát, az állam működésének minőségét, a kormányzati hatékonyságot. Ezek az elemzések egységes módszertanra épülnek, az eredményeket pedig összehasonlításra alkalmas formában hozzák nyilvánosságra. A mutatószámokat sokféle forrásból és egymást kiegészítő adatokból kalkulálják: részben nemzetközi szervezetek statisztikáiból, részben önálló kutatásokból, részben pedig a témával kapcsolatban végzett felmérésekből származnak. A részletekben sok a vitatott pont – például hogy egyik vagy másik tényezőt miként értékelik, vagy az objektív adatok mellett számításba vesznek-e szubjektív véleményeket is –, de a módszertan nem részrehajló, egyformán kezeli a különböző országokat. A legjobb úgy tekinteni a kiosztott osztályzatokra, mint a bizonyítványban szereplő jegyekre: az iskola a mindenkire kötelező tananyagot kéri számon, és bár lehet, hogy egyik vagy másik tanár többet követel, vagy éppen engedékenyebb, az év végi átlag mégis objektívnak tekinthető.

Az interneten fellelhető adatbázisokból az értékelés kiegyensúlyozottságának biztosítása érdekében három területet választottam. Elsőként a fejlődést hosszú távon és alapvetően meghatározó tényezőket, az intézményeket vettem számításba. Másodiknak – mivel a társadalmak helyzetét ezek működésének hatékonysága is befolyásolja – az ezt meghatározó tényezőket (például a korrupció mértékét vagy a versenyképességet) elemeztem. A helyzet bemutatásának harmadik tényezőcsoportjában – tudomásul véve, hogy az embereket kevésbé érdeklik az intézmények, mint az általuk megélt hétköznapok – az életminőségüket jellemző tényezőket vettem számba. Ugyanis hiába hivatkoznak a politikusok – egyébként indokoltan – a szabadság, a demokrácia, a nemzeti identitás és a kormányzás minőségének fontosságára, a polgárokat alapvetően az érdekli, milyenek az életkörülményeik.

Az alábbiakban megadom a három terület legfontosabb mutatószám-rendszereit és fellehetőségüket. Az olvasónak azt tanácsolom, pillantson bele az interneten ezekbe és a többi adatbázisba.

A fejlődést alapvetően behatároló intézmények közül az alábbi – a téma szempontjából legfontosabb – hármat választottam ki:

• A törvények hatalmának érvényesülését, ami a törvények minőségére és tartósságára is utal (Rule of Law Index 2020).
• A demokrácia állapotát mérő indexet (Democracy Index 2019).
• Az egyéni szabadság indexét, amely a polgári szabadság állapotát jelzi (The Human Freedom Index 2019).

Az intézményi hatékonyságot jelző és arra utaló mutatók:

• A versenyképességi index, amely a hosszú távú gazdasági dinamikát határozza meg (The Global Competitiveness Report 2019).
• A prosperitásindex, amely a szélesen értelmezett fejlődés dinamikájára utal (The Legatum Prosperity Index™ 2019).
• A korrupciós helyzet mérőszáma (CPI), amely az intézményi hatékonyságot is jelzi (Corruption Perceptions Index 2019).

Az életminőség jellemzői, amelyek az állampolgárok szemszögéből a legfontosabb és leginkább érzékelt tényezők:

• Az emberi fejlődés indexe (HDI), ami a társadalom állapotát fejezi ki (Human Development Report 2019).
• A boldogságindex, ami az emberek végső értékelésének elmaradhatatlan szempontja (World Happiness Report 2020).
• A társadalmi mobilitás mértéke (The Global Social Mobility Report 2020).

A mutatószámok tudományosan megalapozott módszertan alapján minden egyes ország esetén kiszámolják az adott területen elért eredményeit, majd a „helyezések” alapján felállítják az országlistákat. Az internetről kigyűjtöttem és az alábbi táblázatban áttekinthetően feltüntettem Magyarország és a vele összevethető szomszédos országok teljesítményét. A táblázat második oszlopa az adott adatbázis által figyelemmel kísért országok számát jelöli. A vizsgált országok – először Magyarország, majd a szomszédok – oszlopában az első szám az adatbázisok listáján elfoglalt helyezést mutatja, míg a zárójelben megadott másik szám a szomszédjaink egymáshoz viszonyított helyezését jelöli.

A táblázat utolsó sorában a szomszédos országok egymáshoz viszonyított helyezési számainak összege található, amely – mint egy iskolai bizonyítvány – mutatja valóságos helyzetünket csoportunkban. A részletes elemzések még sok további érdekes szempontokra világíthatnak rá, ám a megadott táblázat alapján így is viszonylag objektíven megítélhető: kinek van inkább igaza, a miniszterelnöknek, amikor „Brüsszel” kritikáját elutasítja, vagy az európai bizottsági jelentés készítőinek. Íme a bizonyítvány:

A kép egyértelmű és lehangoló. Magyarország az országok állapotának minőségét jelző mutatók többségében, még saját osztályában is az utolsó, utolsó előtti helyek egyikét foglalja el. Akit ez meglep, annak figyelmébe ajánlom, hogy ugyanez a hátramaradottság jellemző egy sor más területre is, így például a születéskor várható élettartam vagy éppen a nemek közötti egyenlőség (Gender Gap Index) esetében. Mindez arra enged következtetni, hogy az adatokban tükröződő negatív tendenciák – a kormány állításával ellentétben – nem az elemzők által elkövetett módszertani hibák, esetleg kettős mérce következményei.

A mutatószámok társadalmunk valóságos elmaradottságával szembesítenek.

Különösen aggodalmat keltő, hogy a 2019-2020-as eredmények nem váratlan kisiklás, vagy tőlünk független hatások következményei, amelyek után magától visszaáll a normál állapot. A rendszerváltás idején Magyarország – igaz, a bukottak osztályában – éltanuló volt. A kilencvenes években, miközben folyamatosan fejlődtünk, fokozatosan felzárkóztak az osztálytársak. 2000 után azonban fordulat zajlott le. Már az első Fidesz-kormány idején megindult a – mutatószámokban kezdetben szinte észrevétlen, majd egyre erősödő – romlás, és az eredmények eróziója folytatódott a szocialista-liberális kormányok idején is. Az egykor mögöttünk kullogók közben fokozatosan elénk kerültek.

2010 után a mutatószámok által jelzett minőségi romlás nem egyszerűen folytatódott, hanem már a polgári demokrácia intézményrendszerének fokozatos szétesését jelezte. A Demokrácia Index 2020-as publikációja hazánk demokráciájának állapotát – a visegrádiak többségével együtt – a repedt (flawed) jelzővel írja le. Ez a helyzetértékelés pedig sajnos közelebb áll Jourová beteg jelzőjéhez, mint a magyar kormánykörök által sulykolt virulóan egészséges állapothoz.

A szerző okleveles fizikus, a filozófiai tudományok kandidátusa, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanára. További írásai a Qubiten itt olvashatók.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: