Kétezer éves Vénusz-szobrot találtak egy római kori szemétdombon
Egy Rennes, illetve a római korban Condate Riedonum melletti egykori római palafejtő feltárásakor a régészek egy első-második században készült, körülbelül tíz centi magas Vénusz-szobrot találtak. A környéken lakóépületek épülnek, ezek alapozásánál került elő a szobor is, ami a lelőhely eddigi legérdekesebb leletének számít.
A palafejtő az első században kimerült, ezután szemétdombnak használták, a középkorra pedig teljesen feltöltötték. A Vénusz-szobron kívül az egykori kőfejtőben rengeteg pénzérmét, fibulát és edénytörmeléket találtak. Nicolas Ménez régész, az ásatás vezetője szerint a szobrocska tökéletes állapotban maradt meg, és a kőfejtő (vagy szemétdomb) legmélyén találtak rá, vagyis még akkor kerülhetett oda, amikor az üreget még nem töltötték fel egészen szeméttel. A régész a szobor pozíciója alapján úgy gondolja, hogy valaki szándékosan dobhatta ki Vénuszt.
Meglepő hely
Ménez szerint nem is annyira a lelet az érdekes, hanem inkább a megtalálás körülményei: az első-második században a rómaiak lakta területeken rengeteg hasonló szobor volt, amelyek a házi szentélyekben, Laresekben kaptak helyet. A legtöbb ilyen szobrocska ráadásul éppen a mai Franciaország és Németország területén készült, innen szállították el őket a birodalom minden szegletébe (itteni volt az a Vénusz-szobor is, amelyet Angliában, Gloucesterben találtak egy építkezésen).
A régész szerint ennek ellenére ritka, hogy a szobrok ilyen jó állapotban maradjanak fenn. Ez a szobor a hajviselete és a kidolgozása alapján az első század végén vagy a második elején készülhetett, többet majd akkor tudnak róla elmondani, ha további vizsgálatokat folytatnak rajta. Emiatt nem is tisztították meg: a kutatók azt remélik, hogy így még pigmenteket is találhatnak rajta, amiből kiderülhet, hogy vajon színes volt-e a szobor, és ha az volt, milyen színű.
A terület régészeti feltárása folytatódik: a kutatók szerint a palakitermelés ennél jóval nagyobb területen folyt, így még akár a szemétdombról is előkerülhetnek még további leletek. A terület az első században a város szélén feküdt, a kimerült fejtő pedig kiválóan alkalmasnak tűnhetett arra, hogy a feleslegessé vált, törött vagy megunt tárgyaktól itt szabaduljanak meg a helybéliek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: