„Cigányszoba” a kórházi folyosó végén
Azok a nők, akik az ország kevésbé fejlett területein élnek vagy az átlagosnál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, a várandósság és a szülés során sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a többiek. De vajon számít-e az etnikai származás? Ezt vizsgálta
Szabó Laura és Veroszta Zsuzsanna, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézetének két munkatársa, akik az Esély társadalompolitikai folyóirat most megjelent számában mutatják be, milyen egészségügyi hátrányokkal küzd Magyarországon a roma népesség. A kutatók elsősorban a szülés előtt álló és nemrégiben szült roma nők ellátására koncentrálnak: interjús kutatások és nagymintás kérdőíves vizsgálat segítségével mutatják be, mekkora különbségek vannak ma Magyarországon a szülészeti ellátásban.
Ha diszkrimináció fenyeget, nem szívesen mész orvoshoz
Nemzetközileg is széles körben kutatott, hogy mennyivel rosszabb a romák egészségügyi helyzete egy-egy országban a nem romákhoz képest. Magyarországon 2003-ban végeztek egy országos roma vizsgálatot, ami azt mutatta ki, hogy a roma népesség 6-12-szeres arányban felülreprezentált a teljes népességhez képest az olyan magas halálozási kockázatú betegségcsoportokban, mint a tbc, a daganatos megbetegedések, a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy a magas vérnyomás.
Ehhez az óriási hátrányhoz főképp a roma népesség alulinformáltsága és a szűrési-diagnosztikai szolgáltatások kisebb mértékű igénybevétele járulhat hozzá. Szabó és Veroszta szerint azonban érdemes megkülönböztetni a szegregátumokban élőket a romákon belül is, mert az ő helyzetük még rosszabb lehet a fokozott infrastruktúrális hátrányok miatt. Ezek között a körülmények között még a szükséges gyógyszerek megvásárlása is gondot okoz, de az is komoly probléma, hogy a leszakadó térségekben élő roma népesség alacsony iskolai végzettségéből adódóan sokaknak nehézséget okoz a gyógyszerek használati útmutatójának, az orvosok utasításainak értelmezése vagy annak betartása. Ráadásul az alacsonyabb iskolai végzettséghez jellemzően alacsonyabb egészségtudatosság párosul.
Az is hozzájárul a romák kedvezőtlen helyzetéhez, amire védőnők, háziorvosok és orvostanhallgatók véleményének vizsgálatakor még 2005-ben jutott egy kutatás: e szerint bizonyos települések orvosi ellátottságának elégtelen volta és a szakrendelői, kórházi, háziorvosi ellátási szinteken tapasztalt cigányellenességnek is szerepe van a hátrányok kialakulásában. A megtapasztalt diszkrimináció ugyanis nagyban csökkenti az egészségügyi vizsgálatokon való részvételi szándékot, ami kezeletlen betegségek kialakulásához vezethet.
A diszkriminációt egy másik 2017-es vizsgálat is alátámasztotta Budapesten, Baranya és Fejér megyében. A kérdezettek a várakoztatást, a megváltozott hangnemet és a grimaszokat emelték ki a beszámolóiban, és azt mondták, hogy ezek miatt nem vagy az indokoltnál csak később fordulnak orvoshoz.
Elkülönítés, megalázó bánásmód, hátrányos megkülönböztetés
A romák rossz egészségügyi helyzetéhez tehát biztosan hozzájárul a diszkrimináció. Szabó és Veroszta azt vizsgálta, hogy mi a helyzet a szülészeteken. A kutatók a Qubit kérdésére azt mondták, hogy az egészségügyi átszervezések és az egészségügy általános válságához kapcsolódó változások hatásait jelenleg még nem lehet látni, de azt majd érdemes lesz kutatni.
Egy korábbi, 1997–98 között zajló interjús kutatás megállapításai szerint a szakorvosi ellátáson belül a roma nők éppen a szülészet-nőgyógyászat területén tapasztalták a legsúlyosabb megkülönböztetést és elfogadhatatlan bánásmódot. Ennek oka elsősorban az lehet, hogy az egészségügyi személyzet és a roma nők „nem beszélnek egy nyelvet”, félreértik egymást, és ez az egymás melletti elbeszélés bizalmatlanságot szül, ami csökkenti az egészségügyi ellátás hatékonyságát. Az egészségügyisek gyakran gondolják a romákat ösztönlényeknek, miközben a döntéseik nem pusztán ösztönalapúak, és nem véletlenszerűek vagy tudatlanságon alapulnak, hanem a saját közösségükben őrzött tradícióknak megfelelő személyes döntések.
A roma anyák kimutathatóan kisebb arányban vesznek részt a várandósgondozásban, mint a nem romák. E mögött azonban szintén nem a nemtörődömség áll, hanem alapvetően hozzáférési, elérési nehézségek: szűkre szabott rendelési idősáv, nehézkes tömegközlekedés, illetve a társadalmi helyzettel összefüggő anyagi nehézségek, akár már az utazási költségek kapcsán is. Ezzel összefügghet az, amit Szabó és Veroszta szintén kimutatnak: a roma nők sokkal inkább jutnak támogatáshoz és információhoz a családjukból, rokonságukból, mint az egészségügyi rendszerből.
Az is igaz, hogy ebben a rendszerben roma és nem roma szülő nők egyaránt szenvednek. Egy interjús kutatás alapján a szülés körüli beavatkozásokkor minden szülő nőt érintett vagy a kényszerű oxitocinhasználat, a gátmetszés vagy a burokrepesztés. Ezeket a beavatkozásokat a nők kivétel nélkül rosszul élték meg, sőt az anyák körében még a fájdalomcsillapításként esetlegesen kapott oxigénmaszk használatához is negatív tapasztalatok társulnak.
A roma nők azonban a szülés tekintetében is hátrányban vannak: többen megtapasztalták az elkülönítést a nem roma anyáktól. A kutatók szerint interjúkban szóba került a folyosó végi külön „cigányszobába” helyezés, és megalázó bánásmódról, hátrányos megkülönböztetésről is többen beszámoltak.
A most megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy ez a megkülönböztetés, a rosszabb bánásmód összefügg-e az etnikai származással, vagy inkább arról van szó, hogy a jellemzően szegényebb, rosszabb helyen élő és iskolázatlan embereket éri hátrány, akik Magyarországon történetesen gyakran romák.
Bizonyos kérdésekben lehet tudni, hogy a roma telepeken élők egészség-magatartásában mért különbség megmarad akkor is, ha velük azonos társadalmi-gazdasági helyzetben lévő nem romákkal hasonlítjuk őket össze. Például a napi dohányzás esélyhányadosa még az életkor, nem, iskolai végzettség, jövedelem és foglalkoztatás kontrollálása után is magasabb volt a romák esetében. Azt azonban Szabó és Veroszta elemzése előtt nem tudtuk, hogy mi a helyzet a szüléshez kapcsolódó diszkriminációval.
Szülés számokban
A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet 2018–2022 között a Magyar Születési Kohorszvizsgálat keretében folytatott vizsgálatot a várandós anyák körében, majd kérdezte ugyanezeket az anyákat a gyermekük féléves korában. Összesen majdnem 9000 olyan várandós nőt kérdeztek meg az ország egész területéről, akik 2018 tavasza és 2019 tavasza között szülték gyermeküket. A kutatók ezt az adatbázist elemezték.
Az adatbázisban szereplő anyák 91 százaléka vallotta magát elsődlegesen magyar nemzetiségűnek, 3 százalékuk pedig a romát jelölte meg első nemzetiségeként. A megkérdezettek 5,4 százaléka nem nyilatkozott a nemzetiségét illetően. Ezen a viszonylag nagy mintán lehetett elemezni a roma és nem roma szülő nők közötti különbségeket, és a következők derültek ki:
A romák körében szignifikánsan alacsonyabb az asszisztált reprodukcióval létrejött terhességek aránya, mint a nem romák között: 3,4 százalék szemben a 8,1 százalékkal.
A várandósság tervezettségében a roma anyák nagyobb hányada nem tervezte, vagy későbbre tervezte volna várandósságát. A roma anyák terhességeinek igen magas aránya, több mint fele volt nem tervezett.
A védőnői várandósgondozásba vétel tekintetében a megkésett, második terhességi trimeszterre csúszott gondozásba vétel nagyobb arányban jellemzi a roma etnikumú anyákat. Közülük 47 százalék, míg a nem roma várandósok között csak 26 százalék volt azok aránya, akik a betöltött 12. hét után keresték fel a védőnőjüket.
A szűrővizsgálatok a roma anyák esetében szignifikánsan nagyobb arányban tolódnak ki, illetve nem valósulnak meg az előírt időben (11,8%) mint a nem roma várandósok esetében (3,4%).
A roma várandósok emellett a nőgyógyászati várandósgondozási szakrendeléseket sokkal gyakrabban veszik igénybe kizárólag TB által finanszírozott formában (85,8%) mint a nem roma nők (35,4%). Kizárólag magán nőgyógyászati rendelésre a roma nők alig egyhuszada jár terhessége alatt (5,1%), míg ennek aránya a többi várandós között majd egyharmados (32,7%)
Az összes válaszadó 65,5 százaléka jelezte, hogy az apa vagy egyéb ismerős, családtag jelen volt a szülésnél (ebből 59,2 százalék volt az apás szülés). Az apával, más családtaggal vagy ismerőssel szülés gyakorisága azonban a roma nők körében ennél jóval alacsonyabb, 40,0 százalék (az apás szülések gyakorisága pedig 28,1 százalék a roma nők körében).
A Magyarországon zajló szülések esetében tapasztalható igen magas, 43 százalékos császármetszési arány kevésbé érinti a roma anyákat. Amellett, hogy körükben magasabb a hüvelyi úton szülők aránya, a császármetszések kisebb gyakorisága mögött a tervezett beavatkozások kisebb aránya áll. Az előre nem tervezett – sürgősségi – császármetszések gyakorisága a roma és nem roma nők körében nem tér el szignifikánsan (22,4–24,4 százalék). Ez az egyetlen olyan mutató, amelyben a roma és nem roma nők között nem találtak különbséget a kutatók.
A 2018-2019-ben zajlott szülések több mint felénél, 52,6 százalékánál volt jelen „fogadott orvos”. A romák esetében a szülések mindössze 15 százaléka zajlott fizetett szülészorvos jelenlétében.
A hüvelyi szüléssel szülő nők esetében a roma anyák esetében szignifikánsan nagyobb arányban zajlik kötött pozícióban a szülés, 61,3 százalékuknak szabták meg mind a vajúdási, mind a kitolási testhelyzetet. A nem roma nők közül mindössze 40,6 százalék számolt be erről.
A testhelyzet megválasztásának teljes szabadsága a szülés lefolyása során a hüvelyi úton szülő anyák alig egyharmadát érinti, de a romák körében ez az arány egynegyed alá esik. Még a vajúdási testhelyzetük megválasztásában is kedvezőtlenebb az ő helyzetük, mindössze 15,3 százalékuk dönthetett erről szabadon (kötött kitolási testhelyzet mellett), a nem roma nők 26,2 százalékos arányához képest.
Összességében a hüvelyi úton szülő roma nők körében jelentősen magasabb – közel kétharmados – volt azok aránya, akik nem választhatták meg sem vajúdási, sem kitolási helyzetüket a szülés során. A kutatók ezt a kötött testhelyzetet alkalmazták a szülésélmény mutatójaként: azt a szülő nőt, aki nem választhatott, mert nem is tudott erről a lehetőségről, vagy egyenesen megtiltották neki, akkor is hátrányos megkülönböztetés élte, ha ő maga ezt nem így élte meg.
A kutatók kérdése az volt, hogy ez a hátrányos kezelés összefügg-e a roma származással vagy az attól el is különíthető társadalmi háttérrel: az iskolai végzettséggel, illetve az anyagi helyzettel. Az alábbi ábra alapján kirajzolódik a válasz:
Azt láthatjuk, hogy a szüléskor nem választható testhelyzet azzal függ össze a legerősebben, hogy milyen a szülő nő etnikuma, anyagi helyzete, milyen az iskolai végzettsége, és mekkora településen él. Tehát nemcsak a roma etnikai hátterű, hanem a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági körülmények között élő nők is kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek a szülészeteken.
Szabó és Veroszta az adatok további elemzésekor arra jutottak, hogy önmagában az etnikai hatás – a romák etnikai alapú hátrányos megkülönböztetése a szülészeti ellátásban – egyértelmű bizonyossággal nem mutatható ki. Ha egy roma nő rendelkezne választott szülészorvossal, az apa vagy más családtag, barát jelenlétében szülne, legalább szakmunkás végzettséggel rendelkezne, jó anyagi helyzetben lenne, 1000 fősnél nagyobb lélekszámú településen a közép-magyarországi régióban élne, akkor nagy valószínűséggel ő is megválaszthatná a szülési testhelyzetét, azaz feltehetőleg nem érné a szüléshez kapcsolódó diszkriminiáció.
Ezzel szemben egy nem roma származású nő, aki nem választott orvossal, az apa vagy más családtag, barát jelenlétében szül, alapfokú iskolai végzettségű, rossz anyagi helyzetű, kistelepülésen és nem a Közép-Magyarország régióban él, nagy valószínűséggel ugyanúgy nem választhatja meg a szülési testhelyzetét.
A kutatók megállapítása olyan szempontból jó hír, hogy az etnikai származás önmagában, minden más szempontot is figyelembe véve, ezen a területen nem jelent hátrányt, legalábbis a Kohorsz ’18 vizsgálat adatai szerint, csak el kellene érni, hogy a társadalmi-gazdasági helyzet javulása és az egészségügyi rendszerhez való egyenlő hozzáférés megvalósuljon, és akkor több roma nő számára is emberségesebb lehetne a szülés.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: