Jobban tanul a diák, ha az agyhullámai szinkronban vannak a tanáréval
Azok a diákok, akiknek az agyhullámai jobban szinkronban vannak a tanáréval és az osztálytársaiéval, valószínűleg hatékonyabban tanul, mint azok, akiknél nincs meg ez a fajta szinkronitás – derül ki a Psychological Science folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmányból, amelyet amerikai pszichológusok és oktatáskutatók egy csoportja jegyez.
Suzanne Dikker, a New York-i Egyetem Pszichológia Tanszékének kutató-professzora, a tanulmány egyik szerzője szerint az emberi tanulás jelentős része akkor történik, amikor másokkal interakcióba lépünk, arról viszont nagyon keveset tudunk, hogy ez a folyamat hogyan tükröződik vissza a tanárok és a diákok agyműködésében. Ido Davidesco, a Connecticuti Egyetem Neag Oktatási Karának adjunktusa és a tanulmány vezető szerzője szerint ez a kutatás az első, ami megmutatja, mennyire jól képes előrejelezni a diákok és a tanárok agyhullámainak szinkronitása azt, hogy a diákok mennyire jegyzik meg jól az órán elhangzó információkat.
Mivel a tanulást általában kontrollált, laboratóriumi körülmények között vizsgálják, gyakran egyéni résztvevőkkel, keveset tudunk arról, miként támogatja az agy a társas közegben zajló tanulást. Az amerikai kutatócsoport ezt a kutatási foghíjat igyekezett betömni.
Ahhoz, hogy az agyműködést valós közegben, csoportban tudják vizsgálni, a kutatók az elektroenkefalográfia (EEG) technikájához fordultak, amellyel az agy elektromos aktivitása mérhető a fej bizonyos pontjaira helyezett elektródákkal. Így a kutatók 9 csapatnyi egyetemi hallgató és egy tanár agyműködését tudták mérni. A tanár és a csoportokat alkotó 4-4 diák közül sem ismerte korábban senki egymást.
A tanulási alkalmakkor a tanár többféle tudományos témáról tartott rövid előadást, miközben a kutatók folyamatosan figyelték a résztvevők agyhullámait. Ezután a diákok egy feleletválasztós tesztet töltötték ki arról, hogy mit tanultak.
A kutatócsoport eredményei azt mutatták, hogy amikor a diákok elkezdtek figyelni az előadásra, az agyhullámaik szinkronba kerültek egymással. Sőt, hasonló agyhullámbeli szinkronitást fedeztek fel a diákok és a tanár agyműködése között is.
Az órák utáni tesztek és az agyhullámok szinkronitásának összehasonlítása pedig azt mutatta, hogy azok a diákok, akik jobban szinkronba kerültek a tanár és a társaik agyhullámaival, jobb eredményeket értek el a teszteken. A kutatók azt is hatékonyan meg tudták jósolni, hogy a diákok melyik kérdést fogják helyesen megválaszolni annak alapján, mennyire voltak szinkronban az agyhullámaik az előadásnak a kérdéshez kapcsolódó pillanatában.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: