A teljesítményértékeléssel büntetik azokat tanárokat, akik fel merik emelni a hangjukat
– Szakképzésben dolgozom, most zajlik a második teljesítményértékelésünk, az előző három éve volt. Élesben tudom bemutatni, mire lehet felhasználni az értékelési rendszert iskolán belül – írta a napokban a Facebookon egy középiskolai pedagógus. A budapesti tanár a folytatásban leírta, hogy miközben a három évvel ezelőtti értékeléskor minden mutatóra maximális, azaz a lehetséges 6-ból 6 pontot kapott, és szóban idén is azt azt közölte vele az iskola vezetősége, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtott mind az intézményi innováció, a pedagógiai módszertan alkalmazása, a tantestületben végzett munkája, szakmai felkészültsége, mind pedig a diákokkal és a kollégáival végzett munka területén, idén az értékelése mégis átlagosra csökkent. Az idei értékelő ívén az alábbi pontszámok szerepeltek:
- szakmai felkészültség 4/6
- pedagógai tervezés 4/6
- pedagógiai értékelés 4/6
- személyiségfejlesztés 4/6
- innovációs tevékenység 4/6
- együttműködés oktatókkal és szülőkkel 3/6
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az idei értékelés alapján a tantestületi bérsávok legfelső szintjén lévő szegmensből a legalacsonyabb szintű sávba került. Mint nyilvános posztjában írja, „minden olyan kollégámmal együtt, akik a januári kétórás figyelmeztető sztrájkban részt vettek. Felkészül: a közoktatás!”.
Az igazgató a szakképzési centrumra hivatkozik
Az érintett tanár, aki azt kérte, hogy cikkünkben se az ő nevét, se az iskoláét ne írjuk le, kérdésünkre elmondta, hogy a teljesítményértékelést már három évvel ezelőtt bevezették a szakképzésbe, de akkor még az intézményvezetők nem kaptak pontos irányelveket arra nézve, hogy ezt hogyan és mire érdemes használniuk. Arra a kérdésre, hogy nem állhat-e a teljesítménycsökkenés hátterében az értékelésre használt indikátorok változása, netán az intézmény vezetőségében beállt változás, a pedagógus elmondta, hogy sem az indikátorok nem változtak, sem az iskolaigazgató személye. Eszerint biztosan nem arról van szó, hogy egy korábban esetleg részrehajló vagy engedékeny igazgató helyett keményebb kezű vagy a tanári munkát másként értékelő vezető érkezett az iskolába.
Az érintett tanár az iskolai munkaközösség vezetőitől és helyetteseiktől úgy tudja, hogy az intézményvezető elmondása szerint az iskolát fenntartó oktatási centrum kérése volt, hogy a tanárok átlagosan 4 pont körüli összértékelést kapjanak, a differenciálás pedig a nagyon indokolt esetekben ettől térhet el felfelé. A tanár beszámolója szerint „arról senki nem tudott, hogy a 6 pontos skálán ki kaphat 5 vagy 6 pontot, de a folyosói pletykákból úgy sejtjük, hogy a tavalyi polgári engedetlenség után leváltott munkaközösség-vezetők helyére kinevezett, az igazgatóhoz lojális tanárokról lehet szó. Ezt is csak onnan sejtjük, hogy egyedül az a néhány ember nem mondta el a tantestület többi tagjának, hogy milyen értékelést kapott.”
Puha indikátorok
Megszereztük a teljesítményértékelés alapjául szolgáló dokumentációt, amely alapján a szakképzésben dolgozó pedagógusok 10 kategóriában gyűjtik a pontokat. Ezek között a képzettség, a munkatapasztalat és a munkaerőpiaci érték mellett olyanok szerepelnek, mint a korszerű módszertan alkalmazása, a pedagógiai tervezés, a kollégákkal, szülőkkel, diákokkal való együttműködés, az innovációs tevékenység vagy a szakmai elkötelezettség. Az általunk megkeresett pedagógus már csak azért is furcsállja a neki felrótt teljesítménycsökkenést, mert az iskolájában éveken át vezette az innovációs munkaközösséget.
„A kategóriák megfogalmazása ugyanakkor annyira tág, hogy az úgynevezett puha indikátorok használata miatt nagyon nehéz bizonyítani, hogy mennyire objektív egy tanár értékelése. A három évvel ezelőtti értékelésről még nem kaptunk hivatalos dokumentumot, így arra sincs írásos bizonyítékom, hogy a korábbi pontjaim lényegesen magasabbak voltak a mostaninál” – mondta el kérdésünkre az érintett pedagógus, aki szerint a szakképzési centrumoknál viszont meg kellett, hogy őrizzék a korábbi papírokat.
A teljesítményértékelés az immár 3 éve a munka törvénykönyvében leírtak szerint alkalmazott szakképzésben dolgozók esetében fizetéscsökkentést nem von maga után, viszont a bérük annak arányában emelkedik, amilyen értékelést kapnak. Az átlagos 4 pont körül teljesítők nem kapnak fizetésemelést, vagy legfeljebb minimális összegekre számítanak, a kiemelkedően, vagyis a legmagasabb 6-os pontszám körül teljesítők 10 százalék körüli béremelkedéssel számolhatnak szeptembertől. A tantestület a pedagógus szerint végletekig megosztottá vált az utóbbi 4-5 évben, amióta a jelenlegi igazgató vezeti az intézményt. Akkor az intézményvezetők bérét nagyon magasra emelték, cserébe viszont nagyfokú lojalitást vártak el a szakképző centrumok felé.
Ezt a lapunknak egy másik, korábban az iskolában tanító tanár is megerősítette, aki, mint mondta, „az igazgatóváltás után távoztam, saját döntésből, még az előző értékelések előtt. Az új vezető személye körül kialakuló légkört már akkor is érzékelni lehetett, nagyon bizonytalanná váltak az iskolai mindennapok. Elindult az új vezetőhöz lojálisok és a régihez köthetők klasszikus konfliktusa, amiből én ki akartam maradni, úgyhogy otthagytam az iskolát. Most is egy szakgimnáziumban tanítok, itt nagyon jó a vezetőség, ez egy nagyon jó iskola. Az igazgatónk például már 3 évvel ezelőtt is azt mondta, hogy nem fogja pontozni a tanárokat, mert nem akarja kelteni a feszültséget a tantestületben. Ehelyett arányosan osztja el a fizetésemelésre szánható összegeket.”
Felkészül: a közoktatás
A teljesítményértékelés második körén most átesett pedagógus egyelőre nem tervezi otthagyni az iskoláját, mert – mint mondta – „közel 30 éve vagyok tanár, és az első perctől kezdve ebben az intézményben tanítottam. Rengeteg energiát toltam ebbe az iskolába, közel állnak hozzám a diákok és a szülők is. Ráadásul a személyiségem is olyan, hogy ha igazságtalanság ér, inkább beleállok, minthogy elmeneküljek. Az igaz, hogy most először jutott eszembe az, hogy a légkör immár olyan szinten mérgező, hogy az már a mentális egészségemet veszélyezteti.”
A pedagógus szerint hasonló tényezőkre alapoznak a közoktatás átszervezésén ügyködő minisztériumban is. „A tanárok túlnyomó része 50 felett van, és a tanári fizetéséből nem tudott komoly tartalékokra szert tenni, a munkaerőpiacon viszont nem indulnak jó eséllyel ebben az életkorban. Elképzelhető, hogy sokuk számára a létbizonytalanság még a rabszolgaságnál is rosszabb, a rendszer arra épít, hogy a pedagógusok nagy része úgysem tudna felállni. Nálunk a teljesítményértékelésben is megnyilvánuló retorziók kivétel nélkül olyan tanárokat érintettek, akik 20-30 éve a pályán vannak. Ráadásul egyértelműen bizonyítható, hogy ez egy büntetés volt: bár mások, például kezdők is kaptak átlagos pontszámokat, de az enyémhez hasonló teljesítménycsökkenést csak azoknál a régóta a tanári pályán lévő pedagógusoknál mutattak ki az iskolánkban, akik felemelték a hangjukat. Mi a legfelső fizetési sávból egy csapásra a legalsóba kerültünk.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: