Hétfői cikkünkben utánajártunk, hogy vajon sikerült-e valamennyit visszatartani a földeken a rekordmennyiségű májusi csapadékból. A probléma ár- és belvízvédelmi vetületei miatt kerestük az Országos Vízügyi Főigazgatóságot (OVF), kérdéseinkre most érkezett részletes válasz.

15 millió betárazott belvízi köbméter

Az OVF Qubitnek elküldött válasza szerint a májusi hetekben lehullott csapadékokból 5300 hektáron alakult ki belvízi elöntés, ebből 3600 hektár az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén. Az elsősorban a mélyebb, levezetéssel nem rendelkező területeken megjelenő belvizek a napsütés és a beszivárgás hatására fokozatosan tűnnek majd el. A belvizekből a mostani csapadékos időjárás alatt 15 millió köbméter vizet sikerült betározni a belvízi tározókban és medrekben.

Az OVF megjegyzése szerint a februárban jelentett 30 millió köbméter már a május elejei aszályos időszakban a talajvízszintet növelve beszivárgott, illetve a légköri aszályt csökkentve elpárolgott, tehát ez a 15 millió köbméter már újabb mennyiségnek számít.

Tisza vs. Duna

„Magyarország területére a 2023. május 1-21. közötti időszakban területi átlagban 62 milliméter csapadék hullott, ez hozzávetőlegesen 5760 millió köbméter vizet jelent. Ez az érték 21 milliméterrel, 1953 millió köbméterrel (51 százalékkal) magasabb az időszakos éghajlati átlagnál” – adta meg a pontos számokat az OVF.

Az extrém esőzések utolsó napjaiban kiadott közlemény szerint az érkező vizet, ahol az lehetséges, a visszatartás érdekében a hullámtérbe kormányozták a vízügyi szakemberek: „A Szigetközben például másodpercenként több mint 200 köbméter vizet engedünk a tájba, ami segíti a hullámtéri mellékágak feltöltődését, a vízi élővilág szaporodási feltételeit.”

Az OVF tájékoztatása szerint a Tiszán egészen kedvező a helyzet, mivel „az elmúlt 100-150 évben rengeteg beavatkozás történt a folyó vízgyűjtőjén. A magyarországi szakaszon két vízlépcső is épült, egy Tiszalökön, egy pedig Kiskörén, melyek segítségével a mederben lehet tározni az érkező vizeket. Emellett ezek a duzzasztók hozzájárulnak a Keleti- és Nyugati-főcsatorna, a Hortobágy-Berettyó és a többi kisebb, az Alföld területén szerteágazó csatornarendszer vízellátásához, melyeken keresztül lehetőség nyílik eljuttatni az öntözéshez szükséges vizet a mezőgazdasági területekre. A Körösökön megépült duzzasztóműveink szintén hozzásegítenek a környező területek vízellátásához”.

Az OVF-nek ugyanakkor arról nincs adata, hogy az elmúlt hetekben a Tisza-tóból a Nagykunsági- és a Jászsági-főcsatornán mennyi víz került az öntözőrendszerekbe – hangsúlyozandó, hogy nem a belvízrendszerbe, hanem az öntözőcsatornákba. „Az öntözési adatokat havonta gyűjtjük be, a legutóbbi felmérések szerint a Tisza-tóból 103 millió köbméter vizet vettek ki öntözésre. A Tisza-tó szerepe a vízvisszatartásban rendkívüli, hiszen eredetileg Kiskörei-tározó a neve és az itt visszaduzzasztott víztöbbletet a tavalyi aszályos nyáron is fel tudták használni öntözéshez a gazdák”.

A Dunán ezzel szemben nincs annyi lehetőség a vízvisszatartásra sem a mederben, sem az ártéren, ugyanis más adottságokkal rendelkezik, mint a Tisza – áll az OVF válaszában. A folyam „vízhozamát nehéz visszatartani amiatt, hogy a folyó mentén folytatott mezőgazdasági és vízgazdálkodási használat, valamint a természetvédelmi tényezők nem teszik lehetővé nagyobb terület tározási hasznosítását. Ennek okán nagy volumenű vízvisszatartásra csak mederben tartással van lehetőség. A Duna Magyarország feletti szakasza különböző gazdasági szempontok miatt, úgymint vízenergia-hasznosítás vagy hajózhatóság, már végig lépcsőzött, s ez komoly kihatással van hazánk vízellátására is”.

Szigetköztől Gemencig

Ugyanakkor a Duna szigetközi szakaszán „a Dunakiliti duzzasztómű lehetőséget biztosít a terület elárasztására. Jelenleg is folyamatban van a holtágak és csatornák feltöltése, hogy a későbbiekben biztosítani tudjuk a szükséges vízmennyiséget a halgazdaságok és az öntözési szükségleteinek kielégítésére”.

Az OVF szakemberei szerint igaz az is, hogy a szigetközi hullámtér ökológiai célú részleges elárasztása a vízvisszatartás szempontjából nem tekinthető klasszikus betározásnak, ellentétben a tározók, vagy holtágak esetében végzett műveletekkel. „Az elárasztás során az ágrendszerbe két hetes időszak alatt többlet vízhozamot vezetünk be. Az idei elárasztás során összességében mintegy 40 millió köbméter többlet vízmennyiség érkezett a hullámtérbe.”

„Másik jó példaként a Ráckevei- (Soroksári-) Duna (továbbiakban: RSD) hozható fel. Ezt a Duna-ágat a felső, budapesti szakaszán a Kvassay-zsilip, az alsó, tassi torkolati résznél pedig a Sajó Elemér többfunkciójú vízleeresztő műtárgy határolja. A két duzzasztómű segítségével az RSD-n állandó vízszint tartható, amely hozzájárul a Kiskunság vízellátásához” – írják a vízügyi szakemberek.

Gemenc térségében a „teret a víznek” elve érvényesül: „Megfelelő vízállás mellett a fokokon, vagyis a folyót és a holtágakat összekötő, természetes vagy mesterséges nyílásokon keresztül a holtágak feltöltődnek, erre azonban külön ráhatásunk nincsen.”

Az OVF szerint a Duna hazai alsó szakaszán, a Mohácsnál lévő Belső-Béda-holtág is feltölthető egy-egy árhullám során. Mint írják, idén erre már kétszer is volt példa, „így segítve a közeli halastavak vízellátását”.

Álló- és talajvizek

A Balaton vízszintje összességében 6 centimétert emelkedett az OVF közlése szerint. „Ez a mederben tározott vízmennyiség tekintetében + 30 millió köbméter vizet jelent. A Velencei-tó vízszintje szintén 5 centimétert, a Fertő tó szintje 6 centimétert emelkedett. Ez előbbi esetében ez 1,2 millió köbméter, utóbbi esetében pedig 16,9 millió köbméter vizet jelent. A Tisza-tó vízállásában május 1-21. között érdemi változás nem történt, a nyári szabályozási szinten volt.”

Az OVF Magyarország területének körülbelül kétharmadán (60 ezer négyzetkilométeren) üzemeltetett talajvíz-monitoring hálózatának adatai alapján területi átlagban 7 centimétert emelkedtek a talajvízszintek 2023. május 1. és 21. között. „Ez jelentős, 650-750 millió köbméter vizet jelent, mely a lehullott csapadék mennyiségének több mint 10 százaléka. Ez a szám rendkívül jól mutatja a talaj – mint víztartó – vízvisszatartásban betöltött fajsúlyos szerepét” – olvasható az OVF Qubitnek küldött válaszlevelében.

Az agrárökológia szakirodalom szerint egyébként a legnagyobb kiterjedésű víztározó a termőtalaj lehetne, a felszín legfelső egészséges rétege ugyanis akár a csapadék kétharmadát is képes befogadni. A Qubiten korábban többször (például ebben és ebben a cikkünkben) megszólaltatott hidrológusok, ökológusok és tájépítészek szerint a talajregeneráló művelés segítségével az intenzív agrárgazdálkodás során nehézgépekkel és vegyszerekkel lerontott talajok vízmegtartó tulajdonságai is jelentős részben visszaállíthatók. Az elsivatagodással szemben a vízgazdálkodás természetes vagy természetközeli megoldásokra alapozó átalakítása tűnik az egyetlen megoldásnak. Az agrárökológusok szerint a természetes vízmegtartásra épülő technikákkal lehet valóban hatékonyan és nem mellesleg hosszú távon alkalmazkodni a megváltozó környezeti viszonyokhoz.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: