Visszavadítottak egy folyót a holland-belga határon, helyreállt az 500 évvel ezelőtti paradicsomi állapot
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Nyugat-Európa szívében, a holland-belga határon 2007-ben kezdődtek el egy minden korábbinál nagyobb léptékű élőhely-rekonstrukció munkálatai. Az Ardennekben még Meuse néven eredő, a Holland-síkságot Maastrichtnál elérő, onnan már Maasnak hívott folyó 45 kilométeres szakaszát pénzt és időt nem kímélve sikerült visszaalakítani természetes állapotába. A Hollandia és a belgiumi Flandria határán 1200 hektáron elterülő RivierPark Maasvallei (Maas-völgyi Folyópark) ma a zöldturizmus egyik legvonzóbb célpontja.
A visszavadítást a folyó szabályozatlanná szabályozásával érte el az ezelőtt 30 éve indított holland-belga projekt – írja az eredményről szuperlatívuszokban beszámoló brit Guardian. A Maas 45 kilométeres határszakaszát 550 millió eurós költséggel alakították át. A tervezés 1990-ben kezdődött, az utolsó simításokat pedig 2027-ben tervezik befejezni. De a természetközeli élőhelyen létrehozott park már tavaly is kétmillió látogatót vonzott, amiből közel 1 milliárd eurós bevétele volt a régiónak.
A Duna-deltától a svéd Lappföldig, a bulgáriai Rodopétől a portugáliai Côa-völgyig a természetes élőhelyek visszavadítására szerveződött Rewilding Europe hálózat összefoglalója szerint a holland-belga határfolyó rehabilitációja mintapéldája annak, hogy miként lehet gazdasági értelemben is sikertörténet egy efféle zöld beruházás.
A Maas 45 kilométeres szakaszát átalakító Grensmaas projekt az ökológiai haszon mellett jelentősen csökkentette az 1980-as-90-es években a környéket több száz négyzetkilométeren vízzel borító árvízek kockázatát. A meder, a hullámtér és az ártér földmunkáiból jelentős bevételei származtak a homok- és kavicsbányászattal foglalkozó vállalkozásoknak, a megnövekedett biológiai sokféleség pedig fellendítette a régió mezőgazdaságát is, amely mára jellemzően átállt az ökológiai gazdálkodásra.
A projekt legfontosabb része a természet és a mezőgazdaság szétválasztása volt, a folyó vízgyűjtőjén elhelyezkedő gazdaságok felvásárlásával és természetes állapotba való visszaállításával. A Guardian szerint a gazdákat nemcsak a nagylelkű kárpótlás győzte meg, hanem az is, hogy az áradások jelentősen megnehezítették a folyóval szomszédos területek művelését. A mezőgazdasági munkahelyek megszűnése ugyan átmeneti nehézségnek bizonyult, de az idegenforgalmi és rekreációs infrastruktúra kiépülésével, a kerékpáros és vízi turizmus beindulásával állítólag egy nagyságrenddel több munkahely jött létre. Ráadásul az ingatlanok értéke több mint 10 százalékkal nőtt a két ország hasonló adottságú területeihez képest. A projekt indulási helyszíne, Nijmegen pedig 2018-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa címet.
Tervezett természetesség
A Maas-völgyi Folyópark honlapján publikált összefoglaló szerint ugyan ma úgy tűnhet, hogy a táj sosem látott gátakat, az ökológiai egység minden egyes négyzetmétere precíz tervezés eredménye.
A visszavadítást az elmúlt 250 év árvizeinek részletes elemzése is megelőzte, a vízálláshoz igazodva változó partvonalat, a hullám- és árteret is a rekordokhoz igazítva tervezték meg, természetesen figyelembe véve az elmúlt évszázadok kartográfiai dokumentumait is.
A mederszabályozó földmunkák mellett a projekt során több tízezer kilométernyi kerítést távolítottak el, az ökoszisztéma fenntarthatósága okán pedig jelentős számban telepítettek vissza tokhalat, továbbá hódokat és vidrákat.
A ligeterdős flórát a ridegtartást kifejezetten jól viselő galloway szarvasmarhák és a hortobágyi Pentazugban élő Przewalskiakhoz hasonló, lengyel konyik kislovak tartják karban.
A folyószakaszon az Északi-tenger felől vándorló olyan halak populációi is megjelentek, mint az atlanti lazac vagy a tengeri pisztráng.
A tájrekonstrukcióval kialakuló ökoszisztéma így korlátozott mértékben újra lehetővé tette a halászatot is, de a folyóparki termékek között a gyógynövények és egyéb vegán termékek mellett akad marha- és lóhúskészítmény is.
Az alábbi videóban némi ízelítő látható az élőhely-rekonstrukció eredményéről:
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Lovakkal és marhákkal alakítja természetközelivé a Rajna egyik szigetét egy magyar zoológus
Lovász Lilla, a Bázeli Egyetem zoológus doktorandusza és kollégái a francia-német-svájci hármas határnál végeznek élőhelyrekonstrukciót.
Az elmúlt ezer év legnagyobb angliai erdősítése bizonyítja, hogy megéri hosszú távon befektetni a természetbe
Az egykor szénbányáktól hemzsegő, ipari szennyezéssel sújtott közép-angliai vidéket az 1980-as évek bányászüldözése után elhagyták az emberek, ezért 30 éve úgy döntöttek, erdőt telepítenek a környékre. A mára 9 millió fát számláló, budapestnyi területű National Forest nem csak az élővilágnak hasznos, de ötezer munkahelyet teremtett, és a sétányok mellett fesztiválnak, ökoszállónak, iskolának is otthont ad.
Sívó pusztából csinált újra esőerdőt önerőből egy brazil házaspár
Sebastião Salgado és felesége harminc évvel ezelőtt arra vállalkozott, hogy saját erőből visszaerdősít 600 hektárnyi kopár, erodált földet a Doce folyó völgyében, Brazília keleti részén. A kísérlet sikerült: esőerdőjük ma több száz veszélyeztetett növény- és állatfaj otthona.
