Mozgalmi hálózatba szervezték magukat az önkéntes vízőrzők
A VízŐrző Mozgalom alapítói szerint egy nagy ernyőszervezet helyett sok kis helyi közösségre van szükség, amelyek egymást segítve, de lokálisan cselekednek.
A VízŐrző Mozgalom alapítói szerint egy nagy ernyőszervezet helyett sok kis helyi közösségre van szükség, amelyek egymást segítve, de lokálisan cselekednek.
Ágazatokon átívelő komplex stratégia nélkül az ad hoc állami beavatkozások és a kis léptékű, „háztáji” vízmegtartási megoldások legfeljebb helyi szinten enyhítik a problémát.
A Duna-Tisza közi Homokhátság közepén megkezdett árasztás iskolapéldája a kisléptékű vízmegtartásnak, amely helyi szinten próbálja helyre billenteni az Alföld és Magyarország durván negatív vízmérlegét.
Víztükör címen indult ismeretterjesztő honlap, ahol a kisléptékű, de annál fontosabb kezdeményezéseket gyűjtötték össze, infografikákkal szemléltetve a vízmegtartás „környezetbarát, fenntartható, alacsony költségvetésű” megoldásait.
Az aktivisták, a városvezetés, a természetvédelemért és a vízgazdálkodásért felelős állami szervek helyi együttműködése a kívánt irányba terelheti azt a Homokhátság vízpótlását megcélzó aszályvédelmi kampányt, amelynek keretében a Zagyva és a Gerje botrányos kotrására is sor került.
Elkészültek az első modellszámítások, amelyek alapján a csatornahálózatot túlterhelő, jelentős károkat okozó felhőszakadások, villámáradások vizének harmadát vissza lehetne tartani. A csapadék hasznosításával elviselhetőbbé válna a főváros klímája.
Az egyre égetőbbé váló aszályhelyzet megoldásának kulcsa egyértelműen a tájhasználat-váltás, állítja a Vízválasztó Mozgalom.
4,7 milliárd forintot locsol el a kormány a Homokhátságban, de az a vízmennyiség, amit ki lehet szivattyúzni a Dunából, a 4 ezer kilométernyi öntözőcsatorna-hálózat idei átmeneti feltöltésére sem elég, nemhogy az évente több Balatont kitevő párolgás ellensúlyozására.
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze szerint a kidolgozott kész tervek nélkül megvalósítani szándékozott homokhátsági vízpótlásra adandó forrást két előkészített fővárosi projekt kárára csoportosította át az Orbán-kabinet.
Budapest főtájépítésze, Bardóczi Sándor a Facebookon osztotta meg a terv részleteit.
Esőfakasztó hatása is lehetett annak, hogy egy maroknyi elszánt gazdálkodó februárban termálvízzel árasztott el két hektárnyi mezőgazdasági területet. A helyi záporra-zivatarra a meteorológusok is rácsodálkoztak.
Az érintett szakterületek és tudományágak képviselőit tömörítő szervezet szerint a rendszerszerűvé vált vízhiány miatt azonnali és hatékony kormányzati intézkedések szükségesek.
Szendőfi Balázs legújabb dokumentumfilmjéből az is megérti, milyen súlyos a vízhelyzet Magyarországon, aki a fürdőkádban töltötte az elmúlt éveket.
1700 milliárd forintot költene a kormány arra, hogy a Dunából és a Tiszából kiszivattyúzott vízzel árassza el a félsivatagos Homokhátságot. Pedig létezik jobb megoldás, ráadásul az unió támogatást is ad rá.
A probléma forrása nem önmagában az aszály, vagyis, hogy nem esett elég eső, hanem a jelenlegi tájhasználat és művelési gyakorlat, ami talajtani, hidrológiai, agroökológiai értelemben is fenntarthatatlan – hangzott el a január 9-én rendezett Vízválasztó konferencián.