A kis léptékű vízmegtartás módszereit szorgalmazzák a kormányzatnál a zöld gerillák
„Bár roppant szűk az idő és kevés az eszköz, de van, amit most meg lehet csinálni és azonnal neki kell állni, hogy az őszi-téli csapadékból megfogjuk, amit lehet”.
„Bár roppant szűk az idő és kevés az eszköz, de van, amit most meg lehet csinálni és azonnal neki kell állni, hogy az őszi-téli csapadékból megfogjuk, amit lehet”.
Az élő környezetért felelős miniszter a jelek szerint nem csupán a szavak szintjén hajlik a Magyarország teljes kiszáradását megakadályozni képes víz- és tájgazdálkodási paradigmaváltásra. Kedden több mint kétórás megbeszélésen fogadta a kis léptékű vízmegtartást megvalósító önkéntes mozgalmárokat.
A kontinens természetes és természetközeli nyílt vizes ökoszisztémáit tízméteres felbontásban lajstromozó térképet a Koppenhágai Egyetem Kovács Gyula Máté vezette kutatócsoportja állította össze.
A provokatív demonstrációk mellett hiánypótló aszályfórumokat is szervező civil aktivisták évek óta sürgetik a Magyarország totális kiszáradását megakadályozó vízgazdálkodási paradigmaváltást.
2026 nyarán nagyszabású vízpótlás kezdődött a Pest megyei Dabas határában. Helyszíni riportunk a helyi vízőrzők kezdeményezésére létrejött, párját ritkító összefogás szereplőit és az eddigi eredményeket mutatja be.
Miért súlyosbodik évről évre az aszály? Hogyan mélyítette el a NER vízpolitikája és hatalmi logikája a válságot? Mit jelent a tájba integrált vízvisszatartás? A Qubit podcastjának vendégei a Vízválasztó Mozgalom alapítói, Balogh Péter és Keresztes László Lóránt.
A 20. század vízgazdálkodási sikere a víz gyors elvezetése volt. A 21. század egyik legnagyobb feladata a víz helyben tartása. A közeli jövőben azok az országok lesznek valóban biztonságban, amelyek energiát és vizet is tudnak tárolni, állítja a Miskolci Egyetem Energetikai és Vegyipari Gépészeti Intézetének igazgatója.
Bándi Gyula szerint a Magyarország totális kiszáradásával fenyegető krónikus aszályhelyzet enyhítéséhez az egész tájhasználaton kell változtatni.
Az Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatói a magyar Alföldön vizsgálták a klímaadaptív földhasználat lehetőségeit.
Teltházas aszályfórumot rendeztek Dabason az ország elsivatagosodása ellen évek óta akciózó Zöld Gerillák, ahol megindult a párbeszéd a vízügyi és agrárszakemberek, valamint a döntéshozók között. Kiderült: radikális reformmal még van esély a totális katasztrófa elkerülésére.
A képviselőházban rendezett Vízválasztó III. Konferencián újra a tájba integrált vízvisszatartási rendszer megvalósításának lehetőségei kerültek terítékre. Ezúttal a kormányzat is képviseltette magát.
A VízŐrző Mozgalom alapítói szerint egy nagy ernyőszervezet helyett sok kis helyi közösségre van szükség, amelyek egymást segítve, de lokálisan cselekednek.
Ágazatokon átívelő komplex stratégia nélkül az ad hoc állami beavatkozások és a kis léptékű, „háztáji” vízmegtartási megoldások legfeljebb helyi szinten enyhítik a problémát.
A Duna-Tisza közi Homokhátság közepén megkezdett árasztás iskolapéldája a kisléptékű vízmegtartásnak, amely helyi szinten próbálja helyre billenteni az Alföld és Magyarország durván negatív vízmérlegét.
Víztükör címen indult ismeretterjesztő honlap, ahol a kisléptékű, de annál fontosabb kezdeményezéseket gyűjtötték össze, infografikákkal szemléltetve a vízmegtartás „környezetbarát, fenntartható, alacsony költségvetésű” megoldásait.