Az idei napviharok rekordmagasságúra emelték a termoszféra hőmérsékletét
Az eddig sem volt titok, hogy csúcsához közelít az átlagosan 11 földi évet kitevő napciklus, de a vártnál korábban is beüthet a napmaximum – írja a Live Science.
Erre utal, hogy a Föld termoszférája a sűrűsödő geomágneses viharok miatt az elmúlt hetekben elérte a 20 éves hőmérsékleti csúcsot. A sarki fény keletkezési, valamint a műholdak és a Nemzetközi Űrállomás „tartózkodási” helyeként ismert légköri réteg hőmérséklete valószínűleg tovább emelkedik a következő években, ahogy a naptevékenység fokozódik – számol be az amerikai űrügynökség, a NASA legújabb mérési eredményeiről a lap.
A felszíntől számított nagyjából 80-85 kilométeres magasságban kezdődő és 700 kilométeres magasságban végződő légköri réteg hőmérsékletét a NASA 21 éve folyamatosan vizsgálja a szén-dioxid és a nitrogén-oxid molekulák által kibocsátott infravörös sugárzás alapján. A TIMED műhold által gyűjtött adatokat az elmúlt két évtizedben a termoszféra éghajlati indexeként (TCI) terawattban (TW) tartják számon az űridőjárás kutatói.
Normális esetben a fokozott naptevékenységet követő geomágneses vihar után az infravörös kibocsátás lehűti a termoszférát, de idén januárban és februárban három ilyen jelentős esemény is történt, hogy aztán március 24-én a Földet az utóbbi hat évben elérők közül a legerősebb, majd egy kicsivel gyengébb április 24-én bekövetkező napvihar tovább fűtse a termoszférát – idézi a lap a NASA szakértőit.
Az eddig is tudott volt, hogy a geomágneses viharok gyakoribbá és intenzívebbé válnak a napmaximum idején, a nagyjából 11 éves napciklusnak abban a szakaszában, amikor a Nap a legaktívabb. Ez azt jelenti, hogy a 2025-re jelzett napmaximumig a felmelegedési tendencia valószínűleg folytatódik.
A termoszféra változásai az alacsony Föld körüli pályán működő műholdakra is komoly hatással vannak. Mint azt a NASA kutatói a Live Science-nek elmondták, „a termoszféra a felmelegedés során kitágul, ami megnövekedett aerodinamikai ellenállást eredményez minden műhold és űrszemét esetében”. Ez a hatás alacsonyabb pályára terelheti a műholdakat, ami növeli az összeütközések, illetve a pályáról való letérések kockázatát, ahogy az például a SpaceX Starlink műholdjaival történt 2022 februárjában egy előre nem jelezhető váratlan geomágneses vihar után.
A műholdak üzemeltetői elkerülhetik ezeket a problémákat azzal, hogy szükség esetén magasabb pályára állítják űreszközeiket, de az űridőjárás kiszámíthatatlansága miatt nem lehet tudni, hogy mikor van szükség ezekre a manőverekre, amíg gyakran már túl késő nem lesz. A Live Science emlékeztet rá, hogy a napmaximum a vártnál korábban is bekövetkezhet. A Frontiers in Astronomy and Space Sciences című folyóiratban idén év elején megjelent tanulmány szerint a naptevékenység maximuma már 2023 végén elérkezhet, és a korábban kalkuláltnál erősebb lehet. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, akkor tovább nő a műholdkatasztrófa kockázata.
A termoszféra hőmérsékletemelkedése azonban a felszíni felmelegedésre nincs hatással. Sőt, hosszabb időtávlatban a termoszféra hőmérséklete csökken a szén-dioxid-többlet által megnövelt infravörös sugárzás miatt – idézi a lap az Earth Atmospheric and Planetary Sciences című folyóiratban május 8-án megjelent tanulmányt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
