A csillagászok is ledöbbentek a kétarcú csillagtól, amelynek egyik fele hidrogénből, a másik héliumból áll
A kaliforniai Palomar Obszervatóriumából fedezték fel azt a csillagot, amit a kétarcúságáról ismert római isten, Janus után neveztek el, mivel két oldalát két különböző elem alkotja. A fehér törpe, tehát az élete végső stádiumában járó, kihűlő és halványodó csillag „felszíne teljesen megváltozik egyik oldalról a másikra. Amikor megmutatom másoknak a megfigyeléseinket, el vannak ájulva” – mondta a különös égitestről a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) asztrofizikusa, Ilaria Caiazzo.
A Földtől több mint ezer fényévre, a Hattyú csillagképben található objektum egyik fele az észlelések szerint szinte teljes egészében hidrogénből, míg a másik fele héliumból áll – ez az első alkalom, hogy olyan csillagot fedeztek fel, amely látszólag spontán módon két ellentétes részre osztódott.
A csillag (hivatalos, kevésbé hangzatos nevén ZTF J203349.8+322901.1) a fényességének gyors változásaival hívta fel magára a fehér törpék után kutató Caiazzo figyelmét, és a későbbi megfigyelések során kiderült, hogy a Janus 15 percenként forog a tengelye körül. A hidrogén-hélium kettősséget spektrometriai mérésekkel mutatták ki.
A kutatók szerint ha közelről látnánk a csillagot, mindkét oldala hasonlóan fényes (az egyik valamennyivel fényesebb), kékes színű lenne, de míg a hidrogénes oldal felszíne sima lenne, a héliumos oldala a Napunkhoz hasonlóan szemcsés-foltos textúrát öltene.
Caiazzo elmondta, az égitest kétarcúságát azért is nehéz megmagyarázni, mert kavargó gázokból áll, amiket nehéz szétválasztani. Azt tippelik, hogy a Januson megfigyelt folyamat a fehér törpék fejlődésének egy ritka átmeneti szakasza lehet. Miközben a fehér törpék mérete a Földéhez hasonló, tömegük nagyjából a Napéval egyenlő, vagyis rendkívül sűrű maggal rendelkeznek. Az erős gravitációs mező hatására a nehezebb elemek a magba süllyednek, a könnyebbek pedig rajtuk lebegnek, így a légkör alsó rétege héliumból, a vékony felső réteg pedig a legkönnyebb elemből, hidrogénből áll.
Amikor a csillag 30 ezer Celsius-fok alá hűl, megváltozik a hőáramlás, és összekeveredik a két réteg, így a csillagászok szerint elképzelhető, hogy egyfajta aszimmetrikus mágneses mező okozza a különös jelenséget – ha az egyik oldalon erősebb a mágneses mező, az korlátozza a hőáramlást, vagyis ezen az oldalon lassabban tűnhet el a légkör külső hidrogénrétege.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: