Tényleg magyar volt Sir Lancelot, a kerekasztal legendás lovagja?
Fény derült az irodalomtörténet egyik legnagyobb rejtélyére, vagyis arra, hogy kiről mintázták Artúr király híres-neves bajnokát: nem másról, mint a magyarok királyáról, Szent Lászlóról – állítja a Turan Explorer nevű felhasználó egy nemrég megjelent TikTok-videóban.
De vajon mennyi igaz az egészen elborultnak hangzó elméletből, és ha bármennyi is igaz belőle, hogyan került az Isten atlétájaként is emlegetett magyar uralkodó, aki 1077-től 1095-ig ült a trónon, az Artúr királyról és a kerekasztal lovagjairól szóló irodalmi művekbe?
Bár a TikTokon minden jobban hangzik, mint a valóságban, tény, hogy maga az elképzelés nem új: Stephen Pow kanadai történész a CEU egy 2017-es konferenciáján ismertette ezt a hipotézisét, és az előadás anyaga 2018-ban meg is jelent az egyetem Középkortudományi Intézetének évkönyvében (a kanadai származású Pow ekkor a CEU doktori hallgatója volt, jelenleg a Szentpétervári Egyetemen oktat). Fő kutatási területe a mongol hódítások története, és ahogy a tanulmányában is hangsúlyozza, az, hogy Lancelotot I. Lászlóról mintázták volna, egyelőre csak felvetés, nem bizonyított irodalomtörténeti tény. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne benne valami: Pow több meggyőző érvet is felhoz a Lancelot–Szent László-párhuzam mellett.
A szekér lovagja
Lancelot figurája Chrétien de Troyes 12. századi francia költő verses-prózai lovagregényeiben tűnt fel először. Lancelot az eredeti nem tartozott a kerekasztal lovagjai közé, ezért a kutatók úgy vélik, hogy talán épp a francia költő illesztette a már meglévő társasághoz, de hogy kiről mintázta, arról megoszlanak a vélemények.
Az sem egyértelmű, hogy Lancelotot feltétlenül valamilyen valaha élt történelmi alakról kellett mintáznia, bár ez sem lenne példa nélküli. Daniel Mersey brit író szerint csak néhány lovagról lehet sejteni, hogy létező történelmi személyről formázták: Urien és fia, Owain létező személyek voltak, akik az északi Rheged királyságban harcoltak a szászokkal; a mondakörben Urien a saját nevén, Owain pedig Ywaine néven szerepel. A szintén 12. századi romantikus mű, a Trisztán és Izolda férfi főszereplője eredetileg egy Drust nevű pikt herceg lehetett, és némileg meglepő módon még az Artúr-mondakör nagy varázslója, Merlin is élhetett valaha: Mersey szerint eredetileg egy 6. századi költő lehetett, aki 573-ban, az arderyddi csata során eszét vesztette.
A kelta istenek
Az Artúr-mondakör más szereplőiben egykori kelta istenek fedezhetők fel: a Geddes & Grosset-féle Celtic Mythology egy egész fejezetet szentel az istenből lett lovagoknak. A mondakör északi származású, skót vagy ír alakjai rendszerint alvilági istenekből jöttek létre, mások pedig az éghez, a Naphoz vagy a fényhez köthető alakokból; az előbbiek közé tartozik például Sir Gawain, az utóbbiakhoz pedig Merlin vagy épp Lancelot, akiről azt feltételezik, hogy egy napisten alakját őrzi (esetleg egy termékenységi istenét). Más feltételezések szerint ő és több más lovag is népmesei hősök voltak, akiknek a különféle történeteit addig csűrték-csavarták, míg a kerekasztal mellett nem találták magukat.
Lancelot először Chrétien de Troyes harmadik regényében, a Lancelot, avagy a Kordé lovagjában jelenik meg a lovagok között (a francia lovagregény, a roman nem összekeverendő a modern regénnyel, ami évszázadokkal később, a spanyol Cervantesszel született meg); Szerb Antal szerint az írót pártfogója, Marie de Champagne bízta meg vele, hogy róla írjon, de az kétséges, hogy a „száraz és józan francia polgárember” fejében megfordult volna, hogy itt egy egykori napistenhez nyúl. Maga a karakter már az író egy korábbi történetében is felbukkant, a pártfogója ezért lehetett kíváncsi a folytatásra, Chrétien de Troyes pedig, talán hogy az úrnő kedvében járjon, habozás nélkül eltávolította a mondakör központi szerepéből Gawaint, és tulajdonságainak egy részét Lancelotra ruházta át.
A szégyentalyiga
Pow éppen a szekérről szóló történetben fedezi fel a legerősebb párhuzamokat Lancelot és Szent László között. Chrétien de Troyes művében Artúr király feleségét, Ginevrát elrabolják, Lancelot pedig ló híján egy törpe szekerén („szégyentalyigán”, amiben bűnözőket szoktak szállítani) ered a nyomába. Számos viszontagság után, amelyek során Lancelotnak útonállókkal kell megküzdenie és különféle csábításoknak kell ellenállnia, megtalálja Ginevrát, aki barátságtalanul fogadja, de végül, miután azt hiszi, hogy a lovag meghalt, megenyhül iránta, olyannyira, hogy miután kiszabadítja, meg is csalja vele Artúr királyt. Ginevra elrablója, Méléagant felfedezi Lancelot vérét a királynő nyoszolyáján, és házasságtöréssel vádolja meg Ginevrát, Lancelot pedig párbajban követel elégtételt a vád miatt. A viadalt Méléagant apjának közbelépése miatt elhalasztják; végül a lovag csak egy év múlva csaphat össze Méléagant-nal, akkor viszont le is győzi.
A történetben szerepel Gawain is, de a mondakör korábbi hős lovagjától Chrétien hamar megszabadul: más úton igyekszik Gorre királyságába, míg Lancelot vállalja a szekérúttal járó szégyent, ráadásul a gyorsabb, ám veszélyesebb utat választja Gorréba.
Szent László szekere
I. László magyar király 1077-tól ült a magyar és 1091-től 1095-ös haláláig a horvát trónon; 1040 körül született Lengyelországban, ahová apját, I. Bélát száműzték, és csak 1048 tájékán költözött Magyarországra. Neve is szláv eredetű: a László a Vladislavból származik; I. Lászlót latinul Ladislausnak, horvátul Ladislavnak hívták, és a hasonlóság miatt elképzelhető, hogy a Lancelot név is innen származik.
Pow szerint a történet sokban emlékeztet Szent László leánymentésének történetére. A vonatkozó magyar monda szerint László Kolozsváron tartózkodott, amikor a kunok betörtek az országba. László, ekkor még hercegként, Kerlés hegye felé vette az irányt, itt ütközött meg az ellenséggel, és észrevette, hogy az egyik pogány elrabolt egy magyar lányt. Miután sebesülten nem tudta kellő hatékonysággal üldözni a leányrablót, rákiáltott a lányra, hogy rántsa le a lóról a fogvatartóját, ezután párviadalban legyőzte a kunt. Pow szerint Chrétien de Troyes ezt a történetet emelhette át az Artúr-mondakörbe, ez pedig magyarázatot adna a Lancelot név kialakulására is: Lászlót vagy Ladislaust Franciaországban és Olaszországban Lancelot néven is emlegették.
Kelta nincs, középkori van
A mondakör számos más tagjától eltérően ráadásul Lancelotnak nincs egyértelmű kelta előképe, és Pow szerint az időzítés sem véletlen: Chrétien de Troyes valószínűleg 1187-ben írta a szekérről és Ginevráról szóló Lancelot-történetet, épp akkor, amikor a francia és a magyar udvar minden korábbinál szorosabb kapcsolatokra törekedett egymással. Ennek a diplomáciai közeledésnek magyar részről a legfőbb alakja III. Béla, francia oldalról pedig Chrétien patrónusa, Marie de Champagne volt. A magyar király Champagne úrnő féltestvérét, VII. Lajos francia király lányát, Capet Margitot akarta feleségül venni. A megözvegyült király és az özvegy Margit 1184-ben házasodott össze. Nem is jött neki rosszul, hogy László bekerült az illusztris társaságba, illetve valószínűleg a mecénása is élvezte a Lancelot-történeteket, amelyekből összesen hat készült Chrétien de Troyes munkássága alatt. Hogy utána mennyi, azt csak a jóisten tudja: Lancelot nagyobb szuperhős lett a közékorban, mint maga Artúr, és ezt, ha igaza van Pow-nak, a francia szerző szabadította el.
Sir Sagramore
De Pow mást is tartogat a tarsolyában: Sir Sagramore-t, aki Chrétien de Troyes-nál egy magyar király és a bizánci császár lányának nászából született. III. Béla (1172-1196) valóban Konstantinápolyban nevelkedett, még az Alexiosz nevet is felvette, és az ortodox hitet követte, és miután úgy gondolta, hogy uralkodása gyenge lábakon áll, szüksége volt a szent lovagkirályok előképére, hogy megalapozza hatalmát. Ehhez épp megfelelőnek tűnhetett Szent László legendája: a tiszta szívű lovagkirályé, aki a jelek szerint kérés nélkül is hajlandó volt megrohamozni a Szentföldet (a király még azelőtt meghalt, hogy erre sor kerülhetett volna, de persze lehet, hogy hajlandó lett volna rá).
III. Béla szinte tökéletesen megfelel a személyleírásnak: Bizáncban nevelkedett, sőt, a Birodalom trónörökösének is számított, mivel Manuél császár eljegyezte őt Máriával, a lányával, így örökösévé is megtette a magyar herceget. Ebből aztán nem lett semmi: a fiúgyermek érkeztével a birodalmi álmoknak is befellegzett, de Európában ezzel azért lehetett hálózatot építeni.
Lászlót egyébként halála után csaknem 100 évvel, 1192-ben maga III. Béla avatta szentté a pápa jóváhagyásával, ami nagyszerűen beleillik a kanadai történész elméletébe: Sir Lancelot figurája nem más, mint diplomáciai szívesség, annak a megmutatása, hogy a magyarok is a kulturált Európa részei, sőt, Isten kegyeltjei, szentek és lovagok, akik megvédik a kontinenst a barbároktól. És bár Pow tanulmánya mindezt nem támasztja alá kellőképpen, kevés az esély arra, hogy a jövőben bármilyen perdöntő bizonyíték előkerül az ügyben, úgyhogy ha valaki dicsekedni akar, nyugodtan dicsekedjen azzal, hogy Lancelot magyar volt. Lancelot is.
A biológiai öregedés folyamatát, annak lassítását és esetleges visszafordíthatóságát vizsgáljuk az októberi Qubit Live-on: vezető magyar tudósokkal, kerekasztallal és bárral. A valódi kérdések és a valós tudományos válaszok. Te is kérdezhetsz, gyere el!
Sztárvendégek:
- Kubinyi Enikő UNESCO-díjas etológus, a kutyák viselkedésének és kogníciójának nemzetközi hírű kutatója,
- Szathmáry Eörs akadémikus, Széchenyi-díjas evolúcióbiológus,
- Vellai Tibor fejlődésgenetikus, a DNS-metilációnak és az autofágiának, a sejtek önpusztító folyamatának kutatója,
- Kiss Richárd rákkutató, a molekuláris onkológia, ezen belül a leukémiák és limfómák genetikai és epigenetikai hátterének kutatója.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
