Először mutattak ki olyan anyagcsomókat egy fiatal csillag körül, amelyek óriásbolygókká fejlődhetnek
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos tanácsadója, Kóspál Ágnes is tagja annak a nemzetközi kutatócsoportnak, amely nagyméretű, porban gazdag anyagcsomókat figyelt meg a V960 Mon jelű csillag közelében.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) hétfői közleménye szerint az Astrophysical Journal Letters folyóiratban publikált eredmény az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Távcsöve (Very Large Telescope, VLT) és az ALMA rádióantenna-rendszer (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) felvételeinek elemzésén alapul.
„A VLT egyik távcsövén található SPHERE (Spectro-Polarimetric High-Contrast Exoplanet REsearch) műszerrel készült felvétel lenyűgöző részleteket tár fel a fiatal csillag körüli anyagról” – olvasható az ELKH honlapján.
A V960 Mon 2014-ben keltette fel a csillagászok figyelmét, amikor egy kitörés során fényessége váratlanul több mint hússzorosára növekedett. A kitörés kezdete után nem sokkal végzett SPHERE-megfigyelések kimutatták, hogy csillag körül keringő anyagban a Naprendszernél is nagyobb spirálkarok vannak.
A Kóspál Ágnes részvételével folytatott analízis nyilvánvalóvá tette, hogy a V960 Mon körüli spirálkarok széttöredeznek, ami a bolygókéhoz hasonló tömegű csomók kialakulását eredményezi. A csillagászok szerint az óriásbolygók keletkezése kétféle módon lehetséges: vagy egy fokozatos növekedési folyamat révén jönnek létre, amelynek során a bolygókezdemények összeütköznek és összetapadnak, vagy az úgynevezett gravitációs instabilitás révén, amikor a csillag körüli anyag nagyobb darabjai összehúzódnak és összeomlanak. Míg az előbbi forgatókönyvre a kutatók korábban már találtak bizonyítékot, az utóbbira eddig kevés jel utalt. A mostani megfigyelések elsőként igazolják, hogy a gravitációs instabilitás a bolygók méret- és tömegskáláján is megtörténhet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A csillagászok is ledöbbentek a kétarcú csillagtól, amelynek egyik fele hidrogénből, a másik héliumból áll
A haldokló csillagok, a fehér törpék légköréből általában először eltűnik a hidrogén, aztán a hélium, de a Janus esetében valami nem stimmel.
Magyar kutató részvételével deríti fel a titokzatos sötét energiát a DESI
Az arizonai Mayall teleszkópra szerelt színképelemző műszer 5 év alatt 30 millió galaxis és kvazár pontos távolságát méri majd meg. Kovács András asztrofizikus szerint a DESI képes lehet kimutatni, ha a sötét energia az univerzum öregedésével változna.
A most felfedezett kozmikus struktúrák a Tejútrendszer közepén ülő szupermasszív fekete lyuk aktivitásának nyomát őrzik
A Sagittarius A* 6 millió évvel ezelőtti energiakitörése több száz, 5-10 fényév hosszúságú húrból álló hálózatot hozott létre.