Kétmillió forintot adtak hajléktalanoknak Kanadában – vajon mire költötték?
Bármelyik véletlenszerűen kiválasztott napon majdnem egymillióan stabil lakóhely nélkül hajtják álomra a fejüket Európában a hajléktalanokkal foglalkozó egyik legnagyobb nemzetközi szervezet, a FEANTSA szeptember elején publikált jelentése szerint. Freek Spinnewijn, a szervezet igazgatója azt mondta, hogy a legtöbb európai kormány továbbra is cserben hagyja a hajléktalanokat: nem kezeli hatékonyan a problémát, elpocsékolja a forrásokat és frusztrálja a lakosságot.
Az elszálló rezsiköltségek, az emelkedő albérletárak és a 2-3 hónapnyi kaució miatt sokaknak megfizethetetlen lakások, valamint az utóbbi időben a segítő szervezetek nehéz helyzete miatt idén várhatóan Magyarországon is emelkedni fog a hajlék nélkül élők száma. Az évek óta, így idén is február harmadikán elvégzett, önkéntes válaszadáson alapuló felmérés szerint nálunk is több ezren küzdenek a problémával, és többségük kevesebb mint havi 30 ezer forintból él.
Számos kutatás és szervezet próbált megnyugtató megoldást találni a problémára, de bonyolítja a helyzetet, hogy nem csupán a hajléktalansággal, hanem az azt körülvevő számtalan előítélettel is meg kell küzdeni. Ezekre mutatott rá nemrég a British Columbia Egyetem és a Foundations for Social Change nevű jótékonysági szervezet egy kisebb kutatásában. Azt vizsgálták meg, mi történik, ha 7500 kanadai dollárt, vagyis kicsivel több mint kétmillió forintot adnak 50 Vancouver környékén élő hajléktalannak. A kutatás részeként azt is megkérdezték az utca emberétől, hogy mit gondol, mire költik majd a pénzt a hajléktalanok. Eredményeiket augusztus végén a PNAS folyóiratban tették közzé.
Volt, aki alig akarta elhinni
A kutatás 2018 tavaszán kezdődött, amikor a kísérlet vezetői 50 olyan embert kerestek meg a nyugati parton lévő Vancouverben és közvetlen vonzáskörzetében, akik az elmúlt két évben vesztették el otthonukat. Mindegyiknek 7500 kanadai dollárt adtak, és azt mondták nekik, hogy költsék, amire szeretnék.
Az ötvenes éveiben járó, hajléktalanszállón élő Ray a Vox magazinnak azt mondta, hogy miután a program képviselőivel elmentek a bankba és számlát nyitottak neki, egy hétig tartott, mire felfogta, hogy tényleg megkapta a pénzt. Ezután a kutatók időről időre kérdőívek segítségével felmérték, mire költik a pénzt a résztvevők, és mi történik az életükben.
A randomizált kontrollált vizsgálatban az eredményeket egy olyan kontrollcsoporthoz hasonlították, amelyben 65 hajléktalan egyáltalán nem jutott pluszpénzhez, viszont mindkét csoportnak tartottak workshopokat és életmód-tanácsadást arról, hogyan fejlesszék képességeiket, és hogyan tervezzenek.
Csak a pia meg a drogok?
Ezzel párhuzamosan a kutatócsoport egy olyan kérdőívet is összeállított, amelyben egyebek mellett azt kérdezték meg a kitöltőktől, hogy szerintük kik költenének inkább élvezeti cikkekre: hajléktalanok vagy olyanok, akik stabil lakhatással rendelkeznek. Ezt a kérdőívet 1100-an töltötték ki, és toronymagasan, 81 százalékkal többen számítottak arra, hogy a hajléktalanok fognak inkább költeni alkoholra, drogokra, cigarettára.
Ez a fajta bizalmatlanság azért veszélyes, mert hosszú távon megakadályozhatja, hogy egy adott kormányzat a hajléktalanokat egyösszegű támogatással segítő intézkedéseket fogadjon el.
Pedig a vancouveri kísérlet eredményei szerint a hajléktalanok többet költöttek élelmiszerre, ruhára és lakhatásra, mint élvezeti cikkekre. Gyorsabban sikerült stabil lakásmegoldásra szert tenniük, és elegendő pénzt tudtak megspórolni ahhoz, hogy az utánkövetési időszak egy éve alatt fenntartsák a pénzügyi biztonságot. Claire Williams, a Foundations for Social Change ügyvezető igazgatója a Voxnak elmondta: a rengeteg kárt okozó sztereotípiákkal szemben azt látták, hogy az emberek képesek megfontolt pénzügyi döntéseket hozni.
Már olyan is volt, hogy készpénzt írtak fel receptre
A nagyon kevés résztvevővel végigvitt kísérletből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, nem ez az első tanulmány azonban, ami arra utal, hogy a közvetlen pénzügyi juttatások nem feltétlenül növelik az élvezeti cikkek fogyasztását, hanem épp ellenkezőleg: vagy csökkentik őket, vagy nincsenek rájuk hatással. A Világbank és a Stanford Egyetem 2017-ben készült tanulmánya Afrikától Dél-Amerikáig 19 pénzadományt osztó globális program vizsgálata során azt találta, hogy a feltételes vagy feltételek nélküli pénzadományok inkább valamivel csökkentették az élvezeti cikkek fogyasztását.
Gary Bloch kanadai orvos szerint, aki alacsony jövedelmű pácienseinek receptre írja fel a készpénzt, mára már magától értetődőnek kellene lennie, hogy pozitív hatással jár, ha a nagyon alacsony bevételűeknek pénzt adnak - ahogy ez egy hetvenes évekbeli manitobai kísérletében is történt, ahol 1200 család kapott 4 éven keresztül garantált havi apanázst.
Sőt, a Foundations for Social Change kiszámolta, hogy a közvetlen támogatás a társadalomnak is megspórolt valamennyi pénzt. Azzal, hogy 50 ember gyorsabban tudott stabil szálláshelyet találni magának, a hajléktalanszálló személyenként 8277 dollárt spórolt meg, ami azt jelenti, hogy fejenként több mint 700 kanadai dollárt nyertek a kísérleten.
Sokszor keveset vagy kevésszer sokat?
Williams állítólag azután kezdte el kidolgozni a kísérlet részleteit, hogy egyik munkatársa átküldte neki Rutger Bregman holland történész 2014-es TED-videóját, amelyben azt fejtegeti, miért kellene mindenkinek alapjövedelmet kapnia. A havi biztos apanázs ötletét a jótékonysági szervezet munkatársai azonban úgy alakították át, hogy a havi fix helyett egy nagyobb összeg egyszeri kifizetése mellett döntöttek.
Az ügyvezető szerint a kutatások azt mutatják, hogy a nagyobb összeg hosszabb távú gondolkodásra serkenti azokat, akik kapják, míg a havonta érkező, kis összegek egyfajta túlélő módban tartják a legszegényebbeket. „Amikor nincs elég pénzed ahhoz, hogy ételt tegyél az asztalra, nem tudsz elgondolkodni azon, hogy jelentkezzél-e egy kurzusra, amivel előrébb lendítheted az életedet. A nagyobb összeg ezt a fajta nagyobb szabadságot teremti meg az embereknek” – fejtette ki Williams. A kísérletben részt vevő Ray szerint a pénzösszeggel tulajdonképpen bizalmat szavaztak neki, ő pedig arra használta a támogatást, hogy szociális munkásnak tanuljon. Jelenleg az egyik hajléktalanszállón dolgozik, és a függőségben szenvedőket segíti.
Érdemes hozzátenni, hogy nem mindenki vehetett részt a kísérletben: kiszűrték a súlyos mentális betegségekkel küszködőket, a súlyos függőségekkel élőket, és csak olyanokat vettek fel, akik két évnél rövidebb ideje éltek az utcán, mivel az eddigi kutatások alapján a leghatékonyabban a korai beavatkozással lehet megelőzni azt a traumát, amit az okoz, hogy valaki újra és újra elveszíti az otthonát. Williams szerint ennek nem az volt az oka, hogy vannak szegények, akik megérdemlik a támogatást, és vannak, akik nem – ez a szemlélet rengeteg támogató programban megjelenik –, hanem az, hogy biztosítsák a program sikerét, és elkerüljék azt, hogy például a függőségekkel élők még nagyobb kárt tegyenek magukban.
A függőségekkel élők kizárása a mintából azért valamelyest csökkenti a kísérlet érdemeit, főként ha hozzátesszük, hogy a hajléktalanok körében meglehetősen gyakori a hajléktalanság által okozott stressz alkohollal vagy drogokkal való oldása. Statisztikák szerint az Egyesült Államokban a hajlék nélkül élők 38 százaléka alkoholbeteg, 26 százalékuk drogfüggő, és 33 százalékuk küzd valamilyen mentális betegséggel.
A covid óta elfogadottabb a bajba kerültek segítése
A British Columbia Egyetem és a jótékonysági szervezet kutatói mindenesetre a kísérlet folytatásaként más kanadai és egyesült államokbeli városokra is ki akarják terjeszteni a kutatást, és igyekeznek több embert bevonni. A résztvevők és a hajléktalanságot korábban átélőkből álló tanácsadói testület javaslatai alapján a kutatócsoport igyekszik kiegészíteni a kísérleti és a kontrollcsoportnak nyújtott tréningszolgáltatásokat és termékeket – például ingyen okostelefont. Williams hozzátette: szeretnének más csoportokkal is együtt dolgozni, például börtönből frissen szabadultakkal és olyanokkal, akiknek sikerült hátrahagyniuk a szexmunkát.
A jótékonysági szervezet ügyvezetője azt is elmondta, hogy szerinte a covidjárvány sokat javított azon, hogy miként viszonyulnak az emberek ahhoz, ha valakinek a nehézségek miatt sürgősen pénzre van szüksége. 2021-ben a kanadai törvényhozás egyébként elkezdte kidolgozni a garantált alapjövedelem jogi kereteit is, bár a tervezetet azóta sem fogadta el a parlament.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy önmagában pénzből Kanadában sem lehet megoldani a hajléktalanság problémáját. Bloch szerint különösen Vancouverben, ahol csillagászati magasságokba szöktek az albérletek árai, és még hiány is van lakásokból, nagyon nehéz lenne stabil lakhatási lehetőségek kialakítása nélkül felszámolni a hajléktalanságot. Ezzel együtt a kanadai orvos szerint ha ez a tanulmány csak arra volt jó, hogy megingassa egyesek hitét arról, hogy a hajléktalanoknak vagy az alacsony jövedelműeknek nem lehet nagyobb pénzösszeget adni, mert azonnal alkoholra és drogokra költik, már az nagyon jó eredmény.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: