„Előtte csak akkor látott orvos, ha a mentő vitt be, mostanra már kifejezetten várom a következő vizitet”
A Budaörsi repülőtér déli sarkánál, a vasúti síneken túl, egy teniszcentrum és egy Waldorf óvoda szomszédságában, a Vasvári Ipari Parkban működik a Menedékház Alapítvány hajléktalanszállója, a 11. kerület peremén, a főváros közigazgatási határát kijelölő Muskétás utcában. Az intézményben valamennyi magyarországi ellátási szint elérhető. A családok átmeneti otthona mellett az egyik legfontosabb, hogy az akut tünetek kezelése után a nyugalmat biztosító betegszobákból a lábadozónak nevezett rehabilitációs részlegre kerülhet páciens, hogy aztán a nappali melegedő-éjjeli fapados alapszint gondozottjaként tarthassa felszínen a könnyen szétfoszló szociális háló.
A Menedékház Alapítványnál mindezen felül bő hónapja már élesben, a mindennapi gondozási rutinba illesztve működik az a magyar fejlesztésű digitális egészségügyi rendszer, amely világszinten is egyedülállónak számít a telemedicinában. „Előtte csak akkor látott orvos, ha a mentő vitt be, mostanra már kifejezetten várom a következő vizitet” – mondta a Qubitnek a Muskétás utca egyik rendszeresen televizitelő lakója. Az Antal és Ilonka néven bemutatkozó gondozottak pedig arról számoltak be, hogy vérnyomásuk ugyan még kisebb ingadozásokat mutat, de „a vércukrot sikerült olyan jól beállítani”, hogy nemhogy az acidózistól nem kell tartaniuk, de még az érszűkület is alig kínozza őket.
A digitális orvoslás kihasználatlan lehetőségeit taglaló, 2020 májusában a koronavírus-pandémia első hullámának csúcsán megjelent cikkünkben még csak vágyként fogalmazódott meg a telemedicina rendszerszintű magyarországi alkalmazása, amelyről már akkor azt állították a szakértők, hogy az egészségügyi ellátórendszerből kiszorulni kényszerülő betegeknek szinte az egyetlen valódi megoldást jelentené.
Így még a beavatottakat is meglephette, hogy mostanra nemcsak elkészült, de élesben is működik az a DocRoom nevű rendszer, ami a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egészségügyi Centrumának és a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Digitális Egészség kutatócsoportjának közös projektjeként valósult meg, a kutatócsoportot vezető Győrffy Zsuzsa egyetemi docens és a szolgálat főorvosi tisztjét betöltő Békási Sándor gyakorló háziorvos szakmai irányításával. A neves nemzetközi folyóiratban, az International Journal for Equity in Health-ben is publikált kutatási eredményeken alapuló metódus nem csak az ezer sebből vérző magyarországi egészségügyi struktúrában, de világviszonylatban is úttörőnek számít. Nem véletlen, hogy 2022-ben a DocRoom nyerte az Európai Szociális Hálózat legjobb szolgáltatási megoldásokat jutalmazó European Social Services Awards díját a kutatási projekt kategóriában.
Terepmunka
„2020-ban nyertük el az »E-orvosok és e-páciensek Magyarországon: a digitalizáció szerepe és lehetőségei az egészségügyben« címen az Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által kiírt OTKA-pályázatot, ennek keretében 2021-ben reprezentatív vizsgálatot folytattunk mind az ellátói oldal, mind pedig a páciensek körében” – mondja Győrffy Zsuzsa.
A diagnosztikától az online konzultáción át a páciens állapotának monitorozásáig számos hagyományos területet is lefedő digitális távorvoslás magyarországi lehetőségeinek reprezentatív felmérését ugyan megakadályozta a 2019 őszén elszabadult SARS-CoV-2 koronavírus, de a következő év tavaszán kitört világjárvány egyúttal a korábbinál aktuálisabban vetette fel a telemedicina létjogosultságát.
„Korábban is terveztük az olyan ellátási területek felmérését, ahol nem áll rendelkezésre mindennap orvos, vagyis ahol a telemedicina valódi hiányt pótolhat” – mondja Békási Sándor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat főorvosa. Mivel ő a szervezet szállóinak háziorvosaként korábban is tisztában volt az életvitelszerűen közterületen tartózkodók egészségügyi helyzetével, a hajléktalanellátás vizsgálata adta magát. A projekt vezetői utólag bevallják, hogy némi aggodalom azért volt bennük az elején, de, mint mondják, „a pandémia első hónapjaiban a hajléktalanságban élők körében végzett, háziorvosi kontrollcsoport eredményeivel egybe vetett attitűdvizsgálat közepes nyitottságot és kellő bizalmat mutatott”.
Tesztrepülés
Az attitűdök ismeretében négy fővárosi intézményből összesen 75 gondozott, valamint szociális munkások, egészségügyi végzettségű szakápolók és háziorvosok bevonásával 2021-ben kezdődött a tesztfázisnak is nevezhető pilotprogram, amelyhez eszközként csak az egyes hajléktalanszállók webkamerával és mikrofonnal felszerelt számítógépére volt szükség.
Meglepő, de az egyébként bármely hivatalosabb vagy annak tetsző helyzetben bizalmatlan emberek gyorsan megbarátkoztak az elmúlt két évben tömegek által megszokhatatlannak mondott online vizittel. Mint kiderült, azért, mert a technikai segítséget adó szociális munkások és az egészségügyi személyzet jelenléte védett szituációvá tette a távrendelést.
Az összesen hat vizitből álló pilotprogram kiértékelésének eredménye a szakembereket is meglepte. Kiderült, hogy a bevont alanyok alig hagytak ki alkalmat, 90 százalékban megjelentek az online rendeléseken. „Bár nem igazán van ilyen kutatási adat, de saját tapasztalatból mondom, hogy az már dicséretes, hogy ha a 20 bejelentkezőből 12 meg is jelenik a rendelésen, és csak a felük jelzi, hogy ne várjuk őket feleslegesen az egyeztetett időpontban" – mondja Békási, aki szerint ez a arány már a normál praxisban is nagyon jó, hajléktalanoknál pedig több mint ragyogó.
Ráadásul a több száz vizit mintegy negyedében az addigi terápia módosításával, a gyógyszerek beállításával a páciensek életminőségén is sikerült jelentősen javítani, miközben a szociális munkások, mint a kutatók mondják, „rigid struktúrában naponta többször mérték a vérnyomást, a vércukrot, vezették a mérési naplókat”.
„A folyamatnak markáns része a vizit, de nagyon fontos, hogy mi történik előtte-utána, vagyis elengedhetetlen, hogy a mindennapi ellátásban dolgozók is aktívan közreműködjenek” – mondja Győrffy.
Gyakorlati előnyök
A kutatás vezetői a pilotfázis eredményeit látva egyre inkább biztosak voltak abban, hogy a digitális megoldásokkal és a szociális munkások bevonásával kialakítható az a minimális eszközigényű, ugyanakkor hatékony egészségügyi ernyőszolgáltatás, amivel Győrffy szerint monitorozható és megelőzhető a krónikus betegek állapotromlása.
Bár célzott vizsgálatból származó adatsorokkal nem lehet alátámasztani, a szakirodalom és az egészségügyben dolgozók mindennapi tapasztalata az, hogy a hajléktalansággal élők a társadalom egészére jellemzőnél is kevesebbszer hajlandók orvoshoz menni. Halmozottan érvényesülő tendencia, hogy akut problémáik enyhülésével elhanyagolják egészségüket.
„Az idősödő magyarországi hajléktalan populációban halmozottan fordulnak elő krónikus betegségek. A tipikusnak számító 45-50 éves férfiak általános állapota a 65-70 éveseké” – mondja Békási. Tény az is, hogy a belátható jövőben aligha lehet megoldani a folyamatos és állandó orvosi jelenlétet az ellátásban, még akkor sem, ha rendelkezésre állnának a finanszírozáshoz szükséges pénzforrások, egyszerűen azért, mert már a magasabb presztízsű, jól vagy legalábbis jobban fizető területekre sem sikerül képzett egészségügyi szakembereket találni.
Kapcsolódó cikkek:
