Kiderült, hogy ki faragta a jellingi rúnakövet
A dániai Jellingben található rúnakövek egyikét III. (Öreg) Gorm állíttatta 950-ben Thyra emlékére, a másikat pedig a fia, Kékfogú Harald állíttatta Gorm és Thyra emlékére, valamint a megtérése alkalmából, ami maga után vonta a dánok katolicizálását is, de az mindeddig nem volt világos, hogy ki lehetett az a rúnakovács, aki kifaragta a köveket.
Egészen eddig: a Koppenhágai Nemzeti Múzeum kutatói a faragás stílusa alapján megállapították, hogy az egyik jellingi és egy harminc kilométerrel arrébb, Laeborgban lévő kőre ugyanaz az ember rótta a rúnákat.
A kutatók szerint a rúnaírás hasonlóan karakteres, mint a kézírás: minden rúnakovács más és más módon tartja a vésőt, és eltérő erővel sújt le a kalapáccsal. Szerencsére a rúnavéső Ravnunge-Tue a laeborgi követ szignózta is, méghozzá a neve mellett azt is feltüntette rajta, hogy a követ Thyra királynő parancsára faragta ki.
Thyra volt a főnök
Thyrát, Gorm feleségét és Harald anyját a jellingi köveken is említik, de a kutatók eddig nem voltak benne biztosak, hogy ugyanarról a Thyráról van-e szó. Most kiderült, hogy igen, ami azért is fontos, mert a jellingi kövek állítását tartják a dán történelem kezdetének, de azért is, mert a felfedezés alapján úgy tűnik, hogy a királynőnek jóval nagyobb hatalma volt Jütlandon, mint korábban gondolták.
Lisbeth Imer rúnaszakértő szerint valószínű, hogy Thyra befolyásosabb családból származott, mint a férje, Gorm, Ravnunge-Tue pedig egyértelműen őt nevezi meg a saját főnökeként, Gorm királyt és Thyra fiát, Haraldot pedig csak a királynővel való összefüggésükben örökítik meg a rúnák. A kövek elhelyezkedéséből úgy tűnik, hogy Thyra Jütland déli részén volt különösen befolyásos.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: