Erdőkben és folyókban gazdag ősi táj nyomaira bukkantak az Antarktisz jege alatt
Mielőtt kietlen jégvilággá alakult volna, az Antarktisz egykor élettel teli erdőknek és folyóknak adott otthont. Kutatók kedden tették közzé műholdakkal és jégradarokkal végzett megfigyeléseik eredményét, miszerint a déli kontinens jégtakarója alatt egy hatalmas, hegyekkel és völgyekkel teli ősi tájat fedeztek fel, amit minden bizonnyal folyók alakíthattak ki.
A Wilkes Land nevű kelet-antarktiszi régióban, az Indiai-óceán határán található terület mérete körülbelül akkora, mint Belgiumé vagy a teljes magyar dunántúli régióé, és a kutatók szerint valamikor 14-34 millió évvel ezelőttig adhatott teret az élővilágnak.
„Nehéz megmondani, hogyan nézhetett ki ez az elveszett világ a jég megjelenése előtt, de az biztos, hogy akkoriban melegebb volt. Attól függően, hogy milyen messzire megyünk vissza az időben, az éghajlat a mai Patagónia klímájától kezdve egészen a trópusi éghajlathoz közelítő klímáig terjedhetett” – mondta a Guardiannek Stewart Jamieson, a Durhami Egyetem gleccserkutatója, aki szerint a területtől nem messze ősi pálmafák pollenjeit fedezték fel, és egy ilyen vidéket valószínűleg vadon élő állatok népesíthettek be.
Mint a kutatók elmondták, az ősi vidék felett 2,2–3 kilométer vastag jégréteg húzódik, de hogy mi rejlik alatta, arról még a Mars felszínénél is kevesebb információnk van. A rejtély megfejtéséhez át kellene fúrni a jeget, hogy magmintát vegyenek a mélyen fekvő üledékekből. Ebből már bizonyítékokat tudnának szerezni az ősi növény- és állatvilágról, ahogy ez a Grönlandról származó, 2 millió évre visszamenőleg vett minták megmutatták.
A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány eredményeit a jégfelszín műholdas megfigyelései és a helyszín felett áthaladó repülőgép jégradarjából származó adatok tették lehetővé. „A tájat a folyók, a lemeztektonika és az eljegesedés által befolyásolt folyamatok módosították egy nagyon hosszú földtörténeti időszak alatt” – mondta Neil Ross, a Newcastle-i Egyetem sarkkutatója.
Az Antarktisz egykor a Gondwana nevű szuperkontinens része volt, mielőtt az kettévált, és a déli földrész elszigetelődött a világ többi részétől. Az Antarktisz tájképe és növényvilága 34 millió évvel ezelőtt valószínűleg a mai Új-Zéland, Tasmánia vagy a dél-amerikai Patagónia hideg mérsékelt övi esőerdeihez hasonlított.
A kutatók szerint a melegebb klímájú ősi Antarktiszon a most azonosított vidéken folyók haladtak át egy kontinentális partvonal felé, amely a többi szárazföldi tömeg elszakadásával jött létre. Az éghajlat lehűlésével kisebb gleccserek alakultak ki a folyók mentén, a völgyek pedig a gleccsererózió során mélyültek. A további drasztikus lehűlés jégtakaróvá alakította a tájat, a jég és a táj közti viszonyok megváltozása pedig ellehetetlenítette a további eróziót, így a táj meg tudott maradni a jégtakaró mélyén, sok-sok millió éven át.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: