A Spitzbergákon található Ny-Ålesund kutatóállomáson az emberiség jövőjét meghatározó klímakutatásokat végez egy maréknyi tudós, Esther Horvath pedig úgy dokumentálja a munkájukat, ahogy senki más. Új tárlata már látogatható a budapesti Capa Központban.
A jég alatt 2-3 kilométer mélyen fekvő, dunántúlnyi területtől nem messze ősi pálmafák pollenjeit fedezték fel, ami gazdag élővilág jelenlétére utal.
Kétmillió éve masztodonok, rénszarvasok és nyulak éltek fűzfák és nyírfák között Grönland legészakibb részén, ahol ma sarkvidéki éghajlat uralkodik. Az eddigi legősibb környezeti DNS-mintákból rekonstruált élőhely növény- és állatvilágához hasonlóra ma nincs példa.
Az 1950-es években egyetlen hódvár sem volt Alaszka sarkkörön túli részén, mára a műholdak több mint 11 ezret azonosítottak.
Az elmúlt években elszaporodtak az északi vizekben a királyrákok, most viszont hírmondójuk is alig akad, a becsült populáció 90 százaléka eltűnt. Az alaszkai hatóságok szerint az állatokat túlhalászták, de a klímaváltozás is felelős lehet a rákok pusztulásáért.
Az, hogy Attenborough egyszerre mutathatja be az Antarktisz, Grönland vagy a szibériai tajga csodálatos élővilágát és azoknak a már ma is látványos pusztulását, valószínűleg a 96 éves természettudós életének nagy tragédiája, de egyben a közönség nagy szerencséje is.
A nyúlféléket mindeddig békés, otthonülő állatokként tartotta számon a tudomány. Aztán jött BBYY, a nyulak Forrest Gumpja, aki a rá szerelt nyomkövető szerint 49 nap alatt több mint 380 kilométert tett meg. Honnan, hová, és miért?
Az elmúlt két évtizedben egy orosz-amerikai államközi szerződés értelmében kutatóexpedíciók követték a csúcsragadozók éves vándorlását Alaszka és Szibéria között. A február 24-én indított háború azonban az egész sarkvidéki ökoszisztéma állapotát vizsgáló kutatássorozatot megszakította.
Inuit vadászok és sarkvidéki felfedezők már évszázadokkal ezelőtt is beszámoltak olyan esetekről, amikor jegesmedvék gondos tervezés után törték be legnagyobb zsákmányuk fejét, nagyobb kő- és jégtömböket hajítva feléjük.
Egy friss nemzetközi kutatás szerint a Jeges-tenger alatti kontinentális szegély fagyos rétegei 60 milliárd tonna metánt és 560 milliárd tonna szén-dioxidként felszabaduló szerves szenet tárolnak.
Az elmúlt tizenöt évben egyre fogy északon a jégréteg, a melegedő víz miatt ráadásul alulról folyamatos az olvadás, télen sem áll le. A meleg tengeri áramlatok mostanra nagyobb jégveszteséget okoznak, mint a légkör felmelegedése.
A legtöbb tudós az évszázad közepére teszi a sarkvidéki jég teljes elolvadását a nyári időszakokban, de egy brit kutatócsoport legújabb klímamodellje szerint ez már 15 év múlva bekövetkezhet. Az előrejelzést a 127 ezer évvel ezelőtti, interglaciális időszak klímájának vizsgálata alapján készítették.
A kutatók szerint egyértelmű, hogy a jégsapkák a globális felmelegedés miatt tűntek el.
A jégtáblák fokozatos eltűnésével gyakorlatilag elolvad a jegesmedvék vadászterülete, így egyre hosszabb ideig kénytelenek kihúzni élelem nélkül. Egy kanadai kutatócsoport szerint nyolcvan év múlva csak néhány példány lesz belőlük a Földön.
A szárazföldön az állatok nagyjából tízezer éve kipusztultak, a növekvő tengerszint miatt a Vrangel-szigeten rekedt populáció viszont még évezredeken keresztül épségben éldegélt.