250 millió éve óriásgyíkok uralkodtak az Antarktiszon

A paleontológiában Nagy Kihalás (Great Dying) néven ismert a mintegy 252-251 millió évvel ezelőtt, a perm és triász földtörténeti korszakok határán bekövetkezett esemény, amely a becslések szerint a tengeri fajok 95-96 százalékát, a szárazföldi gerinces fajoknak pedig a 70 százalékát eltörölte a Föld színéről. A pusztítás akkora volt, hogy a tömeges kihalások közül kizárólag ez okozott komoly veszteséget a rovarvilágban. 

Mindeddig az volt a tudományos álláspont, hogy a biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág regenerálódása, az új fajok, köztük a korai emlősök megjelenése hosszú évmilliókat vett igénybe.

A gerincesek őslénytanára szakosodott Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban január 31-én megjelent kutatási beszámoló szerint azonban még sem tartott ilyen sokáig a fauna megújulása.

Az Antarktisz királya

A chicagói Field Museum, a washingtoni Burke Museum, valamint a johannesburgi Witwatersrand Egyetem kutatói még 2011-ben egy antarktiszi expedíciójuk során találták meg azokat a fosszíliákat, amelyeket több éves vizsgálatsorozat után sikerült önálló fajként azonosítaniuk. 

A maradványok alapján a fejétől a farka végéig 1,2-1,5 méter hosszú, a mai leguánféle (Iguanidae) fajokhoz hasonló hüllő a Déli-sarkvidék erdeiben élő csúcsragadozó volt. A kutatók ezért is adták neki az Antarctanax shackletoni nevet. (A név első tagja görögül antarktiszi királyt jelent, a shackletoni pedig a 20. század elején a sarkvidéket feltérképező brit geológus brit poláris felfedező Ernest Shackleton előtt tiszteleg.) 

Az Antarctanax shackletoni megkövesedett maradványaiFotó: Field Museum

Az izotópus kormeghatározás szerint 250 millió évvel ezelőtt élt őshüllő a hüllők osztályának (Reptilia) Diapsida alosztályába tartozó Archosauromorpha alosztályághoz tartozott, amelynek mai leszármazottjai a krokodilok (Emydosauria, Crocodylia) és a madarak (Aves). (Ha eddig nem volt nyilvánvaló: a krokodilok jóval közelebbi rokonai a madaraknak, mint a többi mai hüllőnek.) 

Az Antarctanax, a többi Archosauria-fajhoz hasonlóan szárazföldön élő, gyors mozgású hüllő lehetett és uralta a környezetét, amelynek állatvilágát akkoriban kisebb testű emlősszerű, a Cynodontia és Dicynodontia rendbe tartozó fajok alkottak. 

Az Antarctanax shackletoni (félprofilból) egy ősrovarral Cynodontia és Dicynodontia egyedeket néz az AntarktiszonFotó: Field Museum

Rapid népességcsere

A kutatók szerint az antarktiszi király azonosításával az evolúció eddi ismert történetét is újra kell írni, legalábbis ami a Nagy kihalás után újjászületést illeti. A korábban ismeretlen ősi hüllő ugyanis rámutat arra, hogy az Archosauria fajok sokkal gyorsabban alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, mint azt eddig sejtették. Az Antarctanax a biológiai diverzifikáció eddig nem ismert sebességét bizonyítja. 

Paleontológiai témákkal korábban az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk:

Nyilvánosságra hozták a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktum titkos jegyzőkönyvének eredeti példányait

Május végén Moszkvában először publikálták az Európa felosztásáról rendelkező egyezmény és az ahhoz tartozó titkos kiegészítő jegyzőkönyv szovjet oldalon megőrzött változatának eredeti példányait. A szovjet-német megnemtámadási szerződés nyilvános és titkos részeinek kalandos utóéletét Sz. Bíró Zoltán történész idézi fel.