Irdatlan cunamit indított el a Földet 66 millió éve eltaláló Chicxulub kisbolygó, de nem ez törölte el a Föld színéről az akkor élt fajok háromnegyedét, hanem az ezt követő becsapódási tél. A legnagyobb pusztítást egy friss kutatás szerint a finom szilikátos por végezte: a légkörben lebegve eltakarta a Napot, és tizenöt évre sötétségbe borította a Földet.

A becsapódási tél önmagában persze nem számít újdonságnak, a kutatók az eddigiekben viszont nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy mi kongatta meg a lélekharangot a dinoszauruszok, pteroszauruszok és nagyobb tengeri hüllők felett: az egész bolygón pusztító erdőtüzekből származó korom, a légkörbe került kén vagy a vulkánkitörések.

A pusztító por

A mostani kutatásban egy észak-dakotai lelőhelyen feltárt üledék alapján rekonstruálták, hogy mi kerülhetett a légkörbe a becsapódás után. A 66 millió évvel ezelőtti klíma modellezése után rájöttek, hogy a körülbelül 2000 billió tonnányi por tizenöt éven át is lebeghetett a légkörben, emiatt a Föld hőmérséklete 15 fokkal csökkent, a fotoszintézis pedig két évre leállt a bolygón.

Cem Berk Senel, a tanulmány egyik szerzője szerint éppen a fotoszintézis leállása lehetett a legpusztítóbb vonása a becsapódási télnek. Philippe Claeys geológus, a tanulmány társszerzője szerint a folyamatot az általuk vizsgált sziklapor gátolja a legeredményesebben.

A kutatók a tanulmányban arra is felhívják a figyelmet, hogy az általuk vizsgált minták alapján úgy tűnik, hogy sokkal több finom por került a légkörbe, mint korábban feltételezték, így nagyobb szerepet is játszott a becsapódás utáni klíma alakításában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: